Brexit: Főszerepben a közvélemény-kutatók
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságA pánik jeleit kezdte mutatni a bennmaradás híveinek tábora az Egyesült Királyságban, miután egy közvélemény-kutatásból az derült ki: a megkérdezettek 55 százaléka szavazna jövő csütörtökön az Európai Unió elhagyása, azaz a Brexit mellett. Az ORB pénteken ismertetett felmérése csak igen/nem válaszokat engedett, ráadásul utána megjelent két, jóval kisebb különbséget mutató eredmény is, ennek ellenére hétfőn a piacok idegesen reagáltak, reggel a font nyolcheti mélypontra csökkent a dollárral szemben (aztán ezt ledolgozta, nagy ingadozások után). Ennél idegesebbek már csak a maradáspárti politikusok voltak, élükön David Cameron kormányfővel és George Osborne pénzügyminiszterrel.
Osborne a Bloomberg tévének adott interjúban szólította fel az üzleti köröket: látva a Brexit óriási gazdasági kockázatait, álljanak ki a bennmaradás mellett. A kilépés nyomán leértékelődne a font és megugrana az infláció – emlékeztetett a miniszter a tárca korábbi részletes elemzésére. A pénzügyi bizonytalanság mellett évekig tartana újraépíteni a kereskedelmi kapcsolatokat az Európai Unióval és a világ számos országával, de az igazi kihívás az, hogy Nagy-Britannia tartósan szegényebb maradna – figyelmeztetett Osborne.
A gazdasági érveket jellemzően a bennmaradás hívei használták mindmáig fegyverként, a kilépéspártiak inkább csak egy-egy olyan számot kaptak fel, hogy mennyibe kerülhet egy másik EU-ország kimentése a csődből (amiben a britek eddig se vettek részt), vagy hogy mennyit kell befizetniük a közös büdzsébe. Egyre gyakrabban veszik elő ugyanakkor a migráció kérdését, arra fókuszálva, hogy hányan akarnak a szigetországba bevándorolni, különösen ha majd a törökök is csatlakoznak az EU-hoz. A magát függetlennek nevező, jobboldalinak tartott Migration Watch szervezet legfrissebb közlése szerint ha az Egyesült Királyság bennmarad az EU-ban, akkor a következő két évtizedben évente nettó több mint 250 ezer bevándorlóra lehet számítani, még akkor is, ha Törökország nem lép be. Összességében a Brexit-hívők egyik fő érve az, hogy ez az unió már nem az az unió, ahová 43 évvel ezelőtt beléptek – ezt persze a maradni akarók is elmondják, csak fordított előjellel.
Tegnap a maradást többségében támogató ellenzéki Munkáspárt is bevetette egyik nagyágyúját Gordon Brown személyében, aki Tony Blair kormányában volt sikeres pénzügyminiszter, majd utódjaként – épp a pénzügyi válság idején – miniszterelnök. Brown érthető módon a gazdasági előnyökre tette a hangsúlyt, kiemelve, hogy a brit export 45 százaléka irányul az EU országaiba és 3,2 millió munkahely függ ettől. A volt kormányfő beszéde alatt azonban már mindenki a legfrissebb, ezúttal az ICM által elvégzett közvélemény-kutatásra várt, amelynek eredményét nagy csúszással, végül piaczárás után tették közzé: eszerint pedig a bizonytalanok kiszűrésével a britek 53 százalék szavazna a kilépésre.


