Kutatás és reform a megoldás

Elismerten a világ egyik legjobb oktatási rendszerére támaszkodva is nehezen találja meg a kiutat a gazdasági válságból Finnország. Vezérhajójának, a Nokiának az átalakulása és az információs-technológiai szektorának kibontakozó válsága, valamint a fa- és papíripar visszaesése miatt került bajba, azzal együtt, hogy a fejlett országokra kiterjedő pénzügyi krízis kezelése során a fiskális szigor német iskolájának a hívéül szegődött.

A Nemzetközi Valutaalappal folytatott, negyedik cikkely szerinti konzultációkról szerdán kiadott igazgatósági közlemény arra utal, hogy a helsinki kormány, a vállalatok és az érdekvédelmi szervezetek által kidolgozott versenyképességi csomag egyelőre ígéretes megállapodásokat és célokat takar, de még sokat lehetne tenni a termékpiacok deregulációjáért, az állami cégek privatizálásáért és a drámai mértékben leromlott termelékenység javításáért, valamint a korábbi finn sikerek mozgatórugójának számító kutatás-fejlesztés újbóli felfuttatásáért. S az IMF igazgatói közül többen úgy látják, a fiskális politikának lenne is mozgástere.

A finn gazdaság zuhanása tavaly torpant meg, amikor a GDP – igaz, alig érzékelhetően – 0,2 százalékkal bővült. Idén már csaknem egyszázalékos növekedés várható, de előretekintve az iram szerénynek ígérkezik egészen az évtized végéig. S ha a globális körülmények kedvezőtlenül alakulnak, akkor az előrejelzések nem válnak valóra. A munkanélküliség a múlt évi 9,3 százalékos csúcsról csak lassan araszolva ereszkedhet 7,8 százalékra 2019-re, miközben az eurózóna szabályait sértő, 2014-es 3,2 százalékos GDP-arányos költségvetési hiány három esztendő múlva másfél százalékra csökkenhet. Az államadósság aránya a 2012-es 54 százalékhoz képest csak 2019-ben tetőzik 66,7 százalékon, majd ezt követően mérséklődhet.

A versenyképességi paktumnak különösen azokat az elemeit üdvözlik az IMF igazgatói, amelyek a munkanélküli-segélyre jogosultság idejét rövidítik és a munkaerőköltségek csökkentését tartalmazzák. A kiskereskedelemben és az állami tulajdonnal jellemezhető hálózatos ágazatokban azonban még bőven van terük a reformoknak, a deregulációnak. Az egészségügyi ellátás és a szociális támogatások átgondolása során pedig érdemes szűkíteni a transzferek rosszul meghatározott körét, és elhagyni egyes adókedvezményeket. Rövid távon ez persze pénzbe kerül, s ronthatja a fiskális egyensúlyt, de hosszabb távon megtérül. Sürgeti az IMF a termelő állami beruházások serkentését, valamint a kutatás-fejlesztés támogatását.

Finnország, amely az élenjáró technológiák alkalmazásának köszönhette felemelkedését, egyre kevesebbet költ kutatás-fejlesztésre, e tekintetben 2009 óta fokozatosan, ám érdemben elmaradt az észak-európai fejlett gazdaságok teljesítményétől, s egyre távolodik még az OECD-átlagtól is. Részben ennek lehet következménye, hogy míg a termelékenység 2000 és 2007 között évente 2,5 százalékkal növekedett, 2008 óta hanyatlik. Az IMF szerint ilyen körülmények között megkerülhetetlenek az átfogó szerkezeti reformok.