A Trump-hatást elemzik Davosban

Nem változtat októberi globális előrejelzésén a Nemzetközi Valutaalap (IMF), amely hétfőn tette közzé a vezető gazdaságokra vonatkozó prognózisát. A világgazdaság tavaly 3,1 százalékkal növekedett, idén 3,4, jövőre pedig 3,6 százalékos iram várható. Ám az élénkülést abban az összefüggésben érdemes értékelni – mutatott rá hétfői washingtoni tájékoztatóján Maurice Obstfeld, az intézmény amerikai vezető közgazdásza –, hogy a világgazdaság a múlt évben a 2008–09-es recesszió óta a leggyengébb teljesítményét nyújtotta.

A változatlan növekedési mutató jól érzékelhető eltolódásokat takar: India, Brazília és Mexikó kilátásait rontotta valamelyest az IMF, miközben szerény mértékben javította az Egyesült Államokét, Európáét, Kínáét és Japánét. A kockázatok is módosultak. Program hiányában egyelőre nem számszerűsíthető, hogy a pénteken hivatalba lépő Donald Trump republikánus elnök és kormánya milyen élénkítő lépéseket tud elfogadtatni a republikánus többségű törvényhozással, és hogy a kampányban beígért adócsökkentések, illetve infrastruktúra-fejlesztések mikor és milyen hatást fejtenek ki.

Hasonlóképpen nehéz megítélni, vajon a Kínában foganatosított ösztönző intézkedések milyen mértékben lendítik meg a távol-keleti ország gazdaságát és kereskedelmi partnereit. Az igazi dilemma persze az, mit tartogat Trump. Két forgatókönyvet is felvázolt Maurice Obstfeld. Elképzelhető, hogy a gyorsabb növekedési ütem az aktivitási ráta javulásából, a tőkeállomány bővüléséből, az infrastruktúra korszerűsítéséből fakad, és nem gerjeszt inflációt, vagyis a jegybank (Fed) mérsékelt ütemben emelheti a kamatot. De egyáltalán nem zárható ki, hogy olyan fiskális keresletélénkítés valósul meg, amely felpörgeti az inflációt, amire a Fed kénytelen sűrűbben szigorítani.

Ennek nyomán a dollár a vártnál is jobban erősödik, lassul a növekedési ütem, megugrik a folyó fizetési mérleg hiánya, és a költségvetésben is feszültségek keletkeznek. Ez a folyamat végül kereskedelmi háborúskodásba torkollhat. Az IMF továbbra is a szerkezeti reformokat, a fiskális és a monetáris politika összehangolt elegyét pártolja, azzal a megjegyzéssel, hogy az Egyesült Államok és Németország is teljes kapacitással dolgozik, esetükben nincs értelme a rövid távú keresletélénkítésnek. Figyelmüket inkább a potenciális növekedés tényezőire kellene irányítaniuk, a képzésre, a beruházásokra, az infrastruktúrára és a jövedelmi különbségeket mérséklő adóreformra, valamint a társadalmi befogadás felkarolására.

Ezek a témák uralják idén a davosi Világgazdasági Fórum (WEF) vitáit is. Az állam- és kormányfők, pénzügyminiszterek, uniós biztosok, a nemzetközi intézmények és nagyvállalatok irányítói azt a kérdést járják körül, hogy miként fogalmazható meg a „felelő és felelős vezetés” lényege. Mármint a kihívásokra felelő és felelősen döntő vezetésé. A fórum alapítója, Klaus Schwab ismertette, hogy a résztvevők körében végzett felmérés szerint melyek a legnagyobb aggodalomra okot adó jelenségek: a jövedelmi szakadék tágulása, a globalizációra formálódó populista válasz az USA-ban és Európában, a demokratikus intézmények meggyengülése, a korrupció fellángolása, az elitek rövid távú politizálása. Ezekhez jön a klímaváltozás, a népvándorlás és a negyedik ipari forradalom kibontakozása.