Ön a huszonöt legbefolyásosabb ember között van Magyarországon. Mennyire kell ehhez az adott kormánnyal jó viszonyt ápolni?
– Az ilyen sorrendekben nem hiszek. A leggazdagabb magyarok között is ismerek olyat, aki azért fizet, hogy ne kerüljön föl a listára. A gazdaságban betöltött szerep azon múlik, ki mekkora tömeget és szakmai erőt tud megmozdítani egy-egy gazdaságpolitikai döntés kapcsán. A kamara jelentős erőt képvisel személyi állomány, anyagi erőforrás, szakmaiság és nemzetközi kapcsolatrendszer tekintetében, ezért a gazdaság egyik meghatározó szereplője.
Vannak, akik felróják a kormánynak a párbeszéd hiányát. Mit gondol erről?
– A párbeszédhez két dolog kell: megfelelő gazdasági súly – sok érdekvédő mögött nem látok hatalmas tömegeket –, valamint hogy szakmai érvekkel álljon elő az ember. A bértárgyalásokon volt olyan, aki kockás papírt vett elő, és ott kezdett el számolgatni. Komolytalan.
A kormány gazdaságpolitikai lépései mögött mennyiben volt ott a kamarai vélemény?
– A kabinet által 2010-ben indított ötven-hatvan programban a szakmai, háttérszámításokkal alátámasztott munkánk benne van.
Volt év, amikor a lépések növekedési áldozattal jártak.
– Igen, 2012 utolsó negyedéve volt a mélypont, a közteherviselés kiterjesztése miatt.
A multik megadóztatására gondol?
– Egyebek között. Ha egy banknak azt mondom, bezárom a devizahitelezést, akkor nem fog befektetni. Ha egy energetikai szolgáltatónak, hogy át akarom venni az üzletrészét, nem fog felújítani. Ez transzformációs veszteség.
Az MKIK hogy védi a vállalkozások érdekeit, ha rábólint a multik megszorongatására?
– A kamara feladata – ahogy a németeknél, osztrákoknál is – a teljes magyar gazdaság védelme és erősítése, a különböző érdekcsoportok közti egyensúlyteremtés. A vasárnapi boltzár kapcsán például a tagjaink érdekei nem egyeztek meg. Mi letettük a kormány asztalára, hogy ennek milyen hatásai lesznek, beleértve a munkahelyeket, a versenyképességet.
Vállalkozókkal beszélgetve néhány mondat után előkerül a költségeiket növelő bürokrácia.
– Nem hiszek a söralátét méretű bevallásokban. De abban igen, hogy az informatikai adatbázisokat sürgősen össze kellene kötni. Zajlik az adóhivatal átalakítása – amire számos javaslatunk volt –, például a kockázatos adózók listája kezd kialakulni.
A gazdaság fehérítésére milyen eszközök vannak még?
– Az elektronikus pénztárgép sok gondot megold, de nem orvosolja az idegen, számla nélküli árubevitel problémáját. Ha a teljes árukészletet beérkezéstől számítva kellene nyilvántartani a számítógépes rendszerben, az legalább akkora hasznot hozna, mint az e-kassza bevezetése.
Sok szakértő szerint a készpénzforgalom csökkentésével is mérsékelni lehetne a feketegazdaságot.
– Igen, csak a bankrendszer jelenleg nem hitelkihelyezéssel tesz szert nagy profitra, hanem költségágon, például az utalások jutalékából. Ha a vállalkozásoknak kötelezővé tennénk az utalást, az költségnövekedéssel járna. Az ellentételezést a kormánynak kellene meggondolnia.
A minimálbér-emelés nem fogja a szürke- vagy feketegazdaságot hizlalni, miközben a kiáramló bértömeg növelheti az inflációt?
…de hát az emelés komoly hatással van a vállalkozások életére. Önök ebbe nem szeretnének beleszólni?
– A jogszabály szerint a munkavállalóknak és a munkaadóknak kell megegyezniük; ha erre nem kerül sor, akkor dönt a kormány. Most pedig sikerült megegyezni.
Azért van véleménye, nem?
– Tavasszal a gazdasági évnyitón azt mondtam, bérfelzárkóztatási programra van szükség, mert a magyar bérek nemhogy a nyugatiaktól vannak távol, de a V4-ekétől is kezdenek leszakadni. Jelenleg a reálgazdaságban hárommillió ember dolgozik, 300 ezer nyelveket beszélő, vállalkozói vénával megáldott, képzett honfitársunk pedig külföldön. Bérfelzárkóztatással haza lehet hozni őket.
Gondolja, hogy már csomagolnak?
– Nem, ez hosszú folyamat, de örüljünk annak, hogy elkezdődött valami. Amúgy a piac is a magasabb bér irányába mozdult, hiszen 2016-ban a reálbér-növekedés sokkal nagyobb volt, mint amiben a felek megállapodtak.
Korábban az volt a jelszó, hogy az olcsó munkaerő miatt jön a külföldi működő tőke. Ha nőnek a bérek, akkor miért választanának majd minket?
– A jövőben a hozzáadott értéket, a termelékenységet és a hatékonyságot kellene növelnünk. Azt se felejtsük el, hogy a vállalkozók a mérleg másik serpenyőjében kaptak egy globális szinten is alacsony, 9 százalékos nyereségadókulcsot. Nagyon jó döntés volt, hogy a járulékcsökkentésből eredő haszon nem a munkavállalóhoz, hanem a munkáltatóhoz kerül, amely majd eldönti, mit kezd vele: bért emel, eszközparkot cserél, vagy profitként kiveszi. A nyereségadó mérséklésének volt egy másik üzenete is: azoknak a cégeknek is szól, amelyek a Brexit miatt azt fontolgatják, hogy távoznak a szigetországból.
A globális gazdaság a digitalizáció irányába mozdul el. Ez nem hoz majd tömeges munkanélküliséget, illetve ördögtől való-e az alapjövedelem bevezetése?
– Nem hiszem, hogy a mi generációnk életében a digitalizáció olyan mértékű állásvesztést okozna, ami ezt indokolná. Eleinte a robotokat is kell valakinek programozni, felügyelni, karbantartani. Az első időkben csak a szupergazdag országok gondolkodhatnak ilyenen, bár még ott sem realitás, gondoljunk például a svájciak nem szavazatára. A kihívásra az oktatással tudunk felkészülni, nem véletlenül vagyok e kérdésben fekete bárány.
Ne csodálkozzon ezen, ha azt mondja, pénzkidobás és pénzlenyúlás, ami a felnőttképzésben zajlik.
– Aki elvesztette a munkáját, vagy váltani akar, ezen a csatornán tudná megtenni, csakhogy ma Magyarországon ilyen jellegű képzésben kevesebben vesznek részt, mint Salzburg városában.
De ez még nem lopás.
– Mondok egy példát: kimegy az oktató, visz magával különböző ruhaneműket, jelenléti íveket, leülteti a „képzésben” részt vevőket, majd ruhát cseréltet velük, átülteti őket, és fényképekkel dokumentálja, hogy más-más időben lezajlott a képzés, a pályázati pénzt pedig besöpri. Mi ez, ha nem lopás?
És a felsőoktatásban?
– Hihetetlen kapacitás épült ki, 550 ezer hallgatót tudna felvenni a magyar felsőoktatás, de a számuk csak 290 ezer, és 2020-ra várhatóan 250 ezerre csökken. Ennyi férőhelyet fenntartani luxus.
A közép- és felsőfokú képzésben mit tart égetőnek?
– Az angolra fókuszálva a nyelvoktatást és a digitális tudást kellene erősíteni. Nemcsak az eszközök használatának ismeretét kellene oktatni, hanem a szoftverek, például a készlet- és a cash flow programok hasznosítását.
A kereskedők szerint igazságtalan az, hogy a helyi iparűzési adóból (hipa) nem írhatják le az eladott áruk beszerzési értékét. Ön hogy látja?
– Igazuk van, ez klasszikus költségelem, ezért a szabályokon változtatni kell. A hipa struktúráját pedig újra kellene gondolni, mert végtelenül igazságtalan, hogy azok a települések, ahol van befektető, gyarapodnak, ahol pedig nincs, azok szegényednek. Utóbbiaknak is fenn kell tartaniuk az infrastruktúrát.
Azoknak a vállalkozásoknak, amelyek a növekedési hitelprogramban (NHP) kapnak gazdaságfejlesztésre pénzt, jó a jövedelmezőségük, a mérlegfőösszeg-arányos megtérülés átlagosan 5-10 százalék. Az uniós források harmada ezzel szemben veszteséges vállalatokhoz kerül.
– Az NHP-pénzeket a kereskedelmi bankok helyezik ki, amelyek szűrőként is funkcionálnak, míg az uniós támogatások egy része brüsszeli szabályok szerint megy ki. Minden törekvés ellenére a gazdaságba a tervezett 60 helyett 40 százalék áramlik.
Mi lesz 2020 után a támogatásokkal?
– Azt kell eldönteniük a centrumországoknak, fenn akarják-e tartani a szubvenciós rendszert, vagy sem. Az utóbbi esetben szét fog esni az EU.
Az állami szféra átvilágítására kerülhet sor 2017-ben, ami elbocsátásokat hozhat. Mi lesz ezekkel az emberekkel?
– Ideje lenne, de szerintem ebbe nem kezd bele a kormány a választások előtt egy évvel. Pedig a versenyszféra felszívná őket.
Mit vár 2017-re a magyar gazdaságban?
– Ha azt csináljuk a gazdaságpolitikában öt-tíz éven át, amit most – kormányoktól függetlenül –, akkor nagymértékben fel fogunk zárkózni a nyugat-európai országokhoz.
