Percenként egymillió dolláros forgalom

Negatív hatása lehet, ha Donald Trump amerikai elnök valóban be tudja vezettetni a húszszázalékos határkiigazítási adót a mexikói exportra, jelesül az olajra. A szomszédból származó fekete aranyat az amerikai finomítók használják fel, amelyek az import többletterhét áthárítanák a fogyasztókra, illetve előnyben részesítenék a kanadai behozatalt. Az ügy másik következménye az lehet, hogy a mexikói állami olajvállalat, a Pemex mérsékli az amerikai piactól való függőségét, és Ázsia meg Európa felé fordul.

Az Észak-amerikai szabadkereskedelmi egyezmény (NAFTA) rendszerében alighanem idegen intézkedésnek számítana, ha az Egyesült Államok a hatvanmilliárd dollárra rúgó kereskedelmi hiányára és a határra tervezett fal építési költségeire hivatkozva Mexikót büntetné. Ez azonban majdhogynem mellékes annak árnyékában, hogy mit okozna a NAFTA megszüntetése. A szerződés felülvizsgálatát már Bill Clinton és Barack Obama volt elnökök is pedzegették, de a fenyegetések ellenére a Trump-kormány sem kezdte meg hivatalosan a tárgyalásokat. Elemzők óva intenek, s eleve megkérdőjelezik az új elnök azon nézetét, miszerint az előnytelen kereskedelmi megállapodások miatt tűntek el munkahelyek az amerikai feldolgozóiparban. Carlos Guiterrez, a Bush-kormány kereskedelmi minisztere a CNN-nek nyilatkozva arról beszélt, hogy ötmillió amerikai munkahely függ a mexikói kapcsolattól, és miközben a déli szomszéd exportjának nyolcvan százaléka az Egyesült Államokba tart, a termékek negyven százaléka amerikai hozzáadott értéket tartalmaz. A michigani Center for Automotive Research szerint 31 ezer állás szűnne meg az amerikai autóiparban, ha Washington felmondaná a NAFTA-t, amely percenként több mint egymillió dolláros forgalmat gerjeszt, s amelyre amerikai cégek ezrei építették beruházási stratégiájukat az elmúlt bő két évtizedben. Az észak-amerikai kereskedelem értéke kétszerese a Kínával folyó árucserének, és tízszerese a Nagy-Britanniával kialakult kapcsolatnak. Az új amerikai kereskedelmi miniszter, Wilbur Ross azzal érvel, hogy a NAFTA célja az volt, hogy termelékenységi alapon közelítsék a béreket, de ez a folyamat nem ment végbe.

Kétségtelen, hogy míg az ötvenes években a feldolgozóipar a munkaerő harmadát foglalkoztatta, addig a hetvenes években már csak a negyedét, jelenleg pedig csupán kilenc százalékát. De az ok nem a kereskedelem, hanem az automatizáció. A Berkeley Egyetem professzora, Bradford DeLong úgy számítja, hogy 1950 óta az elveszett munkahelyeknek csupán öt százalékáért felelős a nemzetközi kereskedelem. Az új technológia döntő szerepét azzal is alátámasztja, hogy Németországban is negyvenről húsz százalékra apadt a feldolgozóipari foglalkoztatás részaránya, pedig ott van képzett munkaerő, gyenge árfolyam és óriási kereskedelmi többlet.

Vagyis önmagában az árfolyam sem magyarázat, bár a kereskedelmi kapcsolatokkal súlyozott dollárindex 1975-től a 2000-es évek elejéig felfelé kapaszkodott, és nem kedvezett az exportnak. Nyilván ezért igyekszik Trump szóbeli intervenciókkal gyengíteni a kurzust. Ám, mint ahogy a Financial Times vagy a Roubini Economics is rámutat, a beígért adócsökkentés, állami infrastruktúra-fejlesztés és kereskedelmi elzárkózás, valamint a külföldön tartott profitok hazahozatalának ösztönzése a dollár drámai erősödését válthatja ki, azaz a szándékolttal éppen ellentétes hatást fejthet ki. Hozzájárul ehhez, hogy az amerikai jegybank akár meredekebb kamatpályát is meghirdethet, szemben Japánnal és az eurózónával. A Roubini Economics szerint a határkiigazítási adó következtében húsz százalékkal értékelődhet fel a dollár, pénzügyi sokkot és felfordulást okozva a globális piacokon.