A nemrégiben megjelent World Economic Forum versenyképességi jelentésében Magyarország kilenc pozíciót javítva a 60. helyre lépett előre. „A hazai közgazdasági szakma megosztott az index megítélésében, egyesek a versenyképesség legfontosabb indikátorának tekintik a jelentést, míg mások – ezek közé tartozom én is – az elemzésbe bevont, többségében szubjektív mutató miatt nem tartják objektív és holisztikus mutatónak a WEF indexét” – írja Horváth Gábor, a jegybank munkatársa.
A WEF helyett bemutatja egy idáig kevésbé ismert, a Harvard Egyetem és az MIT koprodukciójában készült, gazdasági komplexitást mérő index (ECI) eredményeit, amelyet megítélésünk szerint érdemes közelebbről is szemügyre venni, és a későbbiekben is figyelemmel kísérni az alakulását, mivel az indikátor módszertani tekintetben komoly újítást hoz az eddig ismertebb versenyképességi indexekhez képest.
Mint minden holisztikus mérőszámnál, mely a gazdasági rendszert a maga komplexitásában igyekszik megragadni, az ECI-n keresztül is a részek összességénél több, egységes nemzetgazdasági struktúra sikerességét igyekeznek visszamérni. Ez egy teljes körű, termelési és exportkarakterisztikákat tükröző indikátor, amely a nemzetgazdaságok kereskedelmi beágyazottságán és a termékek penetrációján keresztül ítéli meg a gazdasági komplexitás mélységét. Ehhez a szerzők megvizsgálják az adott állam kereskedelmi kapcsolatait, valamint a gazdaság által előállított termékek elterjedtségét is. A kettőt kombinálva az ECI képes megmutatni egy ország exportdiverzitásból és termékminőségből származó gazdasági erejét – mutat rá a szakértő.
A mutató értelmét legkönnyebben néhány kérdésen és hasonlaton keresztül lehet megragadni. Gondoljunk egy országra és egy random termékre. Most kérdezzük meg: képes előállítani ez az állam a szóban forgó terméket? Ha nem, hány ország képes előállítani? Ha a válasz szerint egy sor ország, akkor nem valószínű, hogy a kigondolt államnak túl komplex gazdasága lenne. Ellenkező esetben, ha a válasz az, hogy néhány ország képes csupán az adott terméket előállítani, nagyobb valószínűséggel van szó komplex gazdaságról.
Ha például Szudán nem gyárt kenyérpirítót vagy autót, de a kenyérpirító- és autógyártó országok listája igen hosszú, akkor az Szudán gazdasági komplexitására nem vet túl jó fényt. Ugyanakkor ha például elektromosautó-gyártásra gondolunk, egy csekély elemű országlista részének lenni jóval komplexebb gazdaságra utal. Fontos megkülönböztetnünk azonban az egy főre eső jövedelem szintjét és a gazdasági komplexitást. Az utóbbiban elöl járó országok, például Kína vagy Thaiföld, ha valamit nem tudnak gyártani, akkor azon termék gyártói egy rövid országlistán lehetnek rajta, így utalva Kína és Thaiföld gazdasági komplexitására, holott ezek egy főre eső jövedelme igen alacsony.
Persze vannak hasonló jövedelmű államok, mint Irán vagy Peru, amelyek komplexitása is alacsony, és esetleg csak valamely geológiai szerencsének köszönhetik aktuális prosperitásukat. Voltaképp az ECI-kutatás legfőbb erénye is az, hogy megmutatja a gazdasági komplexitás és az egy főre eső jövedelem közötti eltérés alapján várható felzárkózási ütemet, mivel egy ország ahhoz a jövedelmi csoporthoz konvergál hosszú távon, amelynek a produktív tudásbázisával is szinkronban van.
Végezetül szempontunkból a legfontosabb, hogy az említett mutató szerint hogyan teljesít a hazai gazdaság. Magyarországnak a 8. helyen betöltött pozíciója meglehetősen nagy reményekkel kecsegtet. Már csak be kell őket váltani…
