Hiányos Magyarország fenntarthatósága

Magyarország továbbra is kedvezőtlen fenntarthatósági állapotban van, az egyes részterületeken elért jelentős eredmények ellenére a nemzeti erőforrásaink mennyiségi és minőségi megőrzésével és gyarapításával érdemi gondjaink vannak – ez a 2012–24-es Nemzeti fenntartható fejlődési keretstratégia (NFFS) második előrehaladási jelentésének fő megállapítása. Az NFFS-t 2013 márciusában fogadta el a parlament, a mostani dokumentum a 2015–16-os időszakot vizsgálja, s a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács (NFFT) 2017. decemberi ülésén fogadták el. Az NFFT az Országgyűlés harmincfős tanácsadó szerve, amelyben a kormány, a parlamenti frakciók, a versenyszféra, a tudományos élet, az egyházi és a civil szervezetek is képviselik magukat.

Az NFFS-ről kétévente készül beszámoló. „A jelentést várhatóan az ősszel tárgyalja a parlament” – válaszolt a Világgazdaság kérdésére a tanács titkára, Bartus Gábor. Mint mondta, elmaradásban van a fenntarthatósági stratégia végrehajtása, a mostani tempóval nem sikerülhet elérni a 2024-es célokat. A jelentés kiemeli, hogy mindez azért is probléma, mert a jövő Magyarországának társadalmi-gazdasági fejlődése gyengébb lesz a lehetségesnél.

Az NFFT tizenhat kulcsindikátor alapján értékel, ebből ötnél lát pozitív trendet: 2012–16 között nőtt a teljes termékenységi arányszám (1,34-ról 1,49-ra), az oktatási kiadások a GDP-hez viszonyítva 4,08-ról 4,35 százalékra, a foglalkoztatás a 20–64 éves lakosság körében 61,6-ról 71,5 százalékra javult. Kevesebb a mélyszegénységben élők aránya (27,8 helyett 16,2 százalék) a bruttó államadósság pedig a GDP-hez mérten 78,2-ről 74,1 százalékra esett.

A jelentés azonban kifejezetten rossznak ítéli a korai iskolaelhagyók arányának alakulását (11,8-ről 12,4 százalékra), az egészségben eltöltött várható életévek számát (nőknél 60, férfiaknál 58 év, ami a harmadik legalacsonyabb érték az uniós tagállamok között), a társadalom bizalmi tőkéjét (10-es skálán 4,2), a korrupciós indexet (100-as skálán 48), a civil szervezetek számát (65 ezerről 62 ezerre), a légszennyezettséget, a beruházások bruttó állóeszköz-felhalmozási rátáját (19,4-ről 17,8 százalékra) és az időskori eltartottsági rátát (24,6-ről 27,2 százalékra).

Különösen aggasztónak tartja, hogy romlik az iskolában szerzett tudás alkalmazási képessége, illetve hogy a magyar iskolarendszer konzerválja a születéskori társadalmi különbségeket. Kedvezőtlen továbbá, hogy csökken a talaj termőképessége, a biogazdálkodás aránya kirívóan alacsony, miközben gyorsuló mértékben nő a beépített területek mérete. Kiemelték, hogy a kormány fontos demográfiai és makrogazdasági intézkedéseket hozott, de a fenntarthatóság érdekében tett beavatkozások szelektívek, hiányosak, és nincs meg hozzájuk a felső szintű politikai elköteleződés. „A végrehajtó hatalom területén a fenntarthatóság nem straté­giai szempont, ahogy az üzleti szféra többségében sincs meg a fenntarthatóság gyakorlata” – írják.