Kilencmillióan sem leszünk 2035-re
A kormány az elmúlt napokban beterjesztette a parlamentnek a 2020-as költségvetés fejezeti köteteit, háttérszámításait, és ezekben extrém hosszú kitekintések is találhatók a szociális rendszerek fenntarthatóságával kapcsolatban. Jó hír, hogy a kormány szerint – legalábbis papíron – hosszú évtizedeken keresztül fenntarthatónak látszik a nyugdíjrendszer finanszírozása:
Viszonyításképp: az EU28-ak átlagosan a GDP 12,8 százalékát költik nyugdíjakra, vagyis a 11,5 százalékos magyar adat még most is kedvező lenne.
A Nyugdíjbiztosítási Alap ötvenéves demográfiai előrejelzése szerint a 9,8 milliós magyarországi népesség 2034-re csökkenhet kilencmillió, majd 2063-ra nyolcmillió alá. Ezzel párhuzamosan nő a nyugdíjasok aránya a társadalmon belül, a 2020-as 20,4 százalékkal szemben 2040-re 25 százalékig kúszik fel a mutató, és 2063-ban éri el a 29,7 százalékos csúcsot – legalábbis a számítások szerint.
A viszonylag alacsony – a GDP 8-12 százalékára rúgó – nyugdíjkiadások ára az uniós átlagnál lényegesen gyengébb ellátási színvonal:
és a nyugdíjak indexálását kizárólag az inflációhoz kötik, miközben a növekvő béreknek köszönhetően a frissen megállapított nyugdíjak – így az átlagos ellátás – folyamatosan emelkednek. A kormányzati modellszámítás szerint a nyugdíjkiadások 2020 és 2070 között – GDP-arányosan – 3,1 százalékponttal emelkednek, miközben az egészségügyi kiadások 0,3, az oktatási célúak pedig 0,8 százalékponttal lesznek magasabbak.
A teljes cikket a Világgazdaság szerdai számában olvashatja
