A mezőgazdasági ágazatok közül a borszőlőtermelés az egyik olyan, ahol meghatározó jelentősége van a kellő létszámban rendelkezésre álló, szakmailag felkészült munkaerőnek – szögezi le a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa és a NAIK Agrárgazdasági Kutatóintézet közös felmérésének összefoglalója. A felmérésről készült jelentés szerint a foglalkoztatással kapcsolatos nehézségeket mint a vállalkozások fejlődését nehezítő tényező hatását az egyéni vállalkozók értékelték a legmagasabbra, a társas vállalkozások pedig a legalacsonyabbra. Ismert, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari szektorokat különösen érzékenyen érinti a munkaerőhiány, elsősorban a szezonális foglalkoztatás, a szakképzettség alacsony foka és az egyéb szektorok elszívó hatása miatt. A munkaerőhiányhoz való alkalmazkodás során a kézi munkafolyamatok csökkentése, a béremelés és a vonzó körülmények kialakítása tűnik a leggyakoribb stratégiának.
Az állandó munkaerő kiválasztása során a szőlész-borász vállalkozások a szakmai felkészültséget, a munkafegyelmet és a problémamegoldó képességet csaknem azonos súllyal jelölték meg döntő szempontnak. Ezzel szemben a szezonális foglalkoztatás esetében egyértelműen a munkafegyelem a legfontosabb szempont.
A foglalkoztatás típusától függetlenül két fontos probléma vetődik fel: a folyamatosan növekvő bérigény és az alacsony munkamorál. Az egyes problémák értékelésében a legnagyobb különbségek a munkatapasztalat hiányával, a szociális viselkedéssel és az alacsony munkamorállal kapcsolatban mutatkoznak, minden esetben a szezonális foglalkoztatás terhére. Az idényfoglalkoztatással kapcsolatban feltett kérdésre érkezett egyedi válaszok arra mutatnak rá, hogy a legjellemzőbb problémák a rendelkezésre álló munkaerő hiánya (nincs tisztességesen dolgozó munkavállaló a szőlő-pince munkára, szinte lehetetlen munkaerőt találni), a fluktuáció (a személyek állandó cserélődése és a megbízhatatlanság a megjelenésben), a nem megfelelő hozzáállás és munkamorál (alkoholizmus, felelőtlen, nemtörődöm viselkedés).
Az állandó és a szezonális munkaerő megtartására alkalmazott stratégiákban a juttatásalapú ösztönzők alkalmazása az elsődleges. Ez az eszköz az idénymunkások esetében nagyobb szerepet kap. A foglalkoztatottak képzettségének javítása sem az állandó, sem a szezonális foglalkoztatás kapcsán nem jellemző.
A felmérés visszaigazolta azt az állítást, amely szerint az agráriumon belül is kiemelten nagy élőmunka-igényű szőlő-bor ágazatban súlyos gondokat okoz a megfelelő munkaerő hiánya. Megszerzéséhez és megtartásához a bérek fedezetének biztosítása mellett szükségesnek tűnik a képzési rendszer mielőbbi reformja is. A foglalkoztatás növelése azonban kizárólag az ágazat jövedelemtermelő képességének javításával, a magasabb árú minőségi termékek arányának emelésével tűnik megvalósíthatónak. A jelentés készítői szerint a szőlészeti-borászati vállalkozások problémáinak túlnyomó része kezelhető lenne, ha nagyobb intenzitással vennének részt a középfokú és felsőfokú gyakorlati képzésben. Tanulók és hallgatók fogadásával és a hosszú távú elköteleződés felté-teleinek megteremtésével a vállalkozások ki tudnák nevelni a saját szakember-utánpótlásukat. Javasolt az ágazatban tevékenykedő vállalkozásokra kiterjedő, tudatosabb és fenntarthatóbb humánerőforrás-gazdálkodást megalapozó felnőttképzési formák és szaktanácsadási szolgáltatások erősítése.
