Az elképzelés alapja az Észtországban már régóta így működő társasági rendszer. Magyarországon 2013 óta létezik a hasonló alapelven működő kisvállalati adó (kiva), amelynek kulcsa ráadásul jövőre tovább csökken. Ennek apropóján nézte meg a Niveus Consulting Group, miben tér el a magyar szabály a külföldi példáktól.
A külföldi minták
Az észt modell lényege, hogy a cégeknek csak akkor kell nyereségadót fizetniük, ha a nyereséget osztalékként kifizetik. Azaz, hiába nyereséges a cég, ha a nyereséget a tulajdonosok nem veszik ki a cégből, akkor nem kell adót fizetni.
Fischer Ádám, a társaság jogi partnere szerint ez egy rendkívül nagyvonalú adóhalasztás, ami a növekedési fázisban lévő vagy jelentős beruházásokat végrehajtó cégeket jutalmazza. Hiszen, ha a tulajdonosok úgy döntenek, hogy az elért nyereséget újabb és újabb fejlesztésekre fordítják, akkor nem kell társasági adót fizetniük – szemben a magyar társasági adóval, amely a beruházásokat csak az értékcsökkenés elszámolásán keresztül engedi levonni az adóalapból.
Egyértelmű, hogy Észtország elsősorban a startupokat célozta meg ezzel a változással. Magyarországon ez is szempont volt, de az észt modellnél egy komplexebb, a vállalatok életét más szempontokból is megkönnyítő kisvállalati adót (kiva) vezettek be.
A kiva amellett, hogy társasági adó halasztást ad, ami a beruházó cégeknek kedvező, csökkenti a szocho- és az iparűzési adó fizetési kötelezettséget is.
A magyar megoldás
Ma Magyarországon körülbelül 50 ezer kivás céget tartanak számon, ez az aktív magyar vállalkozások nagyságrendileg 10 százalékát teszi ki
A kiva leginkább két dologban tér el az észt modelltől. Egyrészt nem csak egy általános adóhalasztást jelent, hanem az adó alapját is módosítja: az adóforma alapja a bérköltség és a kifizetett osztalék (kisebb módosító tételekkel).
A kiva mértéke pedig nem a társasági adóval azonos, hanem jelenleg 12 százalék, jövőre 11 százalék lesz. A kivát választó cégeknek nem kell szochot és társasági adót fizetni.
De ez mit is jelent pontosan? Azt, hogy a bérköltség után nem a 17,5 százalék (júliustól 15,5 százalék) szochot, hanem az alacsonyabb összegű kivátt kell megfizetni. Ezzel szemben az osztalékként kifizetett nyereség után nem 9 százalék tao, hanem a magasabb kiva kulcs alapján kell adót fizetni.
Nagyon leegyszerűsítve a kiva jutalmazza azokat, akiknek a bérköltsége magas – sok embert foglalkoztatnak, és bünteti azokat, akik a nyereséget osztalékként kifizetik – hiszen magasabb kulccsal kell adót fizetni, mint az általános szabályok alapján kéne.
– összegzi Fischer Ádám.
A kiva belépési korlátai nagyon alacsonyak: legfeljebb évi 1 milliárd forint árbevételig és 50 alkalmazottig lehet belépni. A kapcsolt vállalkozások számait ráadásul össze kell adni. A Niveus szerint a belépési határokat jelentősen emelni kéne ahhoz, hogy még több cég választhassa ezt a nagyon előremutató adózási formát.
Összehasonlításképpen, Lengyelországban 4 milliárd forint árbevételig lehet így adózni, Észtországban meg egyáltalán nincs értékhatárhoz kötve. Persze ehhez hozzátartozik, hogy a magyar szocho-kedvezménnyel ellentétben egyik külföldi adó sem ad kedvezményt az adóból, csak a befizetés időpontját halasztja el.
Aki megfelel a feltételeknek, annak azt érdemes végiggondolni, hogy milyen arányban állnak a bérköltségek és a kifizetett osztalék egymással. Alapvetés, hogy egy átlagos nyereséget elérő cégnek megéri a kiva – csak annak nem éri meg, akinek a kifizetett osztaléka több mint háromszorosa a bérköltségének. Ez tapasztalataink szerint nagyon ritka eset.
Ráadásul a kiva esetén alternatív iparűzési adó alapot is lehet választani, mégpedig a kiva alap 1,2-szeresét lehet iparűzési adóalapnak használni, ezért az iparűzési adóban is jelentős megtakarítást lehet elérni a kivával. Aki a feltételeknek megfelel, egy számítást mindenképpen megér a dolog.
