Izgalmasabb eszközzé vált a kuna, amióta a nyáron csatlakoztak az ERM II.-höz?
Nem igazán. Már 1994 óta ugyanabban a nagyon szűk sávban mozog, és most is az euróval szembeni 7,5-es szint környékén van. Miután 7,5 körüli értéknél léptünk az ERM II.-be, ugyanazt az árfolyam-politikát folytatjuk, mint negyed évszázada. Számunkra semmi nem változott, kivéve, hogy az ERM-ben ez most a központi árfolyam, és a piacok tudatában vannak ennek, ami bizonyos értelemben stabilizáló hatású a devizapiacon.
A járvány alatt a bank nagy eszközvásárlásokat hajtott végre. Milyen szerepet vállaltak a válság során?
GDP-arányosan mi voltunk a legnagyobb államkötvény-vásárlók Közép- és Kelet-Európában, és a második legnagyobbak a feltörekvő piacokon. A 5,5 százalékának megfelelő értékben vásároltunk. A piac a válság kezdetén, március–áprilisban destabilizálódott, még a pánik is kitört, a befektetők rövid idő alatt akartak megszabadulni eszközeiktől, és mi a vevői oldalra álltunk.
A legtöbb kötvényt a nyugdíjalapoktól vettük, ezek a legnagyobb eszközkezelők Horvátországban, ahol hárompillérű a nyugdíjrendszer. A második pillér a GDP majdnem egyharmadával felérő eszközt tart magánál. Sikerült stabilizálnunk a piacot, és tavasszal befejeztük a vásárlást, amikor a kormány végzett a hazai kötvénykibocsátással, és eurókötvényt adott el. A kötvényvétel ellensúlyozta azt a kunalikviditást, amelyet devizaintervenciókkal vontunk ki, a GDP 5,4 százalékának megfelelő részt adva el a devizatartalékokból, hogy fenntartsuk az árfolyam stabilitását. Ez automatikus sterilizációt okozott. Emellett tetemes mennyiségű devizát vásároltunk, amit a kormány külföldről kölcsönzött, vagy EU-finanszírozásként kapott. A devizatartalék így most a válság előtti szinten áll.
Milyenek most a kilátások?
2021-et a kilábalás évének látjuk. A várható GDP-növekedést 5 százalék körülire becsüljük, ez kisebb a korábbi 6,5 százalékos előrejelzésnél, mivel 2021-et a járvány miatt zárlattal kezdtük. Jó exportteljesítményre számítunk az áruk és a szolgáltatások esetén is. A turizmus idén a 2019-es szint 75 százalékát teljesítheti a tavalyi 50 százalék után. A második negyedévtől a személyi fogyasztás felfutását várjuk, ahogy megszűnnek a zárlatok.
Érdemes lesz meghosszabbítani a hitelmoratóriumokat?
Márciusig lehet kérvényezni, és a vállalatok számára már a nyárig születtek megegyezések. A turizmusban működő cégek számára nincs értelme mondjuk februárig moratóriumot adni, mert arra számítunk, hogy a gazdaság a második negyedévben megkezdi a kilábalást, s emiatt nem lesz szükség új moratóriumokra, de nyilván a bankunió ajánlásait fogjuk követni.
Miért választották a gyorssávot az eurócsatlakozás felé a régió más országaihoz képest?
Azok közt vagyunk a gyorssávban, akik még nem eurótagok. De például Szlovénia a lehető leggyorsabb volt, az EU-belépés után két és fél éven belül belépett, aztán Szlovákia és a balti államok is követték. Most Bulgáriával vagyunk egy sávban, miután a múlt évben csatlakoztunk az ERM-hez. Az ok egyszerű. Költség-haszon elemzést végeztünk, nyilvános vitát folytattunk, és az a közmegegyezés, hogy a csatlakozás előnyei jóval meghaladják a hátrányait. Már a néhai Jugoszlávián belül is nagy volt a devizahelyettesítés, akkor még a német márkával, és ez változott később eurócserére. A megtakarításokat tekintve a betétek több mint fele euróban van. Ezt a bankok úgy fedezik, hogy hiteleik nagyobb részét is euróban nyújtják. A kuna stabilan tartásával a jegybank a kölcsönfelvevőket védi, akiknek a bevételei kunában vannak, a hiteleik pedig euróban. A szektorok együtt – az állam, a vállalatok és a háztartások – a külső adósságot is beleértve mintegy 500 milliárd kuna értékben rendelkeznek ilyen kitettséggel, ez több, mint a teljes GDP. Ha a kuna 10 százalékot gyengül, azonnal 10 százalékkal több keletkezik. Ezt a kitettséget csak az euró bevezetésével lehet kiküszöbölni. A befektetők is elkerülnék a devizakockázatot. A fő exportpiacunk az euróövezet, árukban, de még inkább szolgáltatásokban. A turizmusban érdekelt vállalatok alig várják az euró bevezetését.
Mi a tapasztalatuk a bankunióval kapcsolatban?
Túl korai erről beszélni, hisz csak októberben csatlakoztunk. Biztosan amellett fogunk érvelni, hogy szükség lesz egy harmadik pillérre, a közös betétbiztosítási rendszerre, hogy a bankunió tényleg bankunióként működjön.
Fotó: Móricz-Sabján Simon / Világgazdaság
A korábbi eurócsatlakozók, például Szlovákia tapasztalatai szolgálnak tanulságokkal?
Mindenképpen. Szlovákia esete kicsit más abban az értelemben, hogy a csatlakozás előtt újraértékelték a fizetőeszközüket. Senki más nem tette ezt, és mi sem tervezünk hasonlót. Utólag vizsgálva minden csatlakozó tapasztalata jó. A jegybanki kollégáim a régióban egyetértenek abban, hogy az euró bevezetése jó lépés volt. Minden országban folytatódott a növekedés. A válság alatt pedig nagyobb védettséget élveztek, mint az eurón kívüliek. A világ második legnagyobb tartalék valutáját kibocsátó jegybank mozgástere nyilvánvalóan sokkal nagyobb bármelyik régiós jegybankénál.
Lengyelország és más feltörekvő országok a fizetőeszközeik erősödése ellen küzdenek. Mi lesz a kunával?
Már a válság előtt folyamatos felértékelődési nyomást tapasztaltunk. Ennek nyilván van köze az Európai Központi Bank (EKB) expanzív politikájához: a pénzmozgás egy része felértékelődési nyomást helyez a régió devizáira. Ezt intervenciókkal, nagy mennyiségű euró vásárlásával, a tartalékok növelésével kezeljük. Ez a folyamat valószínűleg folytatódik az eurócsatlakozásunkig. Horvátországnak folyó fizetési- és tőkemérlegtöbblete van, és még növekedésre számítunk. Minden a további felértékelődési nyomásra utal. Ezért valószínűleg visszatérünk a pandémia előtti politikánkhoz, az árfolyam stabilizálásához. Az ingadozás eddigi sávja plusz-mínusz 2 százalék, semmi komoly.
Ez azt jelenti, hogy a mostani árfolyamon szeretnék bevezetni az eurót?
Ezt nem kommentáljuk. Elég tudni, hol áll. Az ERM-en belül van egy központi paritásráta, és ha az euróhoz csatlakozókra tekintünk, mind ugyanazon az árfolyamon léptek az euróba, mint az ERM-be, Szlovákia kivételével. A piacok is tudják ezt.
Mikor teljesíthetik a kritériumokat, és vezethetik be az eurót?
A legkorábbi lehetséges dátum 2023 eleje. Minden előrejelzés szerint az inflációs, a kamat- és az árfolyamfeltételeket is könnyedén teljesítjük az idén. Az államadósság-elvárást is. A Stabilitási és Növekedési Paktum szerint az államadósságnak a GDP 60 százaléka és a mostani szint közti különbség huszadával kell csökkennie. Mivel kilábalásra számítunk, az elvártnál nyilván még többel is csökken az adósság. Így a költségvetés marad a kulcstényező, ami a 2020 előtti három évben többletet produkált. De most az a kockázat, hogy elhúzódik a járvány okozta zárlat, és a kormány támogatásokat kényszerül biztosítani. Mielőtt megállapíthatnánk, teljesítjük-e idén a költségvetési kritériumot, azt kéne látnunk, meddig tart a zárlat, és mit mond a túlzott deficitről az Európai Bizottság májusban.
Idén biztos nem. Horvátországban 1 százalék az előrejelzésünk, az eurózóna pedig az Európai Központi Bank célja alatt van. Távolabbra tekintve nehéz megmondani. Az elmúlt 10-15 évben sok közgazdász jósolta, hogy visszatér az infláció, de nem így történt. A következő pár évre nagyon óvatosan jeleznék előre bármit. De azt ne felejtsük el, hogy ha pénzt nyomtatunk, az árak felmennek. Csak nem a fogyasztói árindexben, amit jegybankként célzunk meg, hanem más árak tekintetében: a pénzügyi eszközöké, az ingatlanoké stb.
Ha az EKB szigorít, követni fogják?
Ha a horvát jegybank mérlegére nézünk, karöltve haladt az EKB mérlegével. Csak ők más módon teremtettek likviditást, főleg eszközvásárlásokkal, mi pedig a Horvátországba áramló deviza megvásárlásával. Ha az EKB megváltoztatja a politikáját, az biztosan következményekkel jár más jegybankokra nézve is. Ez még egy érv, amiért érdemes csatlakozni az euróhoz.
Portré
Az 56 esztendős Boris Vujcic 1989-től tanított a Zágrábi Egyetemen, majd 1996-ban lett a Horvát Nemzeti Bank főközgazdásza, 2000-ben a bank alelnöke, 2012-ben pedig elnöke. Az MNB a Lámfalussy-díjjal többek közt elismerte Boris Vujcic kulcsszerepét, amelyet a főtárgyaló helyetteseként országa Európai Unióba való belépésében játszott, valamint jegybankelnöki tevékenységét a monetáris politikai eszközrendszer reformjában és a kuna stabilan tartásában az ERM II.-höz való csatlakozásig, az euró bevezetésének küszöbére segítve az országot.
