Ötezermilliárd forintos árat fizetett a magyar gazdaság a járvány miatt

A válság alatt eltűnt pénz egy része sosem jön vissza, egy másik részét pedig valakinek ki kell fizetnie – kezdte a vállalati felmérés bemutatását Szepesi Balázs, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Vállalkozáskutatási Műhelyének vezetője. A vállalkozások költségei a keresletkiesésből, az átállási költségből származott. Ez utóbbi azokban a szektorokban is felmerült, ahol nem csökkent az árbevétel. Nem a járvány, hanem a járvány elleni védekezés miatt merültek fel elsősorban problémák, a megbetegedéseket a cégek túlnyomó többsége kezelni tudta.

5000 milliárd forintos árat fizet a magyar gazdaság, ez volt az ára az életek megvédésének.

Akkor kaphatnánk vissza az 5000 milliárd forintból, ha nemcsak a válság alatt, hanem hosszútávon is fennmaradna a kezdeményezőképesség.

Panaszözönre számítottunk a felmérésnél, azonban sokan arról számoltak be, hogy ütésállóbbak lettek. Kérdés, hogy az attitűd változott vagy a válságra adott reakció. A felmérésben résztvevők 90 százaléka azt mondta, hogy most sem csinálná másképpen a dolgokat. Két oka lehet ennek: a járvány szűk mozgásteret adott, amihez muszáj volt alkalmazkodni. A másik ok lehet, hogy úgy élte meg a 90 százalék, hogy túlélte a vállalkozása a járványt.

Megjelent a szolidaritás és az alkalmazkodóképesség a vállalatoknál, sokkal kezdeményezőbbek voltak a cégvezetők, azonban még mindig nem domináns magatartás.

A magyar vállalkozások nagy része nem ilyen, nem ilyen hagyományokra épül. A stratégiai gondolkodás megjelent, tisztában voltak a vezetők azzal, hogy jöhet olyan esemény, ami miatt leállhat a működés.

A fővárosi vendéglátásban volt a legnagyobb probléma

A legnagyobb problémát az árbevétel visszaesése okozta a magyar cégeknek a pandémia idején – mondta Pogácsás Péter, az MCC kutatásvezetője. Az első hullám idején súlyos probléma volt a kereslet-kínálati súrlódások az értékláncok szakadása miatt. A megrendelések a határon álltak, és a vállalkozásokból tartalékolási kényszert váltott ki. A megrendelt gépek 2 hét alatt érkeztek meg a válság előtt, most ez 2 hónap.

A szálláshely-vendéglátást az ág is húzta, még a partnerek is szigorítottak a feltételeken. Nemcsak az árbevétel csökkent és a költségek nőttek meg, hanem a nagy beszállítók is készpénzt fogadtak el, miközben a helyi kiszolgálás megszűnt.

A bérelt helyiségeknél a bérbeadók többsége ragaszkodott a korábbi bérleti díj megfizetéséhez. A vidék 50 százalékra, Budapest 20-30 százalékra esett vissza.

Voltak véglegesen bezárt cégek, azonban ők is folytatni szeretnék a tevékenységet, a felmérésben részvevők környezetében jellemzőek voltak a bezárások.

Idén nyáron, kora ősszel dől el sok cég sorsa, ha lesz helyreállás, akkor folytatni tudják a működést.

A vállalkozások felénél merült fel likviditási probléma, amit elsősorban céges tartalékból, másodsorban a tulajdonos befizetéséből, harmadrészt más – pl. banki – forrásból oldották meg.

A fejleszteni vágyók elsősorban az NHP-t és a Széchenyi Kártyát említették finanszírozási forrásként.

A szövetségek tanácsai sokat segítettek és sok helyen koordináltan szerezték be a vírus elleni védekezéshez szükséges termékeket. Idén tavasszal már sokan jelentek meg új termékekkel, új stratégiával, ami biztató a jövőre nézve.

A kkv-k beruházásai keveset csökkentek, ami a támogatási rendszernek volt köszönhető. Sok üzlethelyiséget felújítottak. A digitalizáció felfutott, elterjedt az otthoni munkavégzés és a partnerkapcsolatok online folytak. Azok a cégek jártak jobban, amelyeknek több köze volt az informatikához.