Mi történne, ha az oroszok nem állnának meg a magyar határnál? Elméleti forgatókönyv

Milyen gyorsan tudna reagálni a magyar haderő, ha kiderülne, hogy az oroszok nem állnak meg a magyar-ukrán határon? Lenne ahhoz elég katonánk, hogy képesek legyünk védekezni? Milyen segítségre számíthatnánk a NATO-tól és mennyi idő alatt? Bár az európai államok védelmi politikájával foglalkozó, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutató Intézetének munkatársa, Dr. Csiki Varga Tamás véleménye szerint jelenleg szinte kizárható, hogy ilyen támadás megtörténik, de az elméleti forgatókönyvekben szerepelhet. 

Az amerikai külügyminiszter, Antony Blinken az ABC World Newsnak adott interjújában azt mondta, szerinte az is egy lehetőség, hogy Putyin átlépi majd Ukrajna határait. A miniszter azonban hozzátette, hogy Oroszország előtt nagyon erős dolog áll, ami nem más, mint a Kijev intenzív támadását követő napon pedig az orosz állami hírügynökség rovatvezető véleménycikke került ki a világhálóra egy rövid ideig, amelyben az orosz világ természetes állapotának visszaállítása, illetve Oroszország nyugat elleni konfrontációja kapcsán félelmet keltő magabiztossággal az is szóba került, hogy erre erkölcsileg és geopolitikailag is készen állnak.

Eljátszottunk tehát a gondolattal és megkaptuk a válaszokat Dr. Csiki Varga Tamástól.

Magyarországot, mint NATO tagállamot megtámadni egészen más minőség, mint Ukrajnát megtámadni, ugyanis a NATO tagországokra a kollektív védelem érvényes. Ilyen értelemben a magyar és orosz teljes haderőt egy esetleges támadás esetén nem érdemes összehasonlítani, hisz, az egész, 900 ezres orosz haderő nem indulna el Magyarország ellen, ahogy Ukrajna ellen sem indult el.

Ha azt vesszük alapul, hogy Ukrajnával szomszédos területeken, tehát Oroszország, Krím és Fehéroroszország területén becslések szerint 190-200 ezer orosz katona volt, akkor egy ilyen nagyságrendű erőt a NATO keleti tagállamaival szemben is tud mozgatni. Számszerűen ezzel szemben a NATO kelet-közép-európai tagállamai (a baltiak, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Románia) önmagukban 250 ezer katonát tudnak felsorakoztatni – ehhez jönnének még a szövetségesek – amerikaiak, németek, britek, franciák, olaszok stb. – katonái és a világ legfejlettebb haditechnikai eszközei.

Legfeljebb néhány tízezer katona lehet az, amivel itthon számolnunk kéne. Bár, egy ilyen jellegű katonai kihívás ellen feltehetően nem tudna egyedül, hosszú távon eredményesen védekezni a Magyar Honvédség. Épp ezért vagyunk a NATO szövetség tagjai.

A magyar katonaság keretlétszáma egyébként jelenleg nagyságrendileg 31 700 fő, amit a következő években 37 650 főig terveznek bővíteni, de ebben benne van a civil állomány, a katonák, a kiszolgálók, és például a Honvéd kórház teljes állománya is. Mindezt 20 ezer tartalékossal tervezik kiegészíteni 2028-ig.

A haditechnikai eszközök tekintetében jelenleg az átfegyverzés közepe táján vagyunk. Néhány év múlva sokkal jobb helyzetben leszünk.

A Zrínyi Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program egyes beszerzései már megvalósultak, például már megérkeztek helikopterek, de a megrendelt Leopard-2 harckocsik majd csak a következő években állnak rendelkezésünkre, addig a jelenlegi eszközökkel kell gazdálkodnunk. Azt azonban fontos hozzátenni, hogy az országok haderejét nem az határozza meg, hogy mi a legszélsőségesebb katonai fenyegetés, ami érheti, hanem, az, hogy mi a haderő teherbírása, és hogy az aktuális biztonsági környezetből mi az, amivel számolni kell.

Milyen azonnali intézkedések történnek egy esetleges orosz támadáskor?

Ebben az esetben a nemzeti önerő és a szövetségesi hozzájárulások a meghatározók. A kettő között időbeli különbség is van, ha a reagálás gyorsaságát nézzük. Elsőként a Magyar Honvédségnek kell cselekednie. Amennyiben a magyar hírszerzés támadásra utaló jeleket észlel, akkor a kormány hatásköre eldönteni, hogy akár rendkívüli jogrend bevezetésével reagál a helyzetre és katonai erőt mozgósít. Rendelkezésre állnak azonban országvédelmi tervek különböző forgatókönyvek alapján. A tervek egyik oldalról nemzeti keretben készülnek, másik oldalról pedig össze vannak hangolva a NATO védelmi tervezésével.  Az ellenlépések attól függően vannak kialakítva, hogy milyen nagyságrendű és milyen jellegű a fenyegetés.

Azonban, ha bármiféle szövetségesi segítségre számítunk, időbe telik, hogy az ideérjen. Először ugyanis szövetségi döntésnek kell születnie. A NATO reagálás nem automatizmus.

Jelezni kell a NATO felé a problémát, melyet követően összeül az Észak-atlanti Tanács. Meg kell vizsgálni, hogy az adott katonai helyzet éppen milyen választ kíván. Tehát, szükség szerint kell mozgatni a közép-európai állomásozó erőket, és ha kell, további erőket mozgatni. A kérdés csak az, hogy ez mégis mennyi időt venne igénybe. Gyorsultak a döntési folyamatok 2014 óta, azonban a tanács döntése konszenzussal születik, tehát mindenkinek bele kell egyeznie. 

Kellően kritikus esetben nem feltétlenül kell minden NATO képviseletnek kiutaznia Brüsszelbe, hanem online is megtartható a tanácskozás. Ez elvben akár néhány órán belül is megtörténhet.

A NATO katonai erők mozgósítása

Amennyiben a NATO közössége a megkeresésre felvállalja, hogy katonai választ ad, akkor a szövetséges döntéshozatal meg tudja mozgatni a nagyobb erőket, ez viszont nem írja felül a nemzeti katonai erők alkalmazását. Közel nyolc éve vannak arra a célra létrehozott parancsnoki elemek a keleti tagállamokban, amik azt segítik, hogy a NATO erőket, amennyiben szükséges, könnyebben lehessen koordinálni.

A lengyeleknél van egy északkeleti, a románoknál pedig egy délkeleti hadosztály parancsnokság és hazánkban is létrejött egy, a Közép-európai Többnemzeti Hadosztály-parancsnokság. Ezen túl, több országban, köztük nálunk is vannak NFIU (NATO Force Integration Unit) kis katonai vezetési törzselemek, ami esetünkben Székesfehérváron települ. Ez az elsődleges kapcsolattartó a Magyar Honvédséggel abban az esetben, ha a NATO-nak komolyabb erőket kell vezényelnie Magyarországra.

A NATO-nak, mint szövetségnek tehát nincs saját hadereje. Azzal tud gazdálkodni, amit a tagállamok a rendelkezésére bocsátanak.

Ennek megfelelően, ha durva katonai műveletről beszélünk, akkor a NATO az alapján dönt, hogy milyen hadereje van a tagállamoknak és mit tudnak küldeni, számolva azzal, hogy a műveleteknek milyen képességkövetelménye van, és hogyan kellene védekezni. Emellett, a NATO rendelkezik reagáló erőkkel, amit 2002 után hoztak létre, körülbelül 40 ezer katonával. Ez azt a célt szolgálja, hogy a NATO néhány héten belül szükség esetén jelentősebb katonai erőket tudjon mozgatni. Az egységet rendszeresen gyakorlatoztatják és éves rotációban más országok adják a keretét. Teljes állományát a NATO szövetségesek adják össze. A jelenlegi helyzet miatt múlt héten ezt az erőt készenlétbe is helyezték.

Ezen a reagáló erőn belül is van egy nagyon magas készültségű, 2-7 napon belül települni képes erő, a Very High Readiness Joint Task Force (VJTF). Tehát, ha ma történne valami, akkor a döntés megszületését követően a legjobb esetben két nap múlva már el is tudna indulni a különítmény.

Az összkép tehát inkább megnyugtató, mintsem aggodalmat keltő.