Sorozatos kudarcok jellemzik Magyarország és a magyar gazdaság felzárkózásának kísérleteit, hiába áll a hazai politikai gondolkodás középpontjában már a reformkor óta a Nyugat-Európához mért fejlettségbeli különbségek leküzdése, idővel minden próbálkozás kifulladt.
Különösen látványos, hogy a háborúk mekkora károkat okoztak Magyarországnak, rendszerint legalább tíz évvel vetették vissza a gazdaság kibocsátását.
Az első világháború után a gazdasági kapcsolatok teljes megsemmisülése miatt még 1920-ban a magyar gazdaság az 1913-as szint 81,15 százalékán állt, az utolsó békeév termelési értékét csak 1925-ben sikerült elérni, tehát több mint tíz év kellett a teljes helyreálláshoz. Ennek ellenére a két világháború közötti időszak kifejezetten eredményes volt a felzárkózás tekintetében. A harmincas évek közepére Csehszlovákia szintjét gyakorlatilag utolérte, Lengyelországét lehagyta a magyar gazdaság, de ami még ennél is nagyobb eredmény volt: tulajdonképpen ekkor állt legközelebb a nagybetűs Nyugathoz:
Ausztria fejlettségi szintjének 75-81 százalékán állt Magyarország, ezt a szintet pedig azóta se sikerült megközelíteni.
A második világháborúval gyakorlatilag minden kezdődött elölről. Miután az ipari kapacitás fele, a járművek és a közlekedési berendezések kétharmada megsemmisült, a helyreállás is több időbe is telt, s az 1939-es termelési szintet csak 1954-ben, tehát 15 év után sikerült utolérni. Bár az 1960-as évek végén nem volt ritka a 6-7 százalékos növekedés sem, aminek köszönhetően 1950 és 1990 közötti negyven évben az évi átlagos egy főre jutó GDP-bővülés 2,6 százalékos volt (amely meghaladta az 1913 és 1939 között produkált évi 1,2 százalékos ütemet), ugyanakkor arra már nem volt elég, hogy Ausztriához tovább közeledjünk, sőt:
Különösen az 1970-es évek végétől figyelhető meg Magyarország relatív helyzetének rohamos hanyatlása Ausztriához képest, amely a nyolcvanas években a magyarnál végig magasabb növekedést produkált.
De a rendszerváltást követő húsz év sem egy sikertörténet. Abban talán még nincs is különbség a régiós országokhoz képest, hogy a hazai GDP növekedése a rendszerváltás után jó pár évvel, 1994-ben indult meg, abban már inkább, hogy a kibocsátásunk nem érte el a szomszédos országok teljesítményét, pedig a 2000-es évek első felében szép számokat láthattunk. Magyarország a visegrádi országok között 2006 után gyakorlatilag le is maradt: 2007-ben a hazai GDP mindössze 0,6 százalékkal nőtt, miközben Lengyelországban ugyanez a szám 7,1 míg Szlovákiban 10,7 százalék. Így aztán abban már semmi meglepő nincs, hogy a 2009-es nemzetközi pénzügyi válság a régióban Magyarországot érintette a legsúlyosabban, a GDP-nk 6,5 százalékkal csökkent, pedig Lengyelország megúszta nélkül.
2010 után már erőteljesebb felzárkózásról beszélhettünk: 2010 és 2021 között Lengyelország után Magyarországon nőtt a legnagyobb mértékben a bruttó hazai termék a visegrádi régióban. Lengyelországban az időszak alatt 40, hazánkban 30,3, Szlovákiában 28,8, míg Csehországban 22,5 százalékkal emelkedett a gazdaság kibocsátása. Ha viszont csak elmúlt öt évet nézzük, még jobb a kép, 2017 óta a járvány által okozott 2020-as visszaeséssel együtt is közel 17 százalékkal bővült a hazai GDP, és csak 1,5 százalékkal maradt el a lengyel teljesítménytől, míg Szlovákiához és Csehországhoz képest mintegy kétszeres volt a növekedési különbség hazánk javára.
