Továbbra sem olvad a kelet-közép-európai kutatók lemaradása a nyugat-európai társaikkal szemben – ez derül ki az Európai Bizottság legutóbbi, 2014–2020-as kutatási és innovációs keretprogramjának statisztikai adataiból. A H2020 névre keresztelt programban minden eddiginél többet, összesen 61 milliárd eurót osztottak ki a tagállamok között k+f-tevékenységre. Magyarország az elnyert 372 millió eurós támogatással a 18. helyen végzett, amivel több régiós versenytársát is megelőzte, ám a teljes európai mezőnyhöz képest már korántsem ilyen kedvező a kép, ráadásul a probléma nem csak hazánkat érinti:
az előző, FP7-es programozási ciklushoz hasonlóan ezúttal is a teljes keret mindössze 5 (!) százalékához jutottak hozzá különböző pályázatokon keresztül a 2004 óta csatlakozott 13 tagállam kutatói, azaz a régi tagországok osztozkodtak több mint 90 százalékon.
Számszerűsítve a 61 milliárd euróból 3,5 milliárdot nyertek el a térség kutatói. A kép még akkor sem sokkal jobb, ha lakosságarányosan nézzük – bár a 2004 után csatlakozott országok lakói kétségtelenül kevesebben vannak (az egynegyedét teszik ki az EU teljes lakosságának) –, még így is hatalmas aránytalanságot mutatnak a számok. Ráadásul az sem látszik, hogy a helyzet bármennyire is javulna: a tavaly júniusban indult, 2021–2027 közötti Horizon Európa keretprogramból a hazai intézmények eddig 296 nyertes pályázati részvétellel mindössze 68,3 millió euró támogatást nyertek el, miközben Németország már másfél milliárd eurónál jár.
Háromszor többet kapott a francia CNRS, mint Magyarország összes intézménye
Míg az EU13-országok továbbra is inkább periférikus helyzetben vannak, a régi tagállamok jóval kedvezőbb pozícióból indulnak a pályázatokon
– árulta el a Világgazdaság érdeklődésére a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal. Alapvetően strukturális tényezőkkel magyarázták a kelet–nyugati megosztottságot, utalva arra, hogy a kelet-közép-európai kutatók tudományos közegbe való beágyazottsága jóval gyengébb, mint nyugati társaiké. Ez pedig oda vezet, hogy a források elosztása a keretprogramban rendkívül koncentrált, a finanszírozás 55 százaléka 25 beágyazódott intézményhez, illetve intézményhálózathoz kerül.
A hét év alatt a legtöbbet a francia, a német és a brit intézmények zsebelték be a teljes keretből: a francia CNRS egyedül háromszor többet (1,1 milliárd eurót), mint az összes magyar intézmény együttvéve, de a hazai eredményhez képest például a német Fraunhofer vagy a Max Planck Társaság is több forráshoz jutott.
A britek pedig hiába léptek ki az unióból, ez nem látszik a szigetország egyetemeinek pályázati eredményességén, az Európai Bizottságtól hét év alatt összesen 7,8 milliárd euró támogatást kaptak az ottani kutatók.
A régiós mezőny elején vagyunk a kutatás-fejlesztési ráfordítások terén, de messze vannak a vezető innovátorok
Azt azonban nem lehet mondani, hogy Magyarország ne igyekezne, évről évre növekszik a kutatás-fejlesztésre fordított források aránya: míg 2010-ben a 1,14 százalékát tették ki ezek a kiadások, 2021-ben már 1,64 százalékát, ami 30 éves rekord. Ezzel az eredménnyel hazánk a régiós mezőny elején helyezkedik el, ugyanakkor a vezető innovátorok, mint Svédország vagy Ausztria, mintha egy másik ligában játszanának, mindkét ország a GDP-jének több mint 3 százalékát adja k+f-forrásokra. A magyar kormányzat is ezt a szintet célozta meg 2030-ra, amit már csak azért sem lesz egyszerű elérni, mert az említett megosztottság például az európai innovációs táblán is visszaköszön. Idén Magyarország egy helyet javított ugyan, amivel a 21. helyen szerepel a rangsorban, de még mindig a feltörekvő innovátorok között található.
Már Kína is többet költ k+f-re, mint az EU
Érdemes egy pillantást vetni a vezető nagyhatalmak tudományfinanszírozására is. Miközben az unió a GDP-jének 2,27 százalékát költötte átlagosan a k+f-re, addig az Amerikai Egyesült Államok 3,45 százalékát, Japán 3,25 százalékát,
de a sokszor lesajnált Kína is 2019 óta többet, a nemzeti jövedelemének 2,4 százalékát szánta rá.
Talán ez is magyarázza, hogy miért maradt le az EU a digitalizáció terén az elmúlt években.
