A veszprémi várnegyedben a következő években 18 épület újul meg több tízezer négyzetméteren, köztük a Szent Mihály-főszékesegyház.
Több tíz milliárdos beruházásról van szó
A projekt – amelynek az ötlete három évvel ezelőtt merült fel – 2025-ig tart, ám mivel 2023-ban Veszprém és a Bakony–Balaton régió Európa Kulturális Fővárosa (EKF) lesz, a következő egy speciális esztendőnek számít a beruházás szempontjából. Például mindjárt az év elején, a januári EKF-megnyitó idejére a szükséges területekről el kell bontani az állványokat és más építési létesítményeket.
A kulturális fővárosi évad ideje alatt a programok sikeres lebonyolítása érdekében a kivitelezést, ha nem is leállítjuk, de lelassítjuk
– ismertette a projektvezető, aki a beruházást irányító, a Veszprémi Érsekséghez tartozó Castellum Vagyonkezelő Igazgatóság igazgatóhelyettese. Jelezte ugyanakkor, hogy a tervek szerint 2023 húsvétjára a főszékesegyház – az altemplom kivételével – megújul, májusra pedig három további épület látogatótere, valamint az összes többi tető- és homlokzatrekonstrukciója is elkészülhet.
Pém Attila kiemelte, hogy
a mostanihoz hasonló léptékű fejlesztés a barokk kor óta, közel 250 éve nem zajlott a várnegyedben.
A beruházás száz százalékban állami támogatásból valósul meg: 2020-ban a kormány 39 milliárd forint odaítéléséről döntött, amelyet idén novemberben további 17,8 milliárd forinttal egészített ki.
Mi a helyzet a tiltakozókkal?
Azt gondolom, hogy minden nagy projektnek vannak ellenzői. A Lánchidat is támadták, az Eiffel-tornyot is és a Liget-projektet is, csak hogy néhány példát említsek a közel- és a régmúltból. Ezek a támadások is azt jelzik, hogy egy valódi megaprojektről van szó, amely mindenkinek ott van a látómezejében
– mondta a szakember arra reagálva, hogy az elmúlt hetekben több sajtóhír is napvilágot látott arról, hogy egy körülbelül 3-4 ezer fős csoport erősen sérelmezi a főszékesegyház tervezett belső átalakítását. Ezzel kapcsolatban a projektvezető azt mondta: ezek „tetszik, nem tetszik” típusú vélemények, amelyek leginkább arra vezethetők vissza, hogy az emberek nem szeretik a változásokat.
A Szent Mihály-főszékesegyház esetében azonban olyan megoldásokat kell alkalmazni – folytatta Pém Attila –, amelyek nem „tetszik vagy nem tetszik” alapon születnek, hanem amelyek műszakilag a legjobbak. A sokat vitatott belső festéssel kapcsolatban megjegyezte:
A templom falainak nedvesedése és sószennyezettsége olyan mértékű károsodást okozott a két réteg festésben – az 1910-esben és az 1974-esben is –, hogy a szakértők nagyjából ezek harmadának az eltávolítását javasolták.
Ezért az egyetlen reális döntés szerinte az volt, hogy egy fehér védőréteggel vonják be a falakat, amely védőréteg a jelenlegi állapotot konzerválja, így a későbbiekben annak eltávolításával bármely korábbi falfestékréteg előhozható, azaz kis részben restaurálható, nagyobb részben rekonstruálható.
A szintén a viták középpontjába került üvegablakok ügyében azt mondta, az eredeti, 1910-eshez hű ábrázoláshoz igyekeznek visszatérni, a nem eredeti üvegablakokat pedig kiemelik és restaurálják.
Összességében mindent megteszünk azért, hogy a főszékesegyház méltó állapotba kerülhessen 2023 húsvétjára. Az értékeket pedig mentjük. Ennek jegyében restauráljuk például a barokk oltárokat
– fejtette ki. A tiltakozók 3-4 ezer körüli számáról szólva pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a Veszprémi Egyházmegye több mint 300 ezer lelket számol.
A projektvezetőnek nem újdonság a kritika
Pém Attila már edzettnek számít, ha egy beruházással kapcsolatos nemtetszés kinyilvánításáról van szó, hiszen ő volt a projektvezetője a fővárosi Liget-projekt részeként megvalósult Magyar Zene Házának is – amelyért egyébként idén az Év projektmenedzsere díjjal tüntették ki –, s ott is sokszor kapott hideget-meleget.
Tudtuk, hogy jó, amit csinálunk, mégis egy hangos csoport folyamatosan azt üvöltötte az arcunkba, hogy nem jó. Fontos látni azonban, hogy mióta elkészült a Városliget megújítása, a ligetvédők is elcsendesedtek, nem üvöltik például, hogy bontsuk le a zene házát
– jegyezte meg. Arra is kitért viszont, hogy Veszprémmel ellentétben a Ligetben a műemlékvédelmi szempontok – az Olof Palme-ház néven ismert Millennium Házát leszámítva – nagymértékben nem befolyásolták a döntéseket, a veszprémi várnegyed esetében azonban gyakorlatilag mindenre kiterjed az örökségvédelmi hatóság hatásköre.
Hasonlóságnak nevezte ugyanakkor a két invesztíció között, hogy mindkettőre hatottak a világban éppen zajló történések. A Magyar Zene Házának építését a koronavírus-járvány kitörése nehezítette, a veszprémi beruházást pedig az ukrajnai háború árnyékában, tetemes alapanyagár-emelkedés és az nehézségei közepette kell megvalósítani, de
ahogy a városligeti beruházás is sikerrel zárult, a szakember arra számít, hogy Veszprémben is hasonló eredményt tudnak majd letenni az asztalra három év múlva.
