A technikai miatt nem állíthatjuk, hogy ne lenne gond, hiszen a magas miatt visszaesik a fogyasztás, az állami költségvetés forráshiánya és az uniós források késése miatt pedig csökkennek a beruházások, a magyar gazdaság potenciális növekedése azonban még így is 3–4 százalék közé tehető – mondta a Világgazdaságnak Regős Gábor, a Makronóm Intézet szakmai vezetője, akit az elmúlt időszak gyengébb növekedési adatai kapcsán kérdeztünk. Tavaly, az év második felében, két egymást követő negyedévben negyedéves bázison visszaesett a kibocsátás, ezzel beállt a technikai recesszió, a 2020-as koronaválság után ismét. Pedig korábban kifejezetten kedvező számokat produkált a hazai GDP-bővülés, leszámítva a járvány évét, 2018 óta a 4-5 százalékos növekedés mindig benne volt a gazdaságban.
A szakember szerint a technikai recesszió önmagában még nem a világvége, és nem a gazdaság összeomlását jelenti. Nagyobb gond szerinte, hogy az energiaárak már várhatóan nem térnek vissza a koronavírus előtti szintekre, így Európa tartós versenyhátrányt szenvedhet el Amerikával és Ázsiával szemben. Ami a gazdaság egyensúlytalanságát illeti – amiről Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke kritikus hangnemben beszélt –, az elemző szerint mindenképpen problémát okoz, hiszen egy gazdaságnak egy válságot is nehéz átvészelnie, nemhogy kettőt, hiszen a koronavírus-járvány után most az energiaválsággal néz szembe, aminek meg is lett az eredménye. „A koronavírus-válsággal előbb megnövekedett a költségvetési hiány, majd az során a folyó fizetési mérleg egyenlege ért el tetemes, a mintegy 8 százalékát kitevő deficitet, miközben az infláció 25 százalék fölé emelkedett.
Szerencsére mindhárom egyensúlyi mutatóban látunk már kedvező jeleket: a büdzsé hiánya fokozatosan csökken, az energiaárak mérséklődése és a nettó javulása miatt a folyó fizetési mérleg hiánya idén a GDP-nek már csak a 4,6 százaléka körül alakulhat, és az év végére az infláció is egy számjegyű lehet.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezekkel a mutatókkal ne lenne még tennivaló, vagy hogy ezek mostantól ne rontanák a gazdasági teljesítményt, az egyensúlytalanság hosszabb távon nem maradhat fenn – húzta alá az elemző, hozzátéve, hogy az év első felében az éves alapú GDP-változás még negatív lehet, majd az év második felétől kerülhet át pozitív tartományba, a növekedésében pedig a nettó export mellett szerepe lehet annak is, hogy az infláció lassulásával párhuzamosan a fogyasztás is bővülni kezd. Az pedig, hogy a beruházások legalább az év végén növekedni tudnak-e, az uniós források beérkezésétől is nagyban függ.
Regős Gábor beszélt arról is, hogy remélhetőleg idén is folytatódik a magyar gazdaság felzárkózása, bár az üteme a korábban megszokottnál lassabb lehet. A Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter által kitűzött 90 százalékos fejlettségi szintről úgy vélekedett, hogy
cél ambiciózus, de legalább megvalósíthatóbb, mint az uniós átlagnál 25 százalékkal fejlettebb Ausztria utolérése.
A vásárlóerő-paritáson számolt egy főre jutó GDP alapján Magyarország 2010-ben az uniós fejlettség 66,1 százalékán állt, míg 2021-ben 75,0 százalékon, azaz 11 év alatt sikerült 9 százalékpontot közeledni, bár az is igaz, hogy a felzárkózás valójában csak a pénzügyi válság hatásainak leküzdését követően, 2013-tól indult el.
Tekintettel arra, hogy 2022-es adat még nincs, 9 év alatt kellene további 15 százalékpontot hozni. Ebben természetesen a hazai teljesítmény mellett kérdés, hogy hogyan alakul az uniós növekedés
– taglalta az elemző, hozzáfűzve, hogy az elmúlt időszakban például Lengyelország szintén dinamikus felzárkózást mutatott, míg több uniós tagország gyengén teljesített. Hangsúlyozta, kérdés az, hogy mennyire sikerül a gazdaságot magasabb hozzáadott értékű tevékenységekre átállítani, továbbá kiemelt feladat lenne az oktatás fejlesztése.
