Milliók követik a #quittok trendet, azaz azokat a TikTok-videókat, amelyekben fiatalok éppen felmondanak – élőben, Zoomon keresztül vagy e-mailben –, esetleg arról beszélnek, mi vezetett a döntésükhöz, hogy érzik magukat utána, vagy a gyűlölt munkahelyükön töltött utolsó pillanatokat rögzítik.
Csodálkozni nincs min, hiszen ennek a generációnak a közösségi oldalakon posztolni olyan természetes, mint inni egy pohár vizet, miután a rögzítés és a megosztás körforgásában nőttek fel.
„A fiatalokra sosem a tabugyártás, az alázat vagy a konformitás jellemző, éljenek bármilyen korban – kezdi a jelenség magyarázatát Póta-Salgó Réka coach, szervezetfejlesztési és HR-tanácsadó. – A jelenlegi Z és Y generáció tabudöntögető, exhibicionista és a társadalmi hierarchiával szembemenő önérvényesítése csupán annyiban más, hogy az önkifejezéshez rendelkezésükre álló eszközeik sokkal ütősebbek, mint korábban. A közösségi média által minden azonnal láthatóvá tehető, és pillanatok alatt nagy tömegekhez eljuttatható. Ne felejtsük el azonban, hogy ezt a hatalmat az X generáció adta a kezükbe.”
A szakember szerint ugyanakkor egyértelmű, hogy a korosztályra jellemző lázadás mellett, a #quittok-videókban megjelenik az új generáció tudatossága az öngondoskodás és a testi-lelki egészség irányába.
Ezeknek a fiatal munkavállalóknak a szülei, nagyszülei a stresszből, a kiégésből fakadó betegségek arzenáljától szenvednek, amelyek jelentős része a túlterheltség vagy a testi-lelki szempontból egészségtelen munkakörnyezet következménye. Üdvözölhetjük tehát a jelenséget pozitívumként, még ha van is benne némi ifjonti túlkapás.
A felmondás folyamatának vagy a karrierdöntéseken való elmélkedésnek a videókon keresztüli megosztása azért lehet fontos másoknak, mert arra hívja fel a figyelmet, hogy az életünkről nekünk kell döntéseket hoznunk, és a munka néha csak egy munka, nem az identitásunk
– mondja Póta-Salgó Réka.
A TikTokot nézve persze felmerülhet, hogy vajon készülnek-e hasonló tartalmak az első nap izgatottságáról egy új munkahelyen vagy a munkavégzés lelkes, pozitív érzelmekkel teli pillanatairól. Kevés, és csak értintőlegesen. Pedig egy pozitív munkakörnyezet, egy méltányos ajánlat, egy „megtaláltam a hivatásom” tartalom ugyanazt az üzenetet hordozhatná öngondoskodásról, önérvényesítésről, szabad döntésről, csak konstruktívabb megközelítésben.
A HR-tanácsadó úgy véli, a #quittok-videók közzétételének hosszú távú következményei még nem egyértelműek.
„Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ezek a videók egy magánszemély szubjektív megélését tükrözik, és egy cégre nézve könnyen válthatnak lejárató videóvá, azaz jogilag és erkölcsileg is aggályos a megítélésük. Ha a trend nem cseng le hamar, akkor valószínűsíthetően nem marad jogi válasz nélkül a munkáltatók részéről, és akár a munkavállalói szerződésbe is bekerülhetnek erre vonatkozó megkötések. Az is szempont, hogy az így felmondók nem csak a munkaadóikról mutatnak képet, de saját magukról is megkérdőjelezhető referenciát nyújtanak a leendő munkaadóik számára.”
Tömegesen égnek ki a munkavállalókA helyzet most rosszabb, mint a koronavírus-járvány csúcsán volt. |
A témát mint munkaerőpiaci jelenséget továbbgondolva, az elmúlt időszak és a jelen folyamataira hívja fel a figyelmet a coach. A növekvő fluktuáció, a Covid-járvány után átalakuló elvárások, a munkaerőhiány hatására a növekvő kereslet fokozza az alkalmazottak tudatosságát, igényeit a munkakörülményekkel, a munka-magánélet egyensúlyával kapcsolatban. Ez utóbbi szempontból óriási előrelépést jelentett a világjárvány által felgyorsult tendencia a rugalmas munkavégzés és a home office terén. Ugyanakkor – a szakember szerint – még mindig sok a mellélövés. A munkáltatói márka építésére vagy a vállalati kultúrát hirdető belső kommunikációra költött milliók nem sokat érnek, ha a dolgozó hétköznapi valósága épp az ellenkezőjét mutatja: kevésbé csillogó, kevésbé humánus képet.
Tapasztalatom szerint még mindig túl sok energia megy el egyes munkahelyeken a ki-bírja-tovább-cérnával játszmákra, ahol nem a kölcsönös megbecsülés, hanem a tulajdonosi és az alkalmazotti érdekek egymásnak feszülése jellemző.
A vezetők egyre nagyobb és nyomasztóbb kontrollt gyakorolnak, vagy épp ellenkezőleg, „úgyis elmegy” alapon egyáltalán nem törődnek a dolgozókkal. Az alkalmazotti válasz pedig a helyzet kijátszása és végül a kilépés – világít rá Póta-Salgó Réka. A visszaélésektől nem a fokozott nyomás, hanem a jól kialakított folyamatok és teljesítményértékelési rendszerek védik meg a munkaerőt megbecsülő munkáltatót. Ezek időt, energiát és valódi vezetői szemléletet igényelnek. Az idősebb generáció, ha meg akarja őrizni a nyitottságát és a párbeszédet a legifjabb munkavállalókkal, egyet tehet: az olykor túlkapásnak ható jelenségek mögé néz, önvizsgálatot tart, és építő jelleggel reagál.
