Magyarország 2022 végén az vásárlóerő-paritáson számolt átlagos fejlettségi szintjének 77 százalékán állt, míg 2014-ben ez a szám még csupán 68 százalék volt. Ez azt jelenti, hogy az idei évtől a 2030-ig terjedő időszakban nagyságrendileg másfélszer gyorsabb felzárkózási ütemet kellene diktálnia hazánknak, mint elmúlt nyolc évben – mondta Németh Dávid, a K&H Bank vezető elemzője a Világgazdaságnak.
Fotó: Vémi Zoltán/Világgazdaság
Túl magas a kamatszint
Néhány buktatója azonban mindenképpen van az ambiciózus felzárkózásnak. Először is: 2014 elején 3 százalék körüli referencia-kamatszint (3 havi Bubor) volt idehaza, amely 2017-től nulla százalék közelébe mérséklődött és csak az utolsó évben, 2022-ben emelkedett meg ugrásszerűen és ismét 3 százalék körüli lett. Ezzel szemben a jelenlegi kilátások szerint a középtávú egyensúlyi kamatszint felfelé tolódott és kérdéses, milyen ütemben lesz képes csökkenteni az alapkamat mértékét a Magyar Nemzeti Bank (MNB) a következő években (a mostani 12,25 százalékról). Az elemző úgy fogalmazott:
Elképzelhető, hogy 4-5 százalék alá még az évtized végére sem fog csökkenni a referenciahozam, így a magyar gazdaság jóval nagyobb hitelköltségekkel néz szembe a következő években, amely lassíthatja a gazdasági növekedést.
Természetes, nemcsak a nominális, hanem a reálkamat is számít, amely 2016 végétől már jellemzően 2 és 4 százalék közötti negatív értékeket vett fel. Ezzel szemben jelenleg az MNB a pozitív reálkamat fenntartására törekszik, amíg az nem éri el a 3 százalékos jegybanki célt.
A kamatkiadások meredeken emelkedtek
Figyelembe kell venni azt is, hogy a kamatkörnyezet és az infláció (a lakossági állampapíroknak köszönhetően) az állami kamatkiadásokra is erőteljesen hatnak. 2014-ben a bruttó kamatkiadások a 4 százalékát tették ki, ahonnan két év alatt 3 százalékra csökkent ez a mutató, majd 2018-ra már 2 százalék közelébe mérséklődött. Ezzel szemben jelenleg a kamatkiadások meredeken emelkednek, jövőre nagy valószínűséggel 4 százalék fölé kerülnek GDP-arányosan, amely állami erőforrásokat szív el a gazdaságból. Az államháztartás általános állapota is sokkal kedvezőtlenebb, hiszen 2014-ben az elsődleges (kamatkiadások nélküli) egyenleg többletet mutatott, míg idén ez elérheti a 2 százalékos hiányt is. Az EU által is elvárt költségvetési hiány csökkentése szintén állami erőforrásokat von ki a piacról.
Németh Dávid szerint kulcskérdés a termelékenység alakulása, amely tekintetében Magyarország a negyedik leggyengébb mutatóval rendelkezett 2021-ben.
A 2010-es évek felzárkózásának egyik meghatározó eleme a növekvő foglalkoztatás volt, amely a demográfia hatásoknak és a csökkenő elérhető magyar munkaerő tartaléknak köszönhetően nagyjából kifulladt mostanra.
A kormány a külföldi munkavállalók számának növelésével kívánja orvosolni ezt a problémát, amely segíthet a további felzárkózásban, de a termelékenység növekedése nélkül nem érhető el 2030-ra az EU átlagának 90 százalékos felzárkózási szintje.
Jelentős a lemaradás a digitalizációban
A beruházások valóban fontosak, de a mennyiség mellett a minőség az igazi kérdés. A gépi beruházások mellett a digitalizáció rövid távon is nagyobb lökést adhatnak a magyar termelékenységnek.
Az Európai Unió digitalizációs indexe alapján sajnos szintén sereghajtók vagyunk (a 6. leggyengébb az ország), és mind a lakosság, mind a vállalkozások, mind az állam gyenge mutatóval rendelkezik. A jó hír, hogy a technológia adott, amelyet alkalmazni lehet, így jelentős tér van a fejlődésre. A gépi beruházások megtérülését rontja a magas kamatkörnyezet, miközben a hosszú távú termelékenység javulásához az oktatás és az innováció-kutatás-fejlesztés is elengedhetetlen, amely területeken szintén vannak hátrányaink, amelyeket le kell dolgozni a következő években.
Összességében sajnos nagyobb az esélye annak, hogy nem sikerül elérni 2030-ig a kitűzött célt, bár segítségünkre lehet egy gyenge európai uniós teljesítmény, amennyiben nem a mi főbb kereskedelmi partnereinket érinti – mutatott rá Németh Dávid.
