Import UHT-tej és trappista is nyomasztja a tejtermelőket

Bár a Covid, az orosz-ukrán háború, a nagy költségemelkedések és a magas élelmiszer-infláció után már mindenki azt remélte, hogy idén jobb idők jönnek a tejágazatra, mostanra már eldőlt, hogy ez hiú remény volt – mondta 13. Tejágazati konferencián Koller Attila, a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács feldolgozói társelnöke, a Tolnatej Zrt. vezérigazgatója. A korábban a magas árak miatt mintegy 20 százalékkal csökkent belföldi tej- és tejtermékfogyasztás azonban nem normalizálódott, az ágazat pedig újabb terheket kapott. Példaként említette az EPR-rendszer bevezetését, amely a magyar élelmiszeriparból gyakorlatilag elviszi az iparág korábbi teljes nyereségét, ezen felül pedig nőtt a vízdíj, az útdíj, és az üzemanyag fogyasztási adója – sorolta, hozzátéve, hogy az EPR-nél nem a szándékkal van problémájuk, hanem a díj mértékével.

Az utóbbi hónapokban ismét nőtt az UHT-tejek importjának aránya, egyre több az import trappista is, és ez a piaci helyzet találkozik egy kigazdálkodhatatlan költségspirállal. Ebben a helyzetben a legjobbkor jöttek a beruházási támogatási pályázatok, mert a feldolgozók maguk nem lennének képesek előteremteni az elégséges önerőt. A terméktanács azt tapasztalja, hogy hatalmas az érdeklődés a fejlesztési támogatások iránt, mert a mindenki tudja, aki most lemarad, az elhullik a versenyben. Nagy a fejlesztési kényszer, a feldolgozóknak energiahatékonysági és energiatermelő, valamint nehezen elérhető munkaerőt kiváltó automatizációs beruházásokra van szükségük. A munkaerővel kapcsolatban azt is felvetette: hiú ábránd, hogy a szakképző intézményekből elegendő jó minőségű dolgozó érkezzen az iparágba, ezért a terméktanács azt szorgalmazza, hogy a cégeket támogassák a felnőttképzésben, amibe a jelenleg szakképesítés nélkül foglalkoztatottakat lehetne bevonni.

– mondta előadásában a legutóbbi kukoricatermés-előrejelzéssel kapcsolatban Kulik Zoltán, a takarmánygyártó Vitafort Zrt. vezérigazgatója. A hozzá érkező információk alapján a 780 ezer hektár vetésterületen 4,5 millió, esetleg maximum 4,8 millió tonnás termésre számít. A toxin miatt azonban idén ismét aggódni kell, a fertőzés mértékét azonban most nem lehet megbecsülni sem. A hazai 3,6 millió tonnás takarmány-alapanyagból 1,4 millió tonna a kukorica, ami biztosított lesz, de a termésből „exportra nem nagyon jut” – fogalmazott.

A Vitafort vezérigazgatója a gyengébb termés miatt magasabb árú kukoricával kalkulálva a harmadik negyedévben 170 forint körüli kilogrammonkénti tej-önköltséggel számol, ami egyes telepeknél 180 forint is lehet, ez pedig már nem tartalmaz nyereséget. Várakozásai szerint a fogyasztás nem megy lejjebb, de a tej termékpályán az hozna megnyugvást, ha a ismét elérnék a két-három évvel ezelőtti szintet.

– mondta eladásában Demeter Zoltán, a K&H Bank agrárüzletágának vezetője. A következő időszakban tovább élesedik a hatékonysági verseny, ami fokozza a beruházási kényszert. A tejtermelést pedig eközben a szarvasmarha-tenyésztés karbonlábnyomának csökkentére irányuló növekvő uniós elvárások is szorítják. Utóbbival kapcsolatban elmondta, hogy korábban az egyes ágazatok károsanyag-kibocsátását nyugat-európai minták alapján határozzák meg – a bank ezért hozta létre a K&H agrár CO2-kalkulátort. A hazai adatok ismeretében aztán kiderült, hogy a magyar szarvasmarha-tartás karbonlábnyoma körülbelül egyharmada a nyugat-európainak. Ennek magyarázata a termelés intenzitásában rejlik, ugyanis a nagy nyugati tejtermelő országokban a magyarországihoz képest 6-7-szeres az állatsűrűség.