Bódis László: a kutatóintézetekből és az egyetemekről nőhetnek ki a magyar gazdaság új bajnokai

Összegezzük az évet: hogy áll most, 2024 végén a tudományos és innovációs élet Magyarországon?

Ha megnézzük az európai innovációs eredménytáblát, akkor azt látjuk, hogy az idei évben több mint 2 százalékponttal javult hazánk innovációs teljesítménye. Ezzel az EU-átlaghoz viszonyított teljesítményünk meghaladja a 70 százalékot, aminek eredményeként a 21. helyen állunk az EU-ban.

Az első terület az innovációs ökoszisztéma szereplői közötti együttműködések erősödése, azaz elmondhatjuk, hogy a vállalataink és az egyetemeink egyre többször és egyre több területen – az oktatástól a kutatáson át az innovációig – működnek együtt egymással. A második terület a kutatási rendszereink vonzósága, ami azt jelenti, hogy egyre többen választják a kutató-fejlesztői pályát, nő a külföldi kutatók száma itthon (ma már közel minden harmadik doktorandusz külföldről érkezik), és egyre több nemzetközi kutatási együttműködése van az egyetemeinknek. Szintén jelentősen javult a mérőszám – és ez a harmadik terület – annak tekintetében, hogy a vállalkozások mekkora hányada foglalkozik innovációval. Ezek pozitív fejlemények, de továbbra is vannak olyan területek, ahol még fejlesztenünk kell az ökoszisztémát, és folyamatosan meg kell újulnunk.

Melyek ezek a területek?

Itt is három területet emelnék ki. Stratégiai kérdésnek tartjuk, hogy az egyetemeink, kutatóintézeteink berkein belül vagy azok környezetében még több kutatási eredményre alapuló technológiai vállalkozás jöjjön létre. Jó úton haladunk, hiszen az egyetemi szabadalmak, innovációk, hasznosuló kutatási eredmények száma növekszik, de még messze nem tartunk ott, ahol szeretnénk. A második mutató, amelyben tovább kell lépnünk, hogy minél több fiatal számára váljon vonzóvá az innovatív vállalkozói életpálya. Egy nemzetközi felmérés – a Global Entrepreneurship Monitor – kutatása, ha megkérdezzük a magyar felnőtt lakosságot, hányan terveznek a következő három évben vállalkozást indítani, akkor 8,2 százalékuk válaszol igennel. Ezzel a vizsgált 46 országból a 40. helyen állunk, amin mindenképpen javítanunk kell. A harmadik ilyen terület pedig a hazai innovatív induló vállalkozások (nevezhetjük őket startupoknak is) és a kockázati tőke ökoszisztéma-fejlettsége: jelenleg a startupjaink értékelése, valamint a kockázati befektetések mértéke jócskán elmarad a globális átlagtól.

Az átlagember, ha azt hallja, hogy „startup”, akkor fiatalokra gondol elsősorban. Vonzó most nekik ez a pálya? Tisztában vannak a fiatalok azokkal a lehetőségekkel, melyek segíthetik őket vállalkozásuk elindításában?

Messzebbről indulnék: az európai emberek– a felnőttek különösen, de az ifjabb korosztályra is igaz ez – kockázatkerülőbbek, mint az Egyesült Államokban vagy akár Kelet-Ázsiában. A bukás a mi kultúránkban egy negatív asszociációjú szó, míg például az Egyesült Államokban ezt pozitívan, tapasztalatként könyvelik el az emberek – azt mondják: ebből is tanultam, most már tudom, hogyan nem érdemes csinálni. Ebből a kulturális különbségből következik, hogy a fiatalok többségének a vállalkozói életpálya kevésbé vonzó a középiskola vagy az egyetem befejezése után. Ezen változtatnunk kell. Ezért is határoztuk meg a Nemzeti Innovációs Ügynökség egyik missziójaként, hogy növeljük a tehetséges fiatalok érdeklődését az innovatív vállalkozói pálya iránt. Zászlóshajóprojektünk ezen a területen

Ők az első félévben egy digitális tananyag keretében az innovációhoz és az innovatív vállalkozásindításhoz kapcsolódó alapvető ismereteket sajátítják el, a második félévben pedig csapatokat alkotva már konkrét innovatív projektek megvalósításán kezdenek dolgozni. Az egyetemeken azt látom, hogy egyre tudatosabbak a hallgatók, és keresik a lehetőséget, hogy ha van egy jó kutatási témájuk, ötletük, akkor azt hogyan tudják megvalósítani, és ehhez egyre több támogatást adunk. De ebben a folyamatban a példaképek is kiemelt szerepet játszanak – az is feladatunk, hogy megmutassuk, felemeljük a hazai jó példákat.

Egy jó ötlettel merre indulhat ma egy egyetemista?

Ma már számos – állami és piaci – kezdeményezés létezik ezen a területen. Elsősorban arra van szükség, hogy minél több tapasztalt szakember kapcsolódjon be ebbe a folyamatba, és támogassa, mentorálja a tehetséges fiatalokat az innovatív vállalkozás megalapításában és sikerre vitelében. A NIÜ-ben kiemelt célunk, hogy megtaláljuk és aktivizáljuk azokat a szakembereket és szolgáltatókat, akik egy innovatív projektet a kezdeti szakaszától egészen a külpiacra lépésig támogatni tudnak.

Korábban említette, hogy nemcsak az innovatív vállalkozók számát szeretnék növelni, hanem a kutatókét is.

Ebben sikerült nagyot előrelépnünk: 2010-hez képest több mint duplájára emelkedett Magyarországon a kutató-fejlesztők száma. Ez komoly siker, hiszen ez a harmadik legnagyobb növekedés az egész EU-ban, azonban lakosságarányosan nézve a magyar adatokat, továbbra is körülbelül 30 százalékkal elmaradunk a vezető európai országoktól: nálunk 6500 körül van az egymillió főre jutó kutató-fejlesztők száma, a legjobban teljesítő európai országokban ez az érték 9-10 ezer. Az ő utolérésüket céloztuk meg az évtized végéig.

Hol kell növekednie a kutató-fejlesztők számának? Az iparban vagy az akadémiai szektorban?

Magyarországon több mint 60 ezer kutató-fejlesztő dolgozik,

• kétharmaduk a vállalati szektorban,
• egyharmaduk az akadémiai, azaz egyetemi, kutatóintézeti szektorban.

A mi feladatunk, hogy elsősorban a piaci szektorban hozzunk létre nagy volumenben új fejlesztői állásokat, és egyúttal ösztönözzük és elősegítsük a két szektor közötti munkaerő-áramlást. Ez jó a vállalati szektornak és az akadémiai szektornak is, hiszen az egyetemen az oktatásban, kutatásban megjelenik a gyakorlati, ipari tudás, míg a vállalati szektorban a mély tudományos és technológiai tudás jelenik meg, így mindkét szektornak előnyére válik a kutatói mobilitás.

Tudna mondani erre egy konkrét példát?

Az elmúlt hetekben beszélgettem erről a HUN-REN egyik intézetvezetőjével, aki elmondta: náluk sok fiatal eltölt néhány évet, majd megy tovább kisebb-nagyobb, magyar és nemzetközi fejlesztőcégekhez egyaránt. Bár a kutatóintézetek és az egyetemek hajlamosak erre úgy tekinteni, hogy az ipar „elszívja” tőlük a tehetségeket, de szerintem ez egyáltalán nem egy negatív dolog. Meggyőződésem, hogy valójában az is feladatuk a kutatóintézeteknek, egyetemeknek, hogy olyan felkészült, kiváló fiatal kutató-fejlesztőket bocsássanak az ipar rendelkezésére, akik utána jelentős gazdasági hasznot termelnek nemcsak az adott vállalatnak, de ezen keresztül a magyar gazdaságnak is. Aztán később persze dönthetnek úgy, hogy visszatérnek a kutatói létbe, és ezt is ösztönözni és támogatni szükséges. Fontos, hogy ennek a mobilitásnak az előnyeit megértsék a vállalatok és az akadémiai szféra is. Ehhez aktív párbeszédre van szükség.

Hogy áll most a párbeszéd a tudomány és a politikai prominensek között?

Néhány hete rendeztük meg Magyarországon a World Science Forumot, a világ egyik legjelentősebb nemzetközi tudománypolitikai konferenciáját. Az idei konferencia arról szólt, hogyan tudjuk a tudományos döntéshozókat és a szakpolitikusokat közelebb hozni egymáshoz, valamint a tudományos eredményeket jobban becsatornázni a szakpolitikai döntéshozatalba. Ennek kapcsán kiemelt témaként került elő, hogy miként erősíthető a tudományba vetett bizalom.

És megtalálták a megoldást?

Számos előremutató gondolat jelent meg. Abban széles körű egyetértés volt a szakértők között, hogy a tudományba vetett társadalmi bizalomhoz elengedhetetlen, hogy az emberek közvetlenül is érzékeljék, tapasztalják a mindennapi életükben a tudósok, kutatók tevékenységének eredményeit. Mi is ebben hiszünk, és ezt erősítjük a szakpolitikai döntéseinkkel is. Ennek egy fontos eleme, hogy meg kell találni az egyensúlyt az ún. kíváncsiságvezérelt és a misszióvezérelt kutatások között. Ez utóbbi azt jelenti, hogy egy ország, nemzet kijelöli azokat a prioritásokat, amelyek gazdasági, társadalmi szempontból fontosak számára, és ezeket a kutatási témákat, területeket kiemelten támogatja. Emellett természetesen – kiválósági alapon – nemzetközi színvonalú feltételeket teremtve hagynunk kell kibontakozni a kíváncsiságalapú kutatásokat is, hiszen nagyon sokszor ezekből születnek a kiemelkedő tudományos áttörések.

Mi az egyensúlyban hiszünk: a projektalapú támogatások esetében is szükséges mindkét típusú finanszírozást megjeleníteni, de így kell tennünk az intézményfinanszírozás esetében is: ezért álltunk teljes mellszélességgel a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat vezetése által javasolt új kutatóhálózati működési modell mellé, ahol egy teljesítményalapú finanszírozási struktúrára tett a HUN-REN vezetése javaslatot, amelyben megjelennek egyszerre a hatásvezérelt kutatások és a kíváncsiságalapú kutatások is.

Mit jelentenek ezek a számok nyelvére lefordítva?

Az elmúlt években zászlóshajóprogramok indultak el a misszióvezérelt kutatások támogatása területén: a Nemzeti Laboratóriumok Program, valamint a Tématerületi Kiválósági Program keretében évi közel 40-50 milliárd forintot fordítunk ezekre a típusú kutatásokra. Ezek a kutatások olyan területekre fókuszálnak, mint például a daganatos megbetegedések kezelése, a mesterséges intelligencia, az önvezető járművek vagy a megújuló energiák. Emellett pedig elkezdtük megerősíteni – szigorúan kiválósági alapon – a kíváncsiságvezérelt kutatási támogatásokat is: itt egy 13 milliárd forintos program volt elérhető az elmúlt években, ezt már idén 19 milliárd forintra emeltük, a Nemzeti Kutatási Kiválósági Program (NKKP) keretében. Jövőre ezt az összeget még tovább növeljük, méghozzá számottevően. Az NKKP keretében a korábban elérhető 48 millió forintos projektenkénti támogatást

Ebből a pénzből már lehet nemzetközi színvonalú kutatásokat végezni, de ehhez szigorú kiválósági feltételek kapcsolódnak. Egy hosszú távon kiszámítható, stabil és versenyképes feltételeket biztosító kutatástámogatási rendszernek kiemelt szerepe van abban, hogy a legtehetségesebb fiatalokat megnyerjük a kutató-fejlesztői pályának. A kutatási programok kialakításában fontos szerepe van a Kutatási Kiválósági Tanácsnak (KKT), amely az idei év elején indult el. A KKT vezetője október óta Domokos Péter fizikus, aki mai napig aktív kutató a HUN-REN Wigner Fizikai Kutatóközpontban. Ebből fakadóan kiválóan érti a tudományos közösség nyelvét és a szakpolitikának a célkitűzéseit is, így egyfajta híd szerepet képes betölteni a két ökoszisztéma szereplői között. Ahogy említettem, hasonló logika fog megjelenni a kutatóhálózat új finanszírozási szerződésében is, amelyet maga a HUN-REN kezdeményezett a kormánynál.

Ha már a HUN-REN-t említi: a kutatóhálózat kapcsán sok minden jelent meg a sajtóban az elmúlt hetekben. Tisztázná a helyzetet?

Kicsit korábbra megyek vissza, hogy tisztán lássuk a helyzetet: 2023 májusában Csák János akkori innovációs miniszter, illetve Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének felkérésére Gulyás Balázs professzor elvállalta a HUN-REN vezetését. Ő 42 év után tért haza Magyarországra, miután Szingapúrban, Svédországban és az Egyesült Királyságban, a legkiválóbb egyetemeken dolgozott vezető beosztásban. Elnök úr ambiciózus célt tűzött ki, amikor vállalta, hogy

Azzal kezdte a munkát év elején, hogy közel száz külföldi szakértő bevonásával átvilágította a HUN-REN mind a 49 kutatóintézetét tudományos és szervezeti szempontból is. Ez azért volt fontos, mert a tudományos kutatóhálózatot az elmúlt 75 évben egyszer sem vizsgálták így át. Gyakorlatilag itt kezdődött a hálózat megújulása, majd szeptemberben Gulyás Balázs prezentálta az átvilágítás eredményeit a kutatóhálózat vezetőinek és fiatal kutatóinak. Ennek egyik hangsúlyos megállapítása volt, hogy vannak kiváló tudományos kapacitások a hálózatban, de a szervezeti működés ma még sokkal inkább korlátja, mint elősegítője ezen kapacitások maximális kiaknázásának.

Hogy néz ki a kutatási hálózat strukturálisan, és milyen változtatások lesznek?

Jelenleg a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózatot 20 különböző jogi személy alkotja, amelyek ráadásul költségvetési szervi formában, így az államháztartás részeként működnek. Ebből fakadóan rengeteg olyan szabály vonatkozik rájuk, amely nem illeszthető igazán a kutatás, az innováció dinamikusan változó és fejlődő természetéhez, ezáltal csökken a hatékonyság. Emellett az átvilágítás arra is rámutatott, hogy az egyes intézetek közötti együttműködések sem voltak kielégítők, valamint a kutatások gazdasági és társadalmi hasznosulása is alacsony.

Ezen helyzetkép ismeretében október közepén a HUN-REN Irányító Testülete letett egy három fő pontból álló javaslatot Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszter asztalára arról, hogy milyen formában képzelik el a jövőben a kutatóhálózat működését. A HUN-REN egy rugalmas, hatékony, saját törvényben szabályozott működési környezetet, teljesítményhez kötött módon emelkedő és kiszámítható finanszírozást, valamint a kutatóintézeti ingatlanok helyzetének rendezését kérte a minisztertől és rajta keresztül a kormánytól.

Többen azt állítják, hogy nem volt megfelelő párbeszéd a kutatói közösséggel.

Én nem ezt tapasztaltam: a HUN-REN vezetése által tett javaslatokat aktív diskurzus kísérte. Bár a sajtóban megjelentek olyan kritikák, hogy nem volt egyeztetés a kutatóintézetek részéről, ez egyáltalán nem igaz, a HUN-REN vezetése szeptember végétől kezdődően heti rendszerességgel egyeztetett az intézethálózat vezetőivel és kutatóival. November elejére eljutott oda a minisztérium, hogy összeállt a törvénytervezet, amelyet véleményezésre bocsátottunk a HUN-REN, valamint a Magyar Tudományos Akadémia részére. A véleményezési időszak alatt több személyes egyeztetés is történt a kutatóhálózat vezetői körében, ezek egy részére én is meghívást kaptam. Sikerült minden felmerülő kérdésben és módosítási javaslatban megállapodni, így november 19-én már egy olyan tervezetet nyújtott be a kormány az Országgyűléshez, amely nemcsak az Irányító Testület, de a kutatóhálózat valamennyi intézményvezetőjének támogatását is megkapta. Ezt nagy sikernek tartom.

Tehát akkor ez nem a kormány, hanem a kutatóhálózat vezetésének az elképzelése a jövőről?

Igen, ha megnézi azokat az újságcikkeket, amelyek a témában születtek, akkor ott nem fog találni olyan anyagot, ahol a HUN-REN vezetése vagy valamely kutatóközpontjának vezetője úgy nyilatkozott volna, hogy elutasítja a törvénytervezetet. Az Akadémiai Dolgozók Fórumának – sokszor sajnos minden szakmaiságot nélkülöző – kritikáira Gulyás Balázs elnök úr több alkalommal is tételesen reagált.

Az is probléma volt, hogy a kutatóintézeteknek nincs saját tulajdonú ingatlanuk.

A már korábban említett három pont egyike, hogy a kutatóintézetek jelenleg nem a saját ingatlanjaikban működnek, mert ezek ma még a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonát képezik. Egyetértünk a HUN-REN-nel abban, hogy ez a helyzet hosszú távon nem fenntartható, mert olyan épületekben kell működniük és kutatniuk, ahol ha bármit javítani kell, ahhoz engedélyt kell kérni a tulajdonostól, ami időt emészt fel és feleslegen sok a bürokratikus útvesztő. Ezért az volt az egyik meghatározó kérése a kutatóhálózatnak, hogy vásárolja meg az állam ezeket az ingatlanokat, majd adja át a kutatóhálózatnak. A magyar kormány részéről Hankó Balázs tárgyalt az akadémia vezetésével, és kialakult egy olyan konszenzusos javaslat, amely az MTA-nak is elfogadható, és amelyet az elnökségük 18-3 arányban meg is szavazott. Üdvözöltük, hogy ezt követően a december 11-én tartott Akadémiai Közgyűlés is megszavazta Freund elnök úr előterjesztését, és a döntéssel kiállt a kutatóhálózat érdekei és megújulása mellett.

Milyen egyéb célokat tűztek még ki maguk elé?

Ahogy említettem kiemelt célunk, hogy a kutatásokban erőteljesen megjelenjenek a magyar emberek számára releváns témák, és emellett a kutatóink nemzetközi presztízse tudományos és innovációs értelemben is növekedjen. Egy jól és eredményesen működő tudományos kutatóhálózatnak nemcsak az a hozzáadott értéke a nemzetgazdasághoz, hogy kiváló eredményeket érhetnek el a magyar kutatók, hanem erős szerepe van a gazdaságfejlesztésben, valamint az innovatív technológiai vállalkozások felépítésében, megerősítésében is. Ezt látjuk az Egyesült Államoktól kezdve Szingapúron át Kínáig. Ezekben az országokban

Ebben nagyon nagy potenciál van a magyar gazdaság számára is, ahogy erről a korábbiakban beszéltem.

Ehhez azonban forrásra is szükségük van.

A HUN-REN egy olyan értékajánlatot fogalmazott meg, amely elnyerte a kormány támogatását. A HUN-REN-nel való megállapodásban a kormány vállalta, hogy

és már a jövő évtől, április 1-jével 50 százalékkal, 18 milliárd forinttal megemeli, amely jelentős béremelésekhez is vezethet. A kormány emellett azt is vállalta, hogy a jövőben egy hatéves szerződés keretében finanszírozza a kutatóhálózatot, amelyben közösen rögzítjük a kapcsolódó elvárásokat. Hiszen a többletfinanszírozásért és az ingatlanvagyonért cserébe a kormány egyetlen dolgot vár el: azt, hogy a kutatóhálózat a magyar emberek sikeréért, megbecsüléséért és hasznára dolgozzon. Segítsen megoldani a magyar emberek előtt álló kihívásokat, mint az egészséges öregedés, a környezetbarát energiatermelés vagy az agrárium vízgazdálkodási kérdései. És emellett legyen nemzetközi presztízse. Természetesen mindezt a tudományos kutatás szabadságának maradéktalan érvényesülése mellett.