késleltetett adatok
Árfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
A szemünk előtt esik darabjaira az eddigi világrend, de mi lesz a nagy káoszban Magyarországgal?
Túlzás nélkül történelmi eseményeknek lehetnek szemtanúi azok, akik követik a világpolitikai fejleményeket. Donald Trump januári kinevezése óta gyakorlatilag a feje tetejére állt a világ, a jelenségnek, amit a magyar miniszterelnök Trump-tornádónak nevez, csak egy eleme a békekötés és az Oroszországgal való viszony rendezése, a vámtarifák kivetése Kanadára, Mexikóra, Kínára vagy az EU-ra mind abba az irányba mutatnak, hogy a régi-új elnök valami nagyon másban gondolkodik, mint amit az elmúlt években-évtizedekben megszokhattunk. Mindez persze nem meglepetés, hiszen azt sejteni lehetett, hogy Trump gyökeresen mást gondol a gazdaság- vagy biztonságpolitika terén Amerikáról vagy Európáról. De vélhetően arra senki nem számított, hogy ilyen gyorsan és ilyen elemi erővel esik neki a régi világrend feldarabolásának.
Most ér véget a második világháború óta tartó „régi rend”
Márpedig ma ez a helyzet, Trump nem hajlandó többet áldozni az európaiak biztonságára, ebből kifolyólag az orosz–ukrán háború nyűg a számára, így a mielőbbi békekötésben érdekelt, dacára annak, hogy erről mit gondol az EU vagy Ukrajna. Erre alapos oka is van, jelenleg az amerikaiknak nagyobb gondjuk is van annál, hogy Európával mi lesz a közeljövőben, Kína mára egyértelmű vetélytárssá nőtte ki magát, akivel szemben a nagyhatalmi pozícióinak megvédése minden egyéb geopolitikai szempontot felül ír.
Persze az amerikaiak lépése nem maradt válasz nélkül az EU-ban, Von der Leyen március 4-én jelentette be, hogy Európában megkezdődik az újrafegyverkezés korszaka, aminek keretében 800 milliárd eurót tervez elkölteni védelmi kiadásokra, tehát a kontinens végre saját kezébe venné a sorsát. Az már más kérdés, hogy erre miért 11 évvel a krími annexió és három évvel Ukrajna lerohanása után jön rá, miközben többen, mint például a magyar miniszterelnök, már 2016-ban felvetették a közös európai hadsereg ötletét, ám süket fülekre találtak, ahogy Emmanuel Macron stratégiai autonómiára vonatkozó elképzelése sem aratott osztatlan sikert a tagállamok között.
Azonban akárhogy csűrjük-csavarjuk, a Trump-tornádó és az arra adott európai válaszok is megerősítik: a 2020-as évek közepén véget ér a második világháború óta fennálló világrend, ami eddig úgy nézett ki, hogy Amerika szavatolja Európa biztonságát, és ezzel állandó befolyást gyakorol a kontinensre, ugyanakkor megakadályozza, hogy a világháborút előidéző események, mint Németország újrafegyverkezése, bekövetkezzen.
Németország ugyanis pont most tér le erről az útról, a következő kancellár, Fridriech Merz, aki korábban következetesen kiállt a fegyelmezett költségvetési politika mellett, feladva korábbi álláspontját, az adósságfék elengedésével több száz milliárd eurós fegyverkezési és infrastrukturális programot tervez végrehajtani a következő években, amivel Európa legmodernebb hadseregét építené fel. Pont mint a második világháború előtt a náci Németország.
A magyar kormány válasza nem változott: semlegesnek kell maradni
Nekünk magyaroknak tehát egy átalakuló világrendben kellene utat törnünk, amiben a vámok, a kereskedelmi konfliktusok a gazdaságpolitikai eszköztár részét képezik. Magyarország számára az igazi problémát az jelenti, hogy a GDP 90 százaléka exportból ered, tehát a világkereskedelem beszűkülése és az amerikai vámok komoly kockázatokat jelentenek. Ezt még Orbán Viktor is elismeri, a magyar kormányfő a gazdasági évnyitón nem is nagyon titkolta, hogy hátrányosan érintenek minket majd az autóipari vámok, ám azon van a kormány, hogy ezek hatásait semlegesítse, többek között a kettős adóztatás elkerüléséről szóló megállapodás tető alá hozásával.
A világgazdasághoz való alkalmazkodáshoz a kormánynak egyetlen válasza van továbbra is, a gazdasági semlegesség, azaz mindenkivel a lehető legjobb és legészszerűbb megállapodást kell kötni, függetlenül attól, hogy melyik blokkban helyezkedik el. A gyakorlatban mindez úgy néz ki, hogy Kínából jön a legfejlettebb technológia, Oroszországból az olcsó energia, az Amerikai Egyesült Államokból pedig az infokommunikációhoz kapcsolódó fejlesztések.
Csak most látszik igazán, hogy miért vállalt rengeteg kockázatot és vitát a kormány azzal, hogy nem volt hajlandó leválni az orosz energiahordozókról.
Egyébként pont ez a fajta komplexitás hiányzik egy széthulló világgazdaságban:
- Hiába fontos Európának a zöldátállás, ha közben az erőforrások, mint az akkumulátorok előállításához szükséges lítium, nem állnak rendelkezésre a kontinensen, ahol eleve drága az energia, emiatt évek óta szenved az európai ipar.
- Kínának az autóipari vámokon keresztül az európai fogyasztók elvágása jelenti a legnagyobb érvágást, a távol-keleti ország továbbra is az exportból él, tehát a világkereskedelem korlátozása biztos nem lesz hasznára.
- Ahogy az sem véletlen, hogy Amerika az ukránokkal ásványianyag-megállapodást köt, miközben az adminisztráció minden erejével a külföldre települt gyárakat akarja hazatelepíteni. Bármennyire is irracionálisnak tűnik a vámok ilyen mértékű alkalmazása, nagyon is átgondolt stratégiát követ velük Trump, akinek csak egy célja van, hogy újraiparosítsa Amerikát.
Egyébként Biden is már ez utóbbi logikát követte az inflációellenes törvénnyel, amely a nevével ellentétben egy komplett iparpolitikai protekcionista intézkedéscsomag volt, igaz, jóval szofisztikáltabban próbálta az amerikai ipart helyzetbe hozni az európaik kárára, mint Trump a vámokkal.
Economy the first
Ami jó hír a magyar gazdaság számára, hogy az új világrendben a gazdasági befolyás elsőbbséget élvezhet a katonai fölött. Erre a napokban világított rá a magyar származású George Friedman, a Stratfor alapítója. A geopolitikával foglalkozó, világhírű elemző szerint sem Kínának, sem Oroszországnak nincs elég katonai ereje, hogy akaratát keresztülvigye, ezért sokkal inkább a gazdasági versengés lesz a meghatározó a következő évtizedekben.
Friedman arra is rámutat, hogy Trumpnak nem érdeke az egységes Európai Unió, ugyanis egy hatalmas potenciállal rendelkezik, ezért igyekszik éket vágni a tagállamok közé. Másrészről viszont ez azt is jelenti, hogy bizonyos tagállamok felértékelődnek a szemében.
Ebből a szempontból érthető meg, hogy miért nem fogadták az EU külügyi főképviselőjét, szemben Szijjártó Péter külgazdasági külügyminiszterrel, aki lassan hetente utazik Washingtonba, hogy tárgyaljon valamelyik miniszterrel. Magyarország várhatóan felértékelődik Amerika szemében, tehát a magyar gazdaság könnyen kulcspozícióban találhatja magát. Ez egyúttal rácáfol azokra a korábbi kritikákra is, hogy a magyar kormány kínai barátságát esetleg nem fogja jó szemmel nézni az új amerikai vezetés. Ez következne egyébként az America the first elgondolásából is, hiszen Trump semmit mást nem akar üzletember módjára, mint jó üzletet kötni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.