Megsegíti az állam a ragadós száj- és körömfájás miatt az ólakban ragadt túlsúlyos disznók hizlalóit

Megdöbbentő, hogy a társadalom egy része az egész ragadós száj- és körömfájás betegséget kamunak tartja – mondta Nagy István agrárminiszter egy háttérbeszélgetésen, hozzátéve, hogy sokan meg vannak győződve, hogy ez egy mesterséges folyamat, ami a rovar- és műhúsevés előkészítését szolgálja. Ezek, és az egyéb konteók rendkívüli módon megnehezítik a védekezést, ez a miniszter számára is egy személyes küzdelem, hogy elfogadtassa: ez egy valós, és óriási gazdasági kárral járó betegség. A veszteség potenciális méreteit azzal érzékeltette, hogy Nagy-Britanniában, a 2001-es száj- és körömfájásjárvány idején 6,5 millió állatot kellett leölni a vírus megállítása érdekében. Ez a betegség a fogékony állatokban – különösen a szarvasmarha- és a sertésállományban – itthon is felfoghatatlan károkat okozhat, ezért kell megtenni mindent a betegség felszámolása érdekében.

Ha egy telepen megjelenik a betegség, akkor ott az összes állatot fel kell áldozni a vírus továbbterjedésének megakadályozása végett.

– válaszolta azokra a felvetésekre, hogy miért kell egy beteg állat miatt az összeset elpusztítani. A leölt állatok tünetmentesek ugyan, de ott van bennük a vírus, és már fertőznek is. A karantén sem elképzelhető megoldás a jelenlegi nagyüzemi körülmények között, amikor több ezer állat van egy légtérben. Az öt évtizeddel ezelőtti járvány idején megoldható volt az izoláció, és ha esetleg egy-egy állat leküzdötte a betegséget, a vírus benne maradt. De abban az időben nem volt mentes az állomány, ennek nem volt kereskedelmi jelentősége, most viszont van, mint ahogy a vírus megjelenéséig mentes volt az ország. Ezért egy gyógyult állatnak sem a húsa, sem a teje nem lenne felhasználható, mert benne van a vírus, ráadásul ha egy egészséges állat kerülne mellé, azt megfertőzné. Ugyanez a helyzet a vakcinázással, az csak akkor lehetne megoldás, ha az egész világon vakcináznának. Most ugyanis, ha valamelyik ország csak egy állatot is vakcináz, elvágja az export lehetőségét.

Nagy István – ahogyan azt a Baromfi Világnapon is elmondta – levelet írt az uniós agrárminisztereknek és Várhelyi Olivérnek, az Európai Bizottság egészségügyi és állatjóléti biztosának, hogy vizsgálják meg a vakcinázás lehetőségeit.

A szlovák állatorvos és a ragadós száj- és körömfájás

A megelőzés érdekében a hatóságnak intézkedéseket kell hozni

• az állatok,
• a takarmány,
• az alomanyag,
• a személyek és
• a járműforgalom

korlátozása érdekében. Szabályok persze eddig is voltak, de bizonyos esetek alapján az is nyilvánvalóvá vált, hogy azok betartatását kell jobban ellenőrizni. Levélen például illegális állatorvosi gyakorlat folyt, ott költségkímélési szempontok miatt egy szlovák állatorvost alkalmaztak, és a vizsgálatok szerint éppen ő volt az, aki hozta és vitte a vírust a telepek között. Mivel ötven éve nem volt jelentősebb szarvasmarha-betegség, ennek a generációnak nem alakult ki a védekezési ösztöne: 

– sorolta az elrettentő példákat. Ezért is hirdetik meg a járványvédelmi infrastruktúra fejlesztésére szolgáló pályázatot – tette hozzá. A telepi infrastruktúra egyébként szakközépiskolai tananyag volt. Most elérkezett az idő, hogy a középfokú agrárszakképzésben az Állatorvostudományi Egyetem bevonásával újraindítsák a járványvédelmi technikusi képzést, és bizonyos állatsűrűség felett előírják az ilyen képzettségű szakemberek alkalmazását. Ez utóbbi távlati cél lehet, tekintettel az érintett telepek nagy számára. Az első, kisbajcsi kitöréssel kapcsolatban ugyanakkor kizárta, hogy a pakisztáni vendégmunkások lettek volna a behurcolók, mivel ők két éve nem voltak otthon, és csomagot sem kaptak.

A gazdasági károk már most nagyok, és nagymértékben érintik a sertéstenyésztőket, annak ellenére, hogy a sertésállományban nem volt megbetegedés. Ahogyan arra a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége felhívta a figyelmet, a vírus miatt életbe léptetett export-, illetve a szállítási és vágási korlátozások miatt az elmúlt hetekben közel százezer egészséges sertés ragadt bent a telepeken, és ez a szám ráadásul heti mintegy tízezerrel növekszik. A problémáról a miniszter is beszélt, azzal, hogy a mostanra 140-150 kilósra hízott sertések már a vágóhídi technológiába sem illeszthetők be. Nagy István elmondta, hogy annyira félnek a vírustól, hogy a vágóhidak nem hajlandók átvenni az érintett területről származó egészséges, vérvizsgálaton átesett állatokat sem, attól tartva, hogy piacokat vesztenek, ugyanis a boltok sem veszik át az onnan származó állatok húsát. A fogyasztók most úgy tudnak segíteni, hogy magyar húst vesznek. 

Ezek most nem vízidisznók

Ezért most egyfajta intervenciót vezetnek be, aminek a lényege, hogy a Pápai Húsnak kell levágni ezeket az állatokat, és a piaci ár 60 százalékán kell átvenniük. Az alacsony árszint reményeik szerint vonzó lehet a kereskedőknek is, miközben a hiányzó 40 százalékot az állam fizeti meg a sertéstartóknak. A Világgazdaság kérdésére a miniszter elmondta, hogy május végéig így le lehet vezetni a túlhízott állatokat a piacról, ezután pedig visszaállhat a korábbi rend. Ehhez persze az is kell, hogy addig ne legyen újabb kitörés. A ragadós száj- és körömfájás lappangási ideje egyébként 14–21 nap. (Ez a megoldás némileg különbözik a még Torgyán József minisztersége idején alkalmazott intervenciótól, amikor az árvíz miatt „ragadtak be” az állatok a telepekre, és az állam felvásárolta ezeket – de ez még az uniós tagság előtt volt.) A miniszter a hatósági állatorvosi kartól történt forráselvonásra, illetve a finanszírozásuk erősítésére vonatkozó kérdésre elmondta, hogy a négymilliárdos átcsoportosítás egy költségvetés-technikai ügy lett volna, de a vírus megjelenésekor gyakorlatilag azonnal visszakerült. 

Nagy István beszélt arról is, hogy a kártalanításban nem csak a tenyészállatok, a takarmány, a mentesítés és a munkások bérének a költségei vannak benne, hanem az „elesett” telepek járványvédelmi szintjének emelése is. A miniszter szerint az érintett telepeken egy éven belül megtörténhet az újratelepítés, és reméli, hogy három éven belül elérnék a járvány megjelenése előtti állatlétszámot.

Az exportpiacok elvesztéséből adódó kár akkor is óriási, ha több kitörés már nem lenne. A vírus megjelenésekor például Japánba tartó mangalicaszállítmányt kellett visszafordítani. A külföldi partnerek ódzkodnak attól, hogy innen vegyenek sertést. Ugyan az EU-n belül él a regionalizáció, vagyis csak az érintett megyére lehet korlátozást bevezetni,

A harmadik országok piacai viszont csak a vírus leküzdése után és akkor nyílnak meg újra, ha az oda szállító üzemeket akkreditálják, amihez az adminisztrációs feltételek teljesítésén kívül sikeres, a fogadó ország hatósága által végzett helyszíni szemle is szükséges. Ez sok időt, akár egy-másfél évet is igénybe vehet, mert az ilyen eljárások gyakran az indokoltnál is jobban elhúzódnak. Érzékeny veszteség még a Balkán, amely a magyar tej fő exportpiaca.