Nem csodaszer a progresszív adó: az szja-rendszer reformja kockázatokat rejt és lassíthatja a növekedést

A jelenlegi egykulcsos szja-rendszer 2010-ben váltotta fel a korábbi, többsávos adóztatást, ahol az átlagbér körül különösen magas volt a marginális adókulcs, vagyis minden egy forinttal magasabb bér után aránytalanul magas adót kellett fizetni – mondta a Világgazdaságnak Árokszállási Zoltán, az MBH Bank elemzési centrumának vezetője.

Hozzátette: ez jócskán visszafogta a munkakínálatot. Az egykulcsos rendszer ezzel szemben kifejezetten növelte a munkavállalási hajlandóságot, ami kedvezően hatott a gazdasági növekedésre is.

Ezek a progresszív adózás kockázatai

Árokszállási szerint a magas jövedelműek többletadóztatása elsőre vonzó megoldásnak tűnhet, de számos kockázatot hordoz. Kutatások igazolják, hogy a legmagasabb jövedelmi szinteken az emberek érzékenyen reagálnak az adóemelésre: sokan csökkentik a munkavállalást, vagy más legális megoldásokat keresnek a terhek mérséklésére. Ennek következtében az állam a vártnál jóval kisebb többletbevételhez jut, miközben a munkakínálat csökkenése lassíthatja a GDP növekedését.

Felhívta a figyelmet arra is, hogy egy kiterjedt progresszív adórendszer másik veszélye a szürkefoglalkoztatás növekedése. Ha a magasabb kulcsok elkerülése érdekében a munkavállalók alacsonyabb bérrel jelentkeznek be, miközben a különbözetet zsebbe kapják, az adóelkerülés mértéke nőhet. Az egységes adókulcs ezzel szemben nem ösztönöz ilyen viselkedésre.

Egykulcsos előnyök: családi kedvezmények és jövedelmi különbségek

Az egykulcsos adórendszer jól kombinálható célzott családi adókedvezményekkel, amelyek a magyar rendszerben a gyermekek számához kötődnek. Árokszállási kiemeli, hogy ha a jövedelmi viszonyokat háztartási szinten, az egy fogyasztási egységre jutó jövedelem alapján vizsgáljuk, akkor ezek a kedvezmények valójában a legalacsonyabb jövedelmű – úgynevezett ekvivalens nettó jövedelmű – háztartásokat segítik leginkább. Ezáltal úgy mérséklődnek a jövedelmi különbségek, hogy közben nem nő az adóelkerülés, és nem csökken a bejelentett jövedelmek aránya.

Miért nem csodaszer az szja-rendszer átalakítása?

A progresszív rendszer nem biztos, hogy annyi bevételt hozna, mint amennyire számítanának, ráadásul nem várt mellékhatásai is lehetnek: ronthatja a több eltartottat nevelő háztartások helyzetét, és fokozhatja a szürkegazdaságot.

Az elemző szerint nem feltétlenül ördögtől való gondolat egy pluszadókulcs bevezetése a legmagasabb jövedelmi kategóriákban – például az átlagbér kétszerese felett. Hangsúlyozza, hogy a vonatkozó kutatások több mint tízévesek, és azóta sok minden megváltozott, például sokat javult az adófizetési morál. Ezért ma már kisebb lehet a jövedelemeltitkolás kockázata, mint korábban becsülték.

Az áfa további emelése nem opció, a társasági adó pedig a vállalati nyereségek ciklikussága miatt kevésbé megbízható bevételi forrás – magyarázta a szakértő. Megtakarítást sokkal inkább

• a családi kedvezmények,
• a CSOK
• és az otthonteremtési támogatások

megfelelően magas jövedelmi határhoz kötésével lehetne elérni, hogy a legmagasabb bevétellel rendelkezők arányaiban kevesebb támogatáshoz jussanak. Ezt a jövedelmi határt további kutatások alapján kellene meghatározni, hogy a fent bemutatott, háztartásokra vonatkozó jövedelemkiegyenlítés ne sérüljön.

Árokszállási Zoltán szerint önmagában az egykulcsos szja megszüntetése nem lenne megoldás. A progresszív rendszer nemcsak kevesebb többletbevételt hozhat a vártnál, hanem növelheti a szürkegazdaságot, lassíthatja a gazdasági növekedést és ronthat bizonyos háztartások helyzetén is. Az optimális irány szerinte a célzott támogatások finomhangolása és a rendszer igazságosabbá tétele lehet, nem pedig a radikális szja-reform.