Ötvenöt éves a fővárosi metróvonal, amelyet még a Rákosi-korszakban kezdtek el építeni

Az informálisan piros metrónak is nevezett budapesti M2-es metróvonal tervezését nem kellett a nulláról kezdeni, ugyanis 1942-ben már készültek tervek a főváros metróhálózatának kiépítéséről, és ez a tanulmány képezte a tervezőmunka alapjait – emlékeztet az Origo. 

1949-ben fogadták el az ország gazdasági életét meghatározó első ötéves tervet, amelynek kiemelt részét képezte a metróvonal kiépítése: ez is egyike volt a sztálinvárosi vasműhöz hasonló, presztízsértékű, kiemelt nagyberuházásoknak, amelyeket a propaganda az egekig magasztalt. Ennek megfelelően a kommunista hatalom hatalmas erőforrást, kétmilliárd forintot mozgósított erre a célra, amivel ez lett az ötéves tervidőszak második legnagyobb projektje. Érdekesség, hogy ekkora ráfordítással abban az időben negyven Margit-hidat lehetett volna megépíteni.

Két szakaszban valósult meg az M2-es metró

A beruházásra azonban szükség volt, mert a fővárosban rendkívül zsúfoltak voltak a villamos- és buszjáratok – ezért a felszíni közlekedést amennyire lehetett, a föld alá kellett terelni.

A Szovjetunió, amely előttünk járt az ilyen fejlesztésekben, jelentős műszaki-technikai támogatást biztosított, egyebek mellett a moszkvai metró nem kevesebb, mint  87 kötetes tervdokumentációját is rendelkezésre bocsátották.  

A kivitelezés 1950-ben kezdődött, és két szakaszban valósult meg. A metró hálózata kelet-nyugati, észak-déli és ezeket összefogó körgyűrűs fővonalból állt, két végpontja pedig – az eredeti, de később módosult elképzelések alapján – a Déli pályaudvar és a Népstadion lett volna.

Egy ilyen nagyságrendű projekthez azonban nem állt rendelkezésre a szükséges ipari háttér, a megfelelő felszerelések, a szovjet fúrópajzsok sem érkeztek meg időben, és előfordult, hogy a munkások ásóval, lapáttal és sokszor lovas kocsival álltak neki az alagútfúrásnak.

1953-ra nyilvánvalóvá váltak az ország gazdasági gondjai, amelyek nem tették lehetővé a beruházás folytatását. A háttérben politikai változások is zajlottak, ugyanis Rákosi Mátyás távozni kényszerült, az új kormányfő, Nagy Imre nevével fémjelzett vezetés pedig felülvizsgáltatta az addig a nehézipar mindenáron való fejlesztését erőltető gazdaságpolitikát. A Minisztertanács 1954 év elején (ekkorra egyébként is csak az alagutak 38 százaléka lett kész) határozatlan időre leállították a metróépítést, ami egészen 1962-ig szünetelt.

A következő évben döntöttek a folytatás mellett, és ekkor átadási céldátumként a Deák Ferenc tér és Fehér út közötti szakaszra 1970-et határozták meg, a teljes vonal pedig 1973-ra készült volna el.