Magyarország összeszerelő üzem? Kilóg a lóláb, itt az árulkodó bizonyíték – csak így tudják kifizetni a béremeléseket a cégek
Nehezen lehet értelmezni manapság a magyar gazdaságban zajló folyamatokat. Az már mindenki számára világos, évek óta stagnálunk, amiről a harmadik negyedéves GDP-adat is tanúskodik, azonban ettől jóval bonyolultabb folyamatok játszódnak le a háttérben.
Magyar gazdaság: csoda, hogy nem borul fel a külső egyensúly
Jó ideje megfigyelhető a kettősség a magyar gazdaságban, míg egyes ágazatok meglepően jól teljesítenek, addig a korábban húzóágazatnak számító szektorok továbbra is lehangoló képet mutatnak. A kiskereskedelem az év eleje óta 2,8 százalékkal növekedett, ez ugyan nem túl jelentős bővülés, de a GDP-adatokból kiderül, hogy a fogyasztási kiadások 5 százalékos pluszban vannak, tehát továbbra is a fogyasztás jelenti a növekedés alapját.
Ezzel szemben áll az ipar és az export, ami talán a két legfontosabb ágazat a növekedésünk szempontjából, 3,9 százalékos mínuszban van, illetve stagnál. Utóbbi részben magyarázza, hogy miért maradt el idén a repülőrajt, és növekedett a magyar gazdaság az első három negyedévben alig 0,2 százalékkal.
Egy ilyen helyzetben, amikor a belső fogyasztás láthatóan jól teljesít, az ipar viszont kevésbé, a magas importhányadon keresztül az egyensúlyi pozíciók felborulását kéne látnunk, ám ennek semmi jele.
A külkereskedelmi mérleg az év első 9 hónapjában 7,9 milliárd euró volt, miután a kivitel stagnált, az import pedig 2,1 százalékkal növekedett. A folyó fizetési mérleg ráadásul továbbra is plusz van, a négy negyedéves összevont mutató alapján ez a GDP arányában 1,9 százalékos többletet mutat.
Az is érdekes kérdés, hogy a hazai vállalatok a magasabb bérköltségeket miért képesek egy ilyen nehéz gazdasági helyzetben kitermelni. Jövőre lehet az ötödik olyan egymást követő év, amikor a 9 százalékot is meghaladja a bruttó bérnövekedés, amibe az inflációs hatás is vastagon benne van, de így is nagyon masszív bérkonvergenciára utal. Pedig óriási kapacitásfelesleg alakult ki a vállalatoknál a gyenge külső konjunktúra miatt.
Hogy mégsem látjuk a cégek tömeges bedőlését, arra utalhat, van valamekkora termelékenységbővülés bizonyosok szektorokban, azaz hiába stagnál a magyar gazdaság, a vállalatok egy része alkalmazkodik és például munkaidő-átszervezéssel vagy a digitalizációval javítja a hatékonyságát.
Részben ezt támasztja alá az Eurostat adatsora. Az Európai Unió Statisztikai Hivatala vezeti a ledolgozott órák szerint a munkatermelékenység alakulását, amiből az derül ki, hogy ugyan 2024 első negyedéve óta folyamatosan esett a termelékenység, a legutóbbi negyedévben már fordulat történt és 2 százalékos növekedést regisztrált.
Ugyanakkor azt is hozzá kell tenni, hogy nem véletlenül magas az infláció. Annak ellenére, hogy 4,3 százalék volt legutóbb, ha az árrésstopokat kivesszük a rendszerből, akkor egyből közel 6 százalékos fogyasztói áremelkedést kapnánk. Azaz vélhetően nem minden cég tudja javítani a termelékenységét. Éppen az infláció miatt lehetnek kettős présben a vállalatok, egyrészt a szűkülő megrendelésállomány és kapacitásfelesleg, másrészről az infláció okozta fogyasztói óvatoskodás miatt kényszerülnek arra, hogy javítsák a hatékonyságukat.
Elemző: a magas készletállomány miatt nem borul fel az egyensúly
Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője azonban szkeptikus, hogy valóban a termelékenység-növekedés magyarázza a mostani folyamatokat, ami szerinte beruházási oldalon is látnunk kellene.
A vámháború előtt az első negyedévben a vállalatok felpörgették a termelésüket, így a magasan ragadt készletekből is megoldható a fogyasztás
– véli az elemző, aki szerint emiatt nem látjuk a külső egyensúly felborulását, ráadásul hiányzik a beruházási láb is, a beruházások Magyarországon ugyanis nagyon importigényesek. Persze a legnagyobb importigénye a fogyasztásnak lenne, de Virovácz szerint még az sem olyan erőteljes, ami az egyensúlyi mutatókban megjelenhetne.
Ami a bérkonvergenciát illeti, úgy látja, vállalatok még mindig arra várnak, hogy előbb-utóbb fordul a ciklus és beindul a gazdasági növekedés. „Ha fordul a ciklus, és közben azt látják, hogy folyamatosan fogy a munkaerő, akkor nem fogod elengedni a munkavállalókat. De megtartani is csak úgy tudják őket, hogy a minimálbér környékén emelik a fizetéseket” – magyarázta az elemző, aki szerint emiatt marad mesterségesen feszes a munkaerőpiac. Ez viszont azt is jelenti, hogy amíg nem bocsátják el a dolgozókat, meg is kell fizetni őket.
Egyre több hozzáadott értéket előállító cég telepedik Magyarországra
Noha az a kép él sokakban, hogy Magyarország összeszerelő üzem, ahol rengeteg gyári munkás dolgozik futószalagok mellett alacsony bérért, valóság ettől árnyaltabb. Csak az elmúlt egy évben több olyan bejelentés is volt, amelyek azt mutatják, hogy a gazdaságpolitika is felismerte, hogy extenzív növekedés helyett át kell állítani a magyar gazdaságot az intenzív növekedésre. Csak pár példa a múltból:
- az amerikai Diligent Corporation 37 milliárd forint értékű magyarországi kutatás-fejlesztési rekordberuházása 124 új munkahelyet hoz létre,
- 2025 májusában a BYD bejelentette, hogy Budapesten létrehozza európai központját, ami egyben egy új kutatásfejlesztési központ is lesz,
- Miskolcon a kínai tulajonú Halms Hungary egy új e-mobilitás komponensgyárat létesít, a 200 millió beruházással 1000 új munkahelyet teremt,
- július végén az amerikai ipari automatizálási óriás, az Emerson közölte, hogy új, intelligens beruházásokon keresztül bővíti magyarországi működését, összesen 6,2 millió eurót fektet be és több mint ötven új munkahelyet teremt két projektbe,,
- októberben derült ki, hogy Budapesten fejleszti tovább K+F-központját a Siemens, a német vállalat mintegy 14,7 millió eurós beruházással, 40 új magas képzettségű állást hozott létre.
Hozzá kell tenni azt is, hogy az idetelepülő új gyárak is sok esetben jóval magasabb fizetést kínálnak, mint a hagyományos iparban működők. A Szegeden építkező BYD, amely a legutóbbi hírek szerint 2026 második negyedévében kezdi meg a termelését, 700-800 forintos bruttó fizetést kínál a munkavállalóinak.
Jelentős növekedési tartalékot jelent a termelékenység
Az igazsághoz ugyanakkor hozzátartozik, hogy van hova fejlődnie a magyar termelékenységnek. A Magyar Nemzeti Bank tavaly év végén közölte a termelékenységi jelentését, ami kiemeli, hogy a magyar gazdaságnak jelentős növekedési tartalékát jelenti a termelékenységnövekedés.
2024-ben a magyar mutató az uniós átlag 73,5 százalékát érte el, ami ugyan magasabb a 2020-as szintnél, de még mindig a legalacsonyabb a visegrádi országok között.
Ha szűkebb értelemben vett munkatermelékenységet nézzük, vagyis azt, hogy egy foglalkoztatottra vagy egységnyi munkaidőre mekkora gazdasági teljesítmény jut, akkor az látható, hogy a 2020-as évtized eddigi részében Európa-szerte visszaesett a termelékenység növekedésének üteme. Ez nem meglepő, hiszen ebben az időszakban a Coviddal, az energiaválsággal, az infláció megugrásával és az ukrajnai háború gazdasági következményeivel is meg kellett küzdeni. Magyarországon 2017 és 2019 között 3 százalék fölötti növekedést tudott elérni, ez 2020 és 2023 között visszaesett éves átlagban 1 százalékra.
A Concorde elemzői szerint Magyarország a 2024. végi adatok szerint a munkatermelékenység uniós átlag 64 százalékát érte el.
Bár az EU-csatlakozás óta összességében egyértelmű a felzárkózás, a javulást mély strukturális problémák és erős külső nyomások árnyékolják be, nehezítve az ideálisnak mondható eredmény elérését
– állapították meg. Egy fokkal jobb a helyzet, hogy ha a munkaórára vetített GDP alapján, itt hazánk az uniós átlag 70,3 százalékán állt 2023-ban, 2019-ben még 67,5 százalékán. Bár ezzel a teljesítménnyel elmaradtunk a csehek 80 százalékától, de Lengyelország mögöttünk állt 64,9 százalékkal.
