Magyar gazdaság: tényleg leszakadt Magyarország a régióhoz képest? Valami nagyon mást mutatnak a GDP-adatok
Rendszeresen visszatérő állítás a kormánnyal szemben, hogy Magyarország az Orbán-kormány 15 éves regnálása alatt az Európai Unió legszegényebb állama lett, amely a régiós versenytársakhoz képest sokkal rosszabbul teljesített az elmúlt 15 évben. Ezt leggyakrabban az egyéni fogyasztási mutató alapján állítják a kritikusok, ahol valóban az utolsó előtti helyen állunk, csakhogy ez a mutató éppen teljesen más mutat, nem beszélve arról, hogy van olyan adatsor, ami a szegénységet méri. A szegénységnek és társadalmi kireksztésnek kitettek aránya 2025-ben Magyarországon 20,2 százalék volt, amivel az EU középmezőnyében helyezkedünk el, tehát ez alapján biztosan nem mi vagyunk az unió szegényháza.
Magyar gazdaság: nem kiugró teljesítmény, de nem is szakadtunk le
A gazdasági fejlettség ismeréséhez a legközelebb továbbra is a GDP-növekedés vizsgálata visz bennünket. Bár ez a mutató – mint minden gazdasági indikátor – nem mentes a kritikáktól, hiszen számos tényezőt figyelmen kívül hagy, például hatalmas balesetek, természeti katasztrófák kezelése is megjelenik az adatokban, noha ezek valójában jólétcsökkentő események. Összességében mégis viszonylag átfogó képet ad egy-egy ország gazdasági teljesítményéről.
Elöljáróban érdemes hangsúlyozni, hogy a magyar gazdaság felzárkózása nem lineáris folyamat: a 2010 és 2024 közötti időszak, amelyről rendelezésre állnak adatok, három, jól elkülöníthető szakaszra bontható.
- A 2010-es évek elejét lassú, vontatott bővülés jellemezte,
amelyet nagymértékben meghatározott a korábbi, elhibázott gazdaságpolitikai döntések öröksége és annak kezelése.
Emiatt 2013-ig nem beszélhettünk érdemi GDP-növekedésről Magyarországon: 2006 után először csak ebben az évben haladta meg a bővülés mértéke az 1,5 százalékot, mindeközben az ország két alkalommal is recesszióba süllyedt, 2009-ben, majd 2012-ben.
- Ezt követően egy markánsan eltérő periódus vette kezdetét. A 2014 és 2019 közötti évek széles körű szakmai konszenzus szerint a magyar gazdaság „aranykorának” tekinthetők: a GDP-növekedés egyetlen kivételtől eltekintve minden évben meghaladta a 4 százalékot. Sőt, 2018-ban a bővülés mértéke az 5 százalékot is átlépte, amire a hazai gazdaság a nyolcvanas évek óta nem volt képes. Miközben Lengyelországban és Szlovákiában már a 2000-es évek közepén sem számított rendkívülinek a 7–10 százalékos növekedési ütem.
- A 2020 és 2025 közötti, hatéves szakaszt ezzel szemben már inkább a megtorpanás jellemzi. A koronavírus-járványt követően ugyan gyors kilábalás következett, amely 7,2 százalékos növekedésben öltött testet, ám a 2022-ben kitört orosz–ukrán háború ismét megtörte a felzárkózási pályát. Azóta a magyar gazdaság teljesítménye igencsak visszafogott: a 2023-as recessziót követően 2024-ben és 2025-ben egyaránt mindössze 0,5 százalékos GDP-bővülés mértek idehaza. Jól érzékelteti a különbséget, hogy míg ebben az időszakban az átlagos éves növekedés csupán 1,4 százalék, addig a 2014–2019 közötti években ez az érték 4,1 százalék volt.
Amennyiben Magyarországhoz többé-kevésbé hasonló fejlettségű 11 kelet-közép-európai ország hosszabb távú, éves átlagos növekedési adatait vizsgáljuk, hazánknak összességében még sincs oka az elégedetlenségre.
2010 és 2024 között a magyar GDP átlagosan évente 2,4 százalékkal bővült, ami a régiós középmezőnyt jelenti: öt ország ennél gyorsabb, míg további öt ennél lassabb növekedést ért el. A teljes unió mezőnyben a 27 tagállam között pedig a 9. legmagasabb növekedést realiztáltuk.
A térség gazdasági éllovasa egyértelműen Lengyelország, ahol az éves átlagos növekedési ütem 3,4 százalék volt. Hasonló teljesítményt mutatott Litvánia, míg Románia 2,6 százalékos átlaggal követte őket. Ugyanakkor a magyar gazdaságnál gyengébb eredményt produkált Horvátország, Lettország és Bulgária, továbbá a magasabb fejlettségi szintről induló Csehország és Szlovénia is. Mindezek alapján megállapítható, hogy a magyar növekedési pálya nem tekinthető kirívónak: inkább a régió átlagos teljesítményéhez illeszkedik.
Magyarország a 23. helyen az EU-ban
Az hogy egy ország gazdasága elképesztő tempót kínál még nem feltétlen jelenti azt, hogy valódi fejlődésről beszélhetünk. Az erőltetett növekedés sokszor a termelékenység drasztikus romlásával és az árszínvonal emelkedésével jár együtt. Éppen ezért alkalmasabb mutató a fejlettség leírására a vásárlóerőparitáson mért egy főre jutó GDP, amely kiszűri az árszínvonalhatást.
Magyarország 2024-ban az Európai Unió fejlettségének 77 százalékán állt, szemben a 2010-es 65 százalékkal. A 12 százalékpontos javulás fokozatos felzárkózásra utal, tehát szó sincs semmilyen leszakadásról.
Összehasonlítva 2010 és 2024 között Lengyelország és Horvátország 16 százalékponttal, Észtország 14 százalékponttal, Litvánia 28 százalékponttal, Románia pedig 26 százalékponttal konvergált. A magyartól lassabb felzárkózást a térségben csak pár ország produkált, például az eleve fejlettebb Csehország, amely már 2010-ben az unió fejlettségének 85 százalékán tartózkodott, vagy Szlovénia. Mindkét ország 2024-ben az unió fejlettségének 91 százalékán tartózkodott, tehát kvázi felzárkózott gazdaságokról beszélhetünk.
Be kell látni, ebben mutatóban korántsem teljesített a legjobban Magyarország, 23. helyen áll a tagállamok között,
- így közvetlenül előttünk van Románia, Lengyelország, Észtország, holtversenyben vagyunk a horvátokkal,
- mögöttünk pedig Görögország és Szlovákia, Bulgária és Lettország áll.
Ráadásul 2010 óta rengeteg helycsere történt, így például elénk került Lengyelország, Észtország, Litvánia és Románia, ugyanakkor sikerült megelőznünk közben Görögországot, illetve Szlovákiát is.
Nem lehet erőltetni a felzárkózást, lásd: Görögország és Románia
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a felzárkózás egyáltalán nem egy egyenes folyamat, leginkább a maratonfutáshoz hasonlítható.
A korábbi sikeres minták alapján kijelenthető, hogy sikeres felzárkózási periódus minimum 20-25 évet vesz igénybe, épp ezért érdemes fenntartásokkal kezelni egy-egy ország kiugró értékét.
Talán erre a legjobb példa Görögország, amely az EU fejlettségének 84 százalékán állt 2010-ben, aztán a nagy gazdasági világválság alatt elvesztette a GDP-jének 25 százalékát, aminek az lett az eredménye, hogy 2020-ra az uniós átlag 62 százalékára zuhant.
Újabban pedig Románia az intő jel, hogy az erőltetett növekedés nagyon gyorsan visszaüthet.
Keleti szomszédunk 2010-ben még az unió fejlettségének 51 százalékán tartózkodott, aztán elképesztő iramot diktált, mint láttuk a térségben a harmadik leggyorsabb növekedést mutatta fel, aminek köszönhetően 2024-ben már az unió fejlettségének 77 százalékát érte el, megközelítve Lengyelországot is. Emiatt sokan bezzegországként írták le a korábban lesajnált uniós tagállamot idehaza is.
Az erőltetett román felzárkózásnak ugyanakkor meglett a böjtje: tavaly óta egymást érik a megszorítások a méretesre duzzadt államháztartási hiány miatt. A kormányzati intézkedések, amelyek drasztikus életszínvonal romlást idéztek elő.
A következő ábrán ezt mutatjuk meg, amin az látszik, hogy a nagy növekedés leíró országokban hogyan emelkedik az adósságráta, a legszembetűnőbb épp azon országok esetében, amelyek jelentős fejlődést írtak le az utóbbi 14-15 évben.
Érdemes visszaemlékezni Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank korábbi vezetője 2022-ben még azt vetette a kormány szemére, hogy letért a közös-magyar lengyel felzárkózási ösvényről, miután az előző évben Lengyelországban a költségvetés hiánya 1,9 százalék volt, miközben nálunk 7 százalék fölött.
Ehhez képest az idei lehet a harmadik egymást követő év, amikor a lengyelek a magyarnál is magasabb költségvetési hiányt hoznak össze. Tavaly a GDP 7 százaléka lehetett a lengyel hiány, ami nem sokkal marad el a 8 százalék fölötti román rekordhiánytól. A folyamatos költekezés természetszerűen jár eladósodással, több szomszédos országban, Lengyelországban, Szlovákiában és Romániában s megközelítette a 60 százalékot a GDP-arányos adósságráta.
Fontos látni azt is, hogy Magyarország kivételével minden visegrádi országban és Romániában is tavaly magasabb volt az államadósság, mint a covid évében, amikor a kormányok hirtelen költekezésbe kezdtek.
Hazánkban tavaly a GDP 74,5 százaléka lehetett Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter szavai alapján az adósság, ami ugyan magasabb, mint a 2023-as adat, de még mindig 4 százalékponttal kisebb, mint 2020-ban.
Ezért lassult le a magyar felzárkózás
"Ez a hitelből növekvők kategóriája" – így jellemezte Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója tavaly az Index felületén megjelent véleménycikkében a lengyel és román felzárkózást. A politikus Tölgyessy Péter alkotmányjogász kritikáira reagált, amelyben azt írta, hogy a háború kitörése óta eltelt három év olyan válságkezelési időszak volt, amely hármas kihívás elé állította az összes térségbeli kormányt.
A geopolitikai feszültségek közepette megoldást kellett találni a gazdasági növekedés biztosítására, az államháztartás stabilizálására, illetve az életszínvonal csökkenésének elkerülésére. Ez olyan gazdaságpolitikai trilemma, amit nagyon nehéz megoldani
– mondta, elsőként a németeket és osztrákokat hozta fel példaként, akik korábban hajlíthatatlannak bizonyultak a fegyelmezett államháztartás-politika kérdésében. E stratégia ára aztán a gazdasági növekedésben és egyes jóléti mutatókban ütközött ki.
A másik véglet Lengyelország és Románia. Elismerte, hogy két ország valóban számottevő gazdasági növekedést tudott elérni: az elmúlt három év átlagában Románia 2,4 százalékos – ez a két legnagyobb növekedés a vizsgált országok közül. Ugyanakkor e növekedés jelentős eladósodás és laza fiskális politika mellett valósult meg.
Úgy látja azonban, hogy a modell nem fenntartható, Romániának évente minimum 2-3 százalékkal kellene javítania a költségvetési egyenleget, Lengyelország esetében ugyanez az elvárás 1-2 százalék.
Ennek pedig óriási ára lesz vagy a jóléti vagy a növekedési oldalon. Ami a magyar modellt illeti, annak kapcsán arra mutat rá, hogy van értelmezhető növekedés, de közben az egyensúly nemhogy nem romlik, hanem kifejezetten javul, ami példa nélküli a térségben. Ami szerinte igazán megdöbbentő siker, hogy ezzel párhuzamosan az életszínvonalat érintő területeken is van okunk büszkének lenni:
idehaza a reálbérek jelentősen növekednek.
