Árnyékvoksolás

A New York Times "díszkonzervatív" publicistája, William Safire az amerikai elnökválasztás alkalmából zajló közvélemény-kutatási dömping ellen kelt ki a minap, azt az egyszerű kérdést feltéve olvasóinak, hogy nem érzik-e becsapva magukat a naponta más adatokat mutató felmérések által. Az amerikaiak igennel válaszoltak -- legalábbis ez derül ki abból a számsorból, mely szerint 1984-ben a kampány során még a szavazók 65 százaléka volt hajlandó együttműködni a kutatókkal, s ma már csak 35 százalékuk felel a politikai véleményét firtató kérdésekre. Vagyis három amerikaiból kettő megtartja magának válaszait, nem hagyja, hogy a voksolás napját kivéve máskor is holmi politikai ügyekkel zaklassák.

Persze Magyarországon a kampánynak még nem az a szakasza zajlik, melyben a közvélemény-kutatások eredményei felértékelődnek. Egyelőre nem a havi, napi adatok, "csupán" a tendenciák fontosak. No meg a látszatok. A mérések részei a két választás között zajló virtuális politikának, tükrözik a pillanatnyi hangulatot, de a jelek szerint a legkevésbé sem befolyásolják a bizonytalanokat. A kérdés, hogy a kutatások pontos képet adnak-e a vélemények összességéről, vagy azért képesek bemutatni azt, mert sikeresen befolyásolják a közvéleményt, a politikai folyamatok megértése szempontjából érdektelen.

Ciklus közben ennél lényegesebb, hogy miként használják fel a pártok az adatsorokat politikájuk alakításához. A szeptember elején, illetve közepén készített felmérések eltéréseket mutatnak, előbbi szerint a pártok toplistáján a helyzet változatlan (Magyar Gallup Intézet), utóbbi (Szonda Ipsos) viszont már harmadik hónapja változást regisztrál: az MSZP szavazóinak elbizonytalanodását és a Fidesz táborának erősödését. A kutatók többsége a jobboldal integrálódásával, a kormányzati ígéretekkel és az MSZP-ben zajló hatalmi harccal magyarázza a kéthetes különbséggel készített mérések eltérő eredményeit. Hogy valójában így van-e, változtak-e egyáltalán a politikai vélemények, az egy hónap adatai alapján kideríthetetlen; annyi bizonyos csupán, hogy a fent említettekkel jellemezhető az elmúlt hetek belpolitikája.

A parlamenti pártok és táborok, a választási hadjárat viharosabb szakaszára készülve, egyelőre inkább saját soraik rendezésével, mint a szavazókkal foglalatoskodnak -- annak ellenére így van ez, hogy a kormányzat láthatóan a korábbi években tapasztaltnál nagyobb figyelmet fordít a költségvetésbe épített választási ígéretek "tálalására" --, s ebben az önmagukkal vívott csatában szívesen hivatkoznak a kutatási eredményekre.

Az MSZP-ben zajló kampányban Kovács László pártelnök a közvélemény-kutatásokat magyarázva meg is üzente Horn Gyulának, "elengedhetetlennek tartja, hogy a párt minden politikusa egyéni ambícióit rendelje alá a közös céloknak". Földes György választmányi elnök, megintve a pártból kikiabálókat, figyelmeztető jelnek nevezte a kutatási eredményeket. Az éppen vezetőt cserélő SZDSZ ugyan nem kommentálta a felméréseket, de bízhat abban, hogy Horn Gyula feltűnése elűzheti a szocialistáktól az átpártolt liberálisokat.

A választási együttműködésről zajló jobbközép tárgyalássorozatot is befolyásolhatják a jelentések, hiszen egy erősödő Fidesz -- még ha az MDF a kétéves költségvetés megtorpedózásával zsarolja is -- előnyösebb pozícióban ülhet tárgyalóasztalhoz, mint ha továbbra is lefelé csúszna a népszerűségi listán.

S bár a közvélemény-kutatások a publikumot és a politikai folyamatokat befolyásoló hatásáról Magyarországon még nem készült felmérés, az Egyesült Államokból ismert tapasztalatok azt mutatják, hogy az "Ön kire szavazna?" kérdésre adott válasznál pontosabban jelzi a várható eredményeket az "Ön szerint ki nyeri a választásokat?" kérdésre érkező felelet.

Eszerint az elmúlt hónapban sem történt semmi, a párttoplistán a helyzet változatlan, a szocialisták nyerő pozícióban vannak.

Mucsányi Marianna