Átszállójegy

Mi másként értékelhető, hogy alig több mint egy évvel másodszori kinevezését és néhány nappal a hivatalos privatizációs terv bejelentését követően feláll. Hideg fejjel csak az feltételezhető, hogy az egyebek között általa is igen erőteljesen hangsúlyozott stratégiai partnerkeresésről, illetve a cég talpra állításáról alkotott véleménye nem talált meghallgatásra a főnökségen, vagyis az ÁPV Rt.-nél, közvetve persze a kormánynál sem.



Mindebből csak az következik, hogy a "közös megegyezés"-nek beállított lépés nem más, mint Kovács felállítása. Az is lehet, hogy eleve átszállójegyet adtak a kezébe tavaly októberben, az akkori rendkívüli közgyűlésen, és ezt ő is elfogadta, mondván: huszonhárom éves cégmúltjával segíthet elnavigálni a vállalatot a privatizáció meghirdetéséig.



Új programhoz új seprű, ez jön most. Egyelőre mindegy, hogy ki lesz az utód, helyzete nem irigylésre méltó. Műszaki hiányosságok sorozata, kínos késések, csomagfosztogatási ügyek, feszült munkaügyi viták és nem utolsósorban katasztrofális pénzügyi viszonyok esnek az ölébe. Arról nem is beszélve, hogy az elmúlt években nagyon sok jó szakember hagyta ott a társaságot.



A Malévtól nemrégiben elfordult a Delta is, jövő tavasztól felmondva az évek óta közösen üzemeltetett, egyébként mindig tömött New York-i járatra szóló együttműködést. Korábban visszalépett a stratégiai együttműködéstől a British Airways, és most már a Lufthansa sem két kézzel jelentkezik -- noha ebben az is szerepet játszik, hogy a németek vezette Star Aliance nemrég befogadta a térségben meghatározó szerepet játszó Austrian Airlinest.



Tévedés ne essék, az nem igaz, hogy értéktelen a Malév, és ezért hőkölt volna vissza sok kérő. Egy cég mindig rendbe tehető, menedzsment és persze jó sok pénz kérdése a dolog. Mindegyik, még lehetséges privatizációs partner (Swissair, Air France, KLM, SAS) elég vaskos pénztárcával bír, ez tehát nem akadály.



Sokkal inkább aggasztó -- és ez nagyon sok külföldi partner budapesti háttérbeszélgetésein elhangzott --, hogy a politika az elmúlt évtizedben szinte bármit megtehetett a nemzeti légitársasággal.



A tulajdonos kormányzat először rossz lóra tett az Alitalia beengedésével, az olaszok ugyanis nem fejlesztettek, csak átigazították a cég fazonját. Öt évvel ezelőtt megkezdődött a bankárok feltűnése az igazgatóságban és a felügyelőbizottságban, illetve a "kormányzati tényezők" térnyerése a cégvezetésben. Ez csaknem folytatódott 1998-ban, az emlékezetes Hingyi Beatrix-üggyel, ám a Torgyán-rokon "helyzetbe hozása" sikertelen volt, mindössze két hétig tartott. Tavaly ősszel leváltották a vezérigazgatói posztról az Antall-kormány idején már szerepet vállalt Pongrácz Antalt, helyébe a most menesztett Kovács Ferencet nevezték ki, s nem sokkal később alelnök lehetett a közlekedési tárca kabinetfőnöke is. Az idén májusban pedig az a Hernádi Zsolt lett az igazgatóság elnöke, aki főállásban a Takarékbank vezérigazgatója. Hernádi azonban júliusban felállt, mert nagyobb kihívásnak érezte a Molt.



Szép kis lista! Ami csak azt jelzi, hogy a Malévet politikai gravitáció is a földön tartja. Ahelyett, hogy ezt is legyőzve szállna rendelkezésünkre.