Erősödhet-e az euró

Az euróhoz hasonló folyamatok játszódtak le Ausztrália valutája esetében. Az ausztrál dollár ugyanis kedvező reálgazdasági mutatók mellett az idén valamivel nagyobb mértékben gyengült az USA-dollárral szemben, mint az euró. Ugyanez figyelhető meg az ausztrál dollárhoz kötődő új-zélandi dollár esetében. Az euró, illetve az ausztrál és az új-zélandi dollár USA-dollárral szembeni árfolyamának alakulása közötti okozati összefüggés kizárható.



A Bretton Woods-i rendszer 1972. évi felbomlása óta eltelt időszak tapasztalatai alapján a valutaárfolyamok gyakran nagymértékben és hosszú ideig eltérhetnek a reálgazdasági tényezők által indokolható értékektől. Ilyen esetekben az árfolyam védelmét célzó intervenciók sikeresek lehetnek, noha a jegybankok rendszerint valutaválságok esetén és spekulációk letörése érdekében szoktak ehhez folyamodni.



Valószínűleg ezek a megfontolások is szerepet játszottak abban, hogy szeptember 22-én az Európai Központi Bank (ECB) vezetésével a jegybanki szerepet betöltő amerikai Fed, valamint a japán, a brit és a kanadai jegybank koordinált intervenciót hajtott végre az euró védelmében. Ennek eredményeként 4 százalékkal erősödött a közös valuta a dollárral szemben. Bár később valamelyest gyengült az euró, a közös pénz további tartós értékvesztése megállt, javult a bizalom iránta. A szeptember 28-án Dániában a gazdasági és monetáris unióhoz való csatlakozásról és az euró bevezetéséről tartott népszavazás kudarca sem viselte meg tartósan a közös valuta árfolyamát.



A koordinált intervencióban részt vevő központi bankok nem hozták a piacok tudomására az általuk elérni kívánt euró/dollár árfolyamot vagy árfolyamsávot. Valószínűleg attól féltek, hogy ha a beavatkozás nem sikerült, akkor csorbát szenved a szavahihetőségük. Feltételezhető, hogy az intervenció célja az: az euró dollárral szembeni árfolyama ne menjen tartósan bizonyos szint (például 89-90 cent) alá.



Devizapiaci szakértők szerint a beavatkozást nem indokolta a spekuláció megfékezése. Az euró ez év májusi és júniusi .- átmenetinek bizonyult -. erősödését követően a spekulánsok long pozíciót vettek fel, azaz tartották az eurót, további árfolyam-emelkedésre számítva. A spekulációt gyengítette az is, hogy több, a valutaárfolyamok változásaira fogadó, szinte makrogazdasági nagyságrendekkel felérő tőkéket mozgató ún. fedezeti alap elhagyta a piacot. A spekuláció hiánya ugyanakkor nehezebbé és kockázatosabbá teszi az intervenciót.



Közvetlen válság ugyan nem fenyegetett, a koordinált beavatkozás azonban felfogható volt válságmegelőzésnek. Ennek előzménye volt a nem sokkal korábban végrehajtott és a koordináció jegyeit szintén magán viselő kőolajpiaci intervenció. (Az USA piacra dobta kormányzati kőolajkészleteinek egy részét a nem utolsósorban a spekuláció által felhajtott kőolajárak leverése érdekében. Az amerikai lépést az EU-tagállamok és Japán hasonló intézkedései követték.) A valutaárfolyamok által is táplált globális egyensúlyhiányok és a dollárárfolyam esetleges hirtelen összeomlása ugyanis a világgazdasági növekedést és a nemzetközi pénzügyi stabilitást is veszélyeztethette.



Noha az USA gazdasági vezetése deklaráltan is az erős dollárban érdekelt, különösen az elnökválasztás előtt, a Fed mégis részt vett az intervencióban. Mozgásterét nem korlátozta az, hogy senki nem hozta a világ tudomására, a dollár/euró árfolyam melyik értéke az, amelynél ne legyen erősebb az amerikai valuta. Az utóbbi időben az erős dollár egyébként a Nyugat-Európában működő amerikai vállalatok jövedelmezőségét, ezáltal nemzetközi versenyképességét is rontotta. Az euró gyengesége miatt az amerikai befektetési alapok pedig az európai részvények vásárlását fogták vissza. (Az alapok nem fedezték portfólióikat az euró további gyengülése ellen.) A dollár további erősödését nem indokolta a kézben tartott infláció és a bérköltségek kedvező alakulása sem.



Japán esetében a jen erősödése az euróval szemben a nemrégiben megindult enyhe fellendülést veszélyeztette. Az Egyesült Királyság exportszektorának a versenyképességét is gyengítette az euróval szemben megerősödött font sterling.



Az árfolyamok védelmében végrehajtott beavatkozások akkor sikeresek, ha azok koordináltak, a részt vevő országok jegybankjai egyetértenek abban, hogy az árfolyam nem fundamentális okok miatt tekinthető torznak, és az intervenciót monetáris és fiskális politikai lépések is támogatják. A beavatkozást kiváltó helyzetértékelés konszenzuson nyugszik, és az intervenció továbbra is koordinált lesz. Az ECB és a tagállamok jegybankjai 260 milliárd dollárra rúgó tartalékaiból a beavatkozás finanszírozható.



Az intervenció szükségleteinek laza monetáris politika felel meg az USA-ban, Japánban, az Egyesült Királyságban és Kanadában, és szoros monetáris politika a gazdasági és monetáris unióban. Lazítás nem várható a beavatkozásban részt vevő országok esetében. Megszorításra utal a gazdasági és monetáris unióban az, hogy október 5-i ülésén az ECB a piacok meglepetésére 0,25 százalékponttal, 4,75 százalékra emelte az irányadó kamatlábat annak ellenére, hogy ez nem tesz jót a gazdasági növekedésnek. A koordinált intervenció fennmaradásával ezentúl is számolni lehet, ami gátolja az euró további gyengülését. Ugyanakkor nem valószínű, hogy a koordinált beavatkozás hozzájárul a közös valuta erősödéséhez. Az intervenció önmagában nem tudja kompenzálni ugyanis az USA-ba irányuló -. többek között nyugat-európai eredetű -- tőkebeáramlásnak a dollárárfolyamra gyakorolt kedvező hatását.