Mi állíthatja meg Torgyán Józsefet

Hogy a kisgazda-botránysorozat elvezethet-e az első hazai médiapolitikus, Torgyán József bukásáig, azt egyelőre csak találgatni lehet. Nem csupán azért, mert vajmi keveset tudni a botrányok politikai hatásáról, a kisgazda-szavazók magatartásáról, hanem mert Torgyán és az általa vezetett FKGP már jó néhány válságot túlélt, így bármiféle sarkos állítást megcáfolhatnak az események. Mi az, ami 2000 őszén mégis inkább azt mutatja, hogy a felmerülő kérdés -- milyen politikai jövője van Torgyán Józsefnek? -- megválaszolásakor azt kell mondanom: bizonytalanabb, mint valaha.



Először is. A Szonda Ipsos szerint az FKGP év elejei 9-10 százalékos támogatottsága -- nem most, az őszi hónapokban, hanem már nyáron -- 3-4 százalékra csökkent (s vélhetően tovább mérséklődik a következő felmérésben). A kutatók arra következtetnek, hogy az elpártolt választók egy része a Fidesz táborát erősíti. A kisgazdák szavazatvesztésével párhuzamosan ugyanis valamelyest nőtt a Fidesz támogatottsága -- bár hullik a forgács: a három kormánypárt összesített eredménye ma rosszabb, mint egy évvel ezelőtt. Hogy a Fidesz a jobboldali voksok összegyűjtője, az a másodlagos preferenciákból levezethető: az FKGP-szavazók egyharmadának második legkedveltebb pártja a Fidesz, ráadásul az idősebb korosztályban, vagyis a kisgazdabázisban erősödött kimutatható mértékben. Persze ha Torgyán József mellett lennének politikai stratégák, nem érték volna meglepetésként őt az eredmények. Már 1998-ban, a koalíciókötés utáni hónapokban látszott, az FKGP kormánypártként, Torgyán József felelős államférfiúként nem számíthat a "harcos igazmondó" imázzsal megszerzett, főként a gazdasági átalakulás veszteseiből kikerülő támogatókra. (Sőt, a párt mögött álló szavazótábor olvadása már korábban, 1996-ban, a Torgyán által meghirdetett konszolidációval megkezdődött. A híres, előre megtervezett "féregirtós beszéd" után ugyanis a pártelnök a politikai centrum felé mozdult el, ezt a fordulatot azonban nem követték hívei. Felmérések mutatták ki, hogy míg a kisgazdaelnök mérsékelt politikát igyekezett folytatni, addig bázisa radikalizálódott. S ez már a 13 százalékos választási eredményen is látszott.)



Másodszor. A párt bázisának csökkenését érzékelve a kisgazda-visszaélések nyilvánosságra hozatalában maguk a kisgazdák is feltűntek. Nem a leleplezések gyengítik az egykori újpesti ügyvéd politikai pozícióit, hanem fordítva: a botrányok "csak" következményei Torgyán József pártbeli, kormányzati térvesztésének. Az agrárminiszter és a párt meggyengülését az FKGP-ben is nagy számban jelen lévő "megélhetési politikusok" lehetséges pozícióvesztésként élték meg, s hozzájárultak társaik leleplezéséhez. (E tekintetben pontosan megfelelnek a magyar politikai tradícióknak: a rendszerváltás utáni botrányok jó részét ugyanis az érintett pártok sértett csoportjai robbantották, lásd például a Tocsik-ügyet.) Ráadásul -- függetlenül a "kisgazda-egzisztenciák" félelmétől -- az FKGP által a kormányba delegált miniszter a főszereplője a környzetvédelmi tárcánál, illetve most megismert háttérintézményeinél történtek feltárásának is.



Harmadszor. Ami kevés tudható a botrányok hatásairól, az az, hogy nem a pártokat, az intézményeket érintő korrupció rázza meg a választókat -- különösen nem a magyar, a kisebb-nagyobb "stiklikkel" évtizedek óta együtt élő szavazókat --, hanem a személyekhez köthető ügyek, azok, amelyek a hétköznapokban is értelmezhetők, felfogható mennyiségű pénzről, az "átlagpolgár" által is vágyott, de csak nagy küzdelmek árán, vagy sehogyan sem elérhető tárgyakról szólnak, illetve amelyek a hatalmi arrogancia szimbólumai. A franciák sem a sokmilliós ajándékokat sajnálták a korrupciós botrányról vesztegetési ügyre bukdácsoló Roland Dumas külügyminisztertől, hanem egy félmillió forint értékű cipőt. Bármit leleplezhetett a francia sajtó, a közvéleményt az "aranycipő" foglalkoztatta. Torgyán József is hasonló helyzetbe került, botrányai voltak korábban is, már kormányra kerülésekor világossá vált, hogy sajátosan értelmezi az állami redisztribúciót, de a "kacsalábon forgó villa" az, ami akár a vesztét is okozhatja. Az FKGP elnöke ezután nehezen játszhatja el kedvenc, a nyugati újpopulista pártok vezetőire is jellemző elit- és apparátusellenes szerepét.



Negyedszer. Ha Torgyán Jószef egyelőre nem is, az a kormányzati modell, melyet a Fidesz stratégái kitaláltak, mára a nyilvánosság előtt is megbukott. A koalíció létrehozásakor Orbán Viktor kormányfő nem kiszorítani igyekezett partnerét a hatalomból, hanem bevonni a kormányzásba: feladatot adni az FKGP-nek, s ezáltal megosztani a politikai felelősséget. (Erre akár az FKGP fent említett politikai fordulata is biztathatta, no meg az előző koalíciók tapasztalatai.) A struktúra működésképtelenségét jó ideig sikerült leplezni, úgy tűnt, Torgyán József valóban a politikai centrumban keres helyet magának és pártjának. Nem a kormánybuktatáson dolgozott, hanem posztokról, pénzről alkudozott. A koalíciós konfliktusokat veszélytelen terepen vívta: tangazdaságokról meg nem létező szubvenciókról vitatkozott. Az FKGP szavazatvesztését és a fenti modell működésképtelenségét azonban a Fidesz úgy próbálta ellensúlyozni, hogy kísérletet tett/tesz a lehető legtöbb jobboldali voks begyűjtésére. (Október volt a közvélemény-kutatások szerint az első olyan hónap, melyben a két nagy párton kívül -- az adatok az összes megkérdezett körére érvényesek -- egyetlen politikai erő sem lépte át a parlamentbe jutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt.)



Mindezek után -- látva a megállíthatatlan botránysorozatot -- Orbán Viktornak azt a kérdést kellett megválaszolnia Ligetvári Ferenc környezetvédelmi miniszter menesztése ürügyén, hogy felmondja-e a koalíciót az FKGP-vel, és ellenzékbe vonul, vagy folytatja, és megpróbál irányítónak látszani. (A harmadik lehetőség, a kisebbségi kormányzás lényegében kivitelezhetetlennek tűnik a jelenlegi politikai helyzetben.) A Fidesz az tóbbit választotta, s azzal kísérletezik, hogy kommunikációs eszközökkel mentse a menthetőt: áttolja a rendet teremtő miniszter menesztésének felelősségét Torgyán Józsefre, helyet keres a kancellárián Ligetvári Ferencnek, lebegteti a kisgazdákkal kötendő választási együttműködés megkötését, nem cáfolja túlságosan hangosan azokat a híreket/álhíreket, hogy csak a költségvetés elfogadásáig van szüksége a kisgazdákra, s összeköti a környezetvédelmi miniszter leváltását valamiféle kormányátalakítással.



Nem szükséges jóstehetség ahhoz, hogy megkockáztassam, a következő hónapok kutatási eredményeiben kimutatható lesz a botránysorozat hatása, s nemcsak az FKGP támogatottságában, hanem a Fideszében is. A legnagyobb kormánypártot épp a fenti kormányzati modellből következő közös felelősség teheti érintetté az ügyben.



Az újabb kommunikációs kísérlet megkezdődött, de kérdésesebb, mint az elmúlt két évben bármikor, hogy sikerül-e levetetni a műsorról a "kacsalábon forgó villa és egyéb kisgazdatörténetek" címen futó szappanoperát.