Feltörekvő Mikulás

A tőzsdék ismét átlépték azt a küszöböt, amikor már nem csak a tőkepiaci szereplőknek ad napi beszédtémát az árfolyamok zuhanása, vagy éppen emelkedése. Nem véletlenül: az utóbbi egy hétben ismét hihetetlenül szélsőségessé váltak az ármozgások.
A piaci megfigyelőknek könnyű dolguk van: utólag nem nehéz a lehető legnagyobb természetességgel megmagyarázni azt, amire két nappal korábban senki sem számított. Emlékezhetünk: senki sem gondolta azt márciusban, hogy októberre 8000 pontig zuhan vissza a BUX. Aztán ugyancsak nem volt senki, aki akkor úgy nyilatkozott volna, hogy a piac néhány hét múlva 7500-ig esik és onnan vált zuhanásba. Olyan szakértő szintén nem nagyon akadt, aki a múlt hét végi pánik idején akár csak egy petákot tett volna arra, hogy a Télapó tiszteletére a piac két nap alatt 600 pontot tud emelkedni, vagy arra, hogy a Nasdaq történetének legnagyobb emelkedését érheti el.
A kényelmes utólagos magyarázgatások során könnyű kiemelni azt, hogy a múlt héten csak rossz, most meg csak jó hírek érkeztek. Akkor jöttek folyamatosan a tengerentúli profitwarningok, egyre csak húzódott az Amerika nimbuszát nem is kissé meglegyintő elnökválasztási hercehurca, az ennek nyomán kialakult eladási hullám azonban még nem volt elég: a török válság pszichológiai hatása is eladásra csábította a magyar piac befektetőit. Két nappal később a múlt hét végi szintnél 500 ponttal feljebb mindenki olcsónak látja a piacot, pedig nem történik más, mint hogy másként tekintünk a török válságra -- biztos vége lesz hamar --, Bush már biflázza beiktatási beszédét, s Greenspan is elunta már a Nasdaq hisztijét, és belógatta a befektetők elé a kamatcsökkentés nevű mézesmadzagot.
A pesti parkett két nap alatt ledolgozta két hosszú hét veszteségét, ebből azonban messzemenő következtetéseket azon kívül nem nagyon lehet levonni, hogy a pszichológiai tényezők szerepe jelentősen felértékelődött a közelmúltban. Tanulságok persze ezúttal is vannak. Sokadszor bebizonyosodott, hogy a pánikban történő vétel a lehető legjobb befektetés, igaz, kötélidegek kellenek hozzá. Aztán ismét kiderült, hogy a konvergáló piacokról szóló hablatyot még mindig nem kell komolyan venni -- igaz, kevesebbszer is hallani, mint amikor az év elején emelkedtünk --, ugyanolyan feltörekvő piac vagyunk, mint három évvel ezelőtt. Jó példa erre a török, az orosz és a magyar piac utóbbi napokban tapasztalt látványos együtt mozgása. Afelől is megnyugodhattunk, hogy a befektetői pszichológia -- azon tudomány, amelynek révén akár egyik percről a másikra képesek a legnagyobb megbízók is átesni a ló egyik oldaláról a másikra, esetünkben piaci áras eladások helyett pánikszerű vételi megbízásokat tudnak adni -- nem változott az elmúlt években.
A forgalom növekedésével ismét konstatálhattuk azt is, hogy a Matáv mellett még két papír van, amely a külföldi portfólióbefektetők érdeklődésére számíthat: az OTP és a Richter. A Mol viszont továbbra is külön kérdés. Tegnap egyértelműen az olajrészvényt keresték a legtöbben, azonban arra senki nem mert mérget venni, hogy a vásárló nem egy szakmai befektető volt. A Mol a múlt hét végén megmentette a BUX-ot a még nagyobb zuhanástól azzal, hogy a piaccal szembe menve emelkedni tudott, a növekedés viszont azóta sem állt meg. A piac ismét arra gyanakszik, hogy felvásárlási akcióról van szó. Az OMV ugyanis alig néhány hónapja a mostanihoz hasonlóan 4000 forintnál kezdett venni, és a piacon szedte össze 9 százalékos pakettjének jó részét.
A befektetőket persze a kényelmes magyarázatkeresés helyett inkább a kilátások érdekelnék jobban -- mint mindig. Jósolni viszont a váratlan fordulatok után kevesen mernek. Inkább csak bíznak abban az elemzők, hogy a szükséges korrekció után ismét emelkedve közelíti meg magyar piac az ünnepeket, a lenyugodó kedélyű alapkezelők pedig úgy döntenek, mégiscsak érdemes némi pénzt a feltörekvő piacokon, így Magyarországon is elkölteni az új évezred elején.

Ács Gábor-->