Világgazdaság

The Guardian

Jeges szél fúj a Fertő felől, amelyet a környező lankákon lévő fiatal szőlővesszők képtelenek felfogni. A hosszú forró nyarat szürke ősz követte. Hó fehérítette be a nyugati látóhatár közelében magasodó osztrák Alpok csúcsait. Taschner Kurt büszke legújabb telepítésére. Törékeny, vöröslő szőlőtőkék merednek ki a sötét talajból. Itt-ott még szőlőfürtöket is felfedezni, elkerülték a szüretelők figyelmét.
Taschner úr boldog. A vörösboroknak jó évük volt Magyarországon, legalábbis azokon a helyeken, ahol a gazdag talaj megvédte a gyökérzetet a kiszáradástól.
Itt, akárcsak a legtöbb magyarországi bortermő vidéken (összesen huszonkettőt lehet összeszámlálni), versenyt futnak az idővel, hogy új tőkéket telepítsenek, mentsék a régieket, és javítsák a technológiát, mielőtt az ország csatlakozna az EU-hoz.
Az Európai Unió szabályai megengedik a tagállamoknak a régi tőkék pótlását, de új szőlőbirtokok betelepítését nem engedélyezik. Magyarországnak talán mindössze három éve van a tagságig, és a gazdák megpróbálják kihasználni szabadságuk utolsó esztendeit. Az EU-tagság közelségéből máris hasznot húztak.
135 ezer magyarnak van borgazdasága, de mindössze 350 számít nagytermelőnek. Taschner Kurtnak 11,5 hektár szőlője van, és a bor zömét hordóban eladja otthon, Szlovákiában vagy a Cseh Köztársaságban.
A múlt héten aláírt megállapodásnak köszönhetően Magyarország évente 41,5 millió liter bort exportálhat vámmentesen az Európai Unió területére, a nyolcadát teljes éves termelésének. Hasonló mennyiséget értékesít az EU-n kívüli területeken.
-- Reménykedünk az unióban, de tartunk is tőle -- mondja Taschner, egyik hordójára hajolva. Sziklába vájt pincészete Sopron vonzáskörzetében van.
"Reménykedünk, mert nagy piac nyílik meg előttünk, de félünk is, hogy a külföldiek felvásárolják birtokainkat, és az olcsó külföldi bor elárasztja a piacot."
Az állami borgazdaságokat magánkézbe adták, miközben a bortermelés technológiájában is forradalmi változások történtek. Az olyan méretű gazdaságok, mint amilyen például Taschneré, többnyire saját néven és nem nagy cégeken keresztül forgalmazzák boraikat.
Északelet-Magyarországon Thummerer Vilmos egyike a híres egri bikavér termelőinek. (A bor arról kapta elnevezését, hogy a magyarok vörösre festett szakállal ijesztgették a törököt Eger várának ostrománál, a XVI. században.)
Az utóbbi években Thummerer szerint a magyarországi új telepítések több mint fele Egerre jutott. -- Ha ebben az ütemben haladunk, kevesebb lesz a minőségi gond, és még kevesebb a mennyiségi akkor, amikor már benn leszünk az unióban.
Komoly gond Magyarország számára, hogy sok régi termőterületet elhagynak, majdnem olyan ütemben, ahogy folynak az új telepítések. Csak a régi borászokat érdekelte a bortermelés, miután a 90-es években visszakapták birtokaikat az államtól. Gyermekeik inkább a könnyebb városi életre szavaztak. Ráadásul kevés a pénz a beruházásokra.
Ez megkönnyítette, hogy külföldiek vásároljanak fel egyre több pincészetet a meglévő 12 ezerből. A külföldiek termőföldet nem vehetnek, de a bortermelés 40 százaléka hivatalos becslés szerint már az ő kezükben van. Az EU-tagság a földvásárlást is lehetővé teszi számukra.

-->

Értesüljön a gazdasági hírekről első kézből! Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Kapcsolódó cikkek