Élet az EU előtt

Gazdasági érdekekkel is indokolható politikai indíttatású nemzetközi szerződést ír ma alá Zágrábban a magyar és a horvát kormányfő. Mert ugyan tény, hogy az eddigi szabadkereskedelmi megállapodások -- ha esetenként döcögve is, de -- mérhető hasznot hajtottak, tehát a példák alapján érdemes továbbiakat kötni, ám ebben az esetben az Orbán-kormányt ennél nyomósabb ok vezette: a megállapodás tető alá hozása egyértelműen politikai óhaj volt.
Nem véletlen, hogy a Budapest által többször felfüggesztett, megszakított tárgyalásokat kétszer is kifejezetten (magyar) kormányfői utasításra kezdték újra a gazdaságdiplomaták. Ráaádásul nem csak a horvátokkal kellett megvívni az egyezmény minden egyes pontjáért -- a színfalak mögött és előtt az Európai Unió folyamatosan rosszallását fejezte ki a tervezett egyezmény miatt. Tudjman Horvátországa nem volt szalonképes Brüsszelben, a mai Horvátország már az. Így tehát -- Magyarország szerencséjére -- végül is az EU áldásával születhetett meg a magyar--horvát szabadkereskedelmi megállapodás.
Az persze csak később derül ki, lesz-e akkora kereskedelmi és gazdasági haszna, amely miatt érdemes volt kockáztatni a kapcsolatok esetleges lehűlését az unióval. Vélhetően nem lesz, de végül is nem ez a cél. Hiszen a most aláírandó megállapodás -- furcsa módon -- a remények szerint csak igen rövid ideig fog élni. Amikor Magyarország csatlakozik az EU-hoz, fel kell mondani, mint minden, harmadik országgal kötött kereskedelmi egyezményét, hogy a helyükbe lépjen az EU egyezményrendszere.
Ám -- azonnal pénzben nem feltétlenül mérhető -- piaci pozíciókat lehet nyerni egy-egy ilyen egyezménnyel. Meg persze demonstrálni is lehet, hogy van (átmeneti) élet az EU előtt is.
Magyarország pedig a hírek szerint továbbmegy a megkezdetett úton. Nem zárkózik el újabb szabadkereskedelmi megállapodások elől, egyebek között Macedóniával és Marokkóval már folytatott is feltáró jellegű, előkészítő tárgyalást ebből a célból.

N. Vadász Zsuzsa-->