Románia: vox populi

A legutóbbi közvélemény-kutatás szerint ha ma referendumot szerveznének Romániában, akkor arra a kérdésre, hogy az ország lépjen-e be a NATO-ba, vagy sem -- a lakosság 85 százaléka igennel válaszolna. Sőt a válaszadók 48 százaléka azzal is egyetértene, hogy NATO-csapatok állomásozzanak az ország területén.
A Metro Media Transilvania intézet azt is kimutatta, hogy mindössze 6 százalék ellenezné az észak-atlanti katonai struktúrába való betagozódást. Viszont a megkérdezetteknek csak 12 százaléka hisz abban, hogy ez a következő öt évben meg is fog valósulni. Ha az emberektől függne, hogy mely országra bíznák az román állam védelmét, akkor mindössze két százalék fordulna segítségért az egykori nagy szövetséges, a Szovjetunió részutódjához, az Orosz Föderációhoz. Bár az utóbbi 10-11 évben az életszínvonal látványosan romlott, még mindig 60, illetve 67 százalék azoknak az aránya, akik azt állítják, hogy a piacgazdaság az ország boldogulásának a kulcsa, és hogy feltétlenül demokratikus berendezkedést kell megvalósítani Romániában. A románoknak a legszimpatikusabb államok névsorában magasan vezet Német- és Franciaország, és meglepő módon 85 százalékkal a harmadik helyen áll Lengyelország, noha Romániának az utóbbi időben igen laza kapcsolata volt a szocialista tábor eme volt tagállamával.
Talán Ion Iliescu államfő is érzékelte a napokban azt az ellentmondást, amely e (véletlenül vagy szándékosan éppen most?) nyilvánosságra jutott adatok és azon események között áll fenn, melyek diplomáciai szinten zajlottak. Február hónap utolsó napjaiban egy-egy tekintélyes kínai és orosz küldöttség járt Romániában. A miniszterelnökkel, az államelnökkel, a szenátus elnökével találkoztak. Amikor Jegor Sztrojev, az orosz parlament felsőházának az elnöke az azonos rangú Nicolae Vacaroiuval, a román szenátus elnökével tárgyalt, kategorikusan utalt arra, hogy Oroszország nem nézi jó szemmel Románia nyugati orientációját. Szemrehányóan jegyezte meg: "Önök Nyugaton keresik a tűzmadarat, és közben elfelejtették régi barátaikat", hozzátéve, hogy a NATO-orientáció egyelőre délibáb, semmilyen biztosíték nincs arra nézve, hogy Románia belátható időn belül számíthat a NATO-tagságra. Mikor kettejük között szóba került azoknak a kincseknek az ügye, melyeket a román állam 1917-ben megőrzésre a cári birodalomnak adott át, akkor Sztroev kitérő választ adott, mondván, hogy ennek az eseménynek nincs írásos nyoma a korabeli hivatalos dokumentumokban, tehát az egész ügyletnek csak "történelmi és tudományos" jelentősége van, amivel lényegében azt mondta ki, hogy a jelenlegi orosz vezetésnek nincs szándékában érdemben foglalkozni az üggyel. Ám még ugyanaznap Adrian Nastase kormányfő román újságíróknak kijelentette: ő nagyon optimista a kincsek ügyében.
A kínai küldöttség, melyet Vu Ji, a kínai államtanács alelnöke vezetett, lényegében gazdasági tárgyalásokat folytatott a román vezetőkkel, államközi szerződésben szögezték le, hogy Kína Nubira és Matiz kocsikat vásárol Romániától, azaz a Daewoo romániai üzemétől. Ugyanakkor a kínaiak nagyvonalúan 600 ezer dollárt adtak át a kormányfőnek a bukaresti kormánypalota felújítási munkálatainak támogatásaképpen.
Valószínűleg Ion Iliescu államfő úgy érezte, hogy túl nagy a szakadék a diplomáciai élet romániai eseményei és a lakosság ismét nyilvánosságra került opciója között. Mindenesetre a kínai és orosz küldöttség távozása után ismét azzal a véleményével lépett a nyilvánosság elé, miszerint Románia számára az egyetlen járható út az észak-atlanti és uniós csatlakozás.
Ezzel kapcsolatban ismét disszonáns hangot ütött meg a napokban a Nagy-Románia Párt elnöke, Corneliu Vadim Tudor, aki a párt országos összejövetelén ismét kirohanást intézett a globalizáció, a nyugati világ ellen.

Máthé Éva-->