Hídpénz

Még nem gyöngült a január óta tartó birkózás a filmes szakmai szervezetek és a kulturális tárca vezetői között, néhány napja máris újabb mozgóképes hír borzolja a kedélyeket. A magyar filmgyártás legdrágább darabjáról, a Hídember című, 1,8 milliárd forintos költségvetésű produkcióról van szó, azaz a rendező Bereményi Géza és a főszereplő Eperjes Károly díjazásáról. Konkrét összegeket megbízható forrásból nem hallhattunk, Bereményi is csak annyit árult el, hogy a forgatókönyvért 25 millió forintot vehet át. Történik ez abban az országban, ahol kitűnő írók pár százezer forintot kapnak kiadójuktól egy regényért, amelyen esetleg éveken át dolgoztak. Amint akadnak szép számmal Kossuth-díjas színészek, akik havonta bruttó 150 ezer forintot keresnek. Az átlagfizetés pedig a hazai teátrumokban 60 ezer forint.
Ez, persze, demagógia. De ettől még az arányok érdekesek. Akkor is, ha valószínűleg senki sem vonja kétségbe széles e hazában, hogy Eperjes Károly kitűnő színész. A legjobbak egyike. Bereményi Géza nevéhez is az utóbbi évtizedek néhány legkiemelkedőbb produkciója kötődik. Azt sem kérdőjelezi meg senki, hogy Bereményi Géza rengeteget dolgozott a Hídember eddig hétszer átírt forgatókönyvén. Csak éppen rossz vért szül a titkolózás. Rendben van, Eperjes Károlynak még nincs aláírt szerződése a főszerepre. De van a filmnek költségvetése, amelyben minden bizonnyal szerepel mindkettőjük tiszteletdíja. Ha jóval kisebb összegekről van szó, mint amilyenek a napokban elhangzottak, miért nem lehet ezeket a nyilvánosság elé tárni? Különösen, amikor közpénzeket költenek a filmre: a Hídember a millenniumi filmprogram kiemelt produkciója, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma az idén és jövőre összesen egymilliárd forint körüli összeggel támogatja a szuperprodukciót.
Természetesen nem lehet összevetni hazánkat Hollywooddal, de nem árt megemlíteni: ott magánstúdiók pénzeiből születnek a szuperprodukciók. S valamiért nem titkolják el a világ elől a legnagyobb sztárok gázsiját sem. Tudható például, hogy Anthony Hopkins 10 millió dollárt kapott a Hannibal főszerepéért. Mel Gibson 25 millió dollárt vehetett át A hazafi főszerepéért, s 20 milliós gázsi járt az idei legjobb női főszereplő Oscar-díjával kitüntetett Julia Robertsnek az Erin Brockovich című filmért. Igaz, ők olyan sztárok, akiknek a nevére csődülnek a filmbarátok a mozikba. A Hannibal már a bemutató utáni két hét alatt elérte a 100 millió dolláros bevételi határt, tehát hamar megtérültek a körülbelül 80 millió dolláros film költségei.
Természetesen nem várható el ugyanez a legnagyobb magyar sztárokat felvonultató filmtől sem. Magyarországon élünk, ahol tavaly a Gladiátor hozta a legnagyobb bevételt, 390 millió forintot, csaknem 700 ezer látogatóval. A tavalyi első 15 film között ott volt A napfény íze, Szabó István és Koltai Lajos alkotása, amelyet körülbelül 200 ezren néztek meg tavaly itthon, s ez 98 millió forintos bevételt jelentett. Kis hazánkban még a 250 millió forintos, átlagos költségvetésű film sem térülhet meg.
Ami persze megint csak nem jelentheti azt, hogy ezentúl csupa "low budget"-filmet kellene készíteniük a magyar rendezőknek. Ez is demagógia lenne. De amikor a kulturális tárca vezetői feltételhez, a minisztérium által kitalált filmközpont létrehozásához kötik a mostaninál jóval magasabb, évi 3 milliárd forintos játékfilmes támogatását, érthető a január óta a függetlenségükért küzdő filmesek elkeseredése. Amikor az egész filmes szakma 400 millió forintot kap központi forrásból új játékfilmekre, nem csoda, hogy visszatetszést kelt egyetlen film aránytalanul magasnak látszó költségvetése.