Egy kis csalódás

Csalódás, de nem vereség. Így összegezhetnénk a kétéves harc eredményét, amelyet Tatabánya egy autó-összeszerelő üzem letelepítéséért folytatott. Az elmúlt héten, a BMW lemondólevelével zárult folyamat nyitánya két évvel ezelőtt volt, amikor a bajor konszern a még tulajdonában lévő Rover kisautói számára keresett újabb telephelyet.
München nemleges döntése csalódás Magyarország számára is, de korántsem vereség, hiszen az elmúlt évtizedben korábban elképzelhetetlen mértékű autóipari beruházások színhelye lett hazánk.
A legnagyobb nevek, az Audi, a General Motors, a Suzuki mellett vagy kéttucatnyi komoly alkatrész-beszállító hozta termelését Magyarországra, ahol az üzemanyag-befecskendezőtől a fékrendszerekig szinte minden nagy mennyiségben készül a legismertebb márkák számára. A folyamat ugyanakkor nem állt meg, hiszen Mátészalkán éppen épülőfélben van egy nagy kapacitású -- autó-visszapillantó tükröket gyártó -- üzem, és Tatabánya is tárgyal még két céggel.
Az persze üzleti titok, hogy az önkormányzat milyen cégekkel tárgyal, az azonban biztos, hogy a város szerepel az iparág térképén, hiszen az a bizonyos két cég kereste meg az önkormányzat gazdaságfejlesztő szervezetét.
Az egykori bányaváros, amely a kilencvenes évek közepén még munkanélküliségéről és ingázóiról volt ismert, 1996 óta mintegy 70 milliárd forint külföldi működőtőkét vonzott, egyebek közt azzal, hogy az önkormányzat kiépített infrastruktúrájú ipari parkkal és kedvezményekkel várja a befektőket. Az eddig megvalósított öt úgynevezett zöld- és három barnamezős beruházás révén 2500 munkahely létesült, az elkövetkező öt évben 8 ezer új munkahelyre számít Komárom-Esztergom megye székhelye.
Mindezek után csak felmerül a kérdés: miért esett ki végül Tatabánya, amely a nagyberuházóknak nyújtott normatív állami ösztönzés mellé még ötéves mentességet ajánlott az iparűzési adó alól, és még két évre szóló 50 százalékos kedvezményt, valamint a vállalkozók kommunális adóját sem kellett volna tíz évig fizetni. Ha belegondolunk, mindez nem kevés, ám 5-6 ezer munkahely volt a tét, és a foglalkoztatásból eredő későbbi előnyök indokolttá tették az ajánlatot.
A BMW viszont a költség- és az időszükséglet-elemzésre hivatkozva mondott búcsút a városnak.
Tudomásunk szerint a bajor gyár két, legfeljebb három helyszínt hagyott meg a pakliban, s ezek egyike Németországban van. Annak ellenére, hogy tudjuk, a márka valóban alaposan vizsgálta a magyarországi s különösen a tatabányai ajánlatokat, azért azt sem szabad elfelednünk: a döntések hátterében nemritkán (foglalkoztatás)politikai indokok állnak. És a gazdasági szempontból máig sem teljes mértékben egyenjogúsodott Németország keleti tartományai is várják a beruházásokat.

Demeter Kálmán-->