Szignó Brüsszelbe
Az ember elballag a sarki hitelesítésszolgáltatóhoz, választ egy nyilvános-titkos kódoló-dekódoló kulcspárt, berakja bukszájába a tizennyolcadik csipkártyát, és onnan kezdve akár már elektronikusan is szignózhatja a leveleit. A szép, új világ újabb adománya, gondolná az egyszerű halandó. De valójában mire is fogjuk mi ezt használni? -- tehető fel a kérdés az elektronikus aláírás tegnapi parlamenti végszavazása után.
A bankom ma is azonosítani tud a hitelkártyámon keresztül, azért pedig nem fogok perelni, ha az interneten rendelt pizzát nem hozzák ki. Ha a cégem szerződést akar kötni, arra úgyis azt az EDI-rendszert használja, ami olykor jótékonyan turbózza fel a hazai e-commerce statisztikákat.
Az elektronikus aláírás akkor lesz vonzó a lakosság számára, amikor a polgár aláírhatja az adóbevallását, amikor majd nem kell minden egyes apró-cseprő ügye miatt személyesen és valóságosan is befáradnia az önkormányzathoz, a kamarához vagy akármilyen hivatalhoz. Na, ez az, ami megérné azt az évi pár ezer forintot, amit a kulcsokért majd vélhetőleg elkérnek. És ez az, amin viszont a törvény szövege lazán és elegánsan átsiklik. Arra ugyanis egyetlen betű sem utal, hogy a közhivataloknak mikor kell felkészülniük arra, hogy virtuálisan fogadjanak minket.
Előlegezzük meg most azt a nagyfokú bizalmat, hogy a törvényhez kapcsolódó rendeletek valóban használhatóvá teszik a hosszú hónapok munkájával előállított erősen keretjellegű szöveget. Tekintsünk el attól az egyes ellenzéki képviselőket zavarba ejtő megoldástól, mely a kancelláriaminiszternek ad döntési jogot a hitelesítésszolgáltatók felett őrködő szervezet kijelöléséhez. Egyébként is logikus, hogy ugyanaz döntsön ebben a kulcskérdésben, aki jövő januártól meghatározhatja a telefonos internetezés díját, egy kézből jobban szabályozható a "szabad" magyar e-commerce.
Kétségtelenül jól hangzik viszont, hogy az Európai Unió országainak többségével szinte majdnem egy időben lett meg a törvény. Brüsszel az idén nyárig adott határidőt a direktíva betartására, amit néhány tag kivételével minden ország meg is tett. Büszkén mondja a kormánybiztos tehát, hogy néhányat le is köröztünk, és most már a régió vezető új gazdasága leszünk. Ehhez már csak arra kellene rávenni a polgárokat, hogy vegyenek a családi PC-programból számítógépet, azt kössék végre a hatósági áras internethez, és ne csak havi egyszeri ingyenes készpénzfelvételre használják a bankkártyájukat.
A lépés azért EU-szempontból eminens.
