Verheugen Romániában

Amióta elhagyta a közelmúltban Romániát újabb látogatása után az Európai Unió bővítési folyamatának egyik kulcsembere, Günter Verheugen, azóta a román sajtó széltében-hosszában elemzi, hogy mit mondott, hogyan viselkedett a német szakember. Akiről egyébként sokan megállapították már: szűkszavú, korrekt, igencsak ritkán mosolygó, szigorú megfigyelő.
Legutóbbi romániai kiruccanásán államfőknek kijáró, ünnepélyes fogadtatásban részesült, bár látogatása semmiben sem különbözött az eddigi vizitektől, melyek célja minden alkalommal az volt, hogy felmérje: Románia tett-e lépéseket az uniós csatlakozás feltételeinek a teljesítése terén. Fogadta őt Ion Iliescu államelnök, Adrian Nastase kormányfő, részt vehetett a kormányzat ülésén, felszólalt a parlament két házának együttes értekezletén, majd hosszasan elbeszélgetett a parlamenti képviselőkkel és szenátorokkal. Természetesen a sorból nem hiányozhatott a külügyminiszterrel és az európai integrációért felelős miniszterrel folytatott tárgyalássorozat sem. Egyes elemzők úgy vélik, hogy Verheugen legutóbbi romániai nyilatkozatai, melyek kedvezőbbek voltak, mint az eddigiek, éppen ezt a széles körű, igen meleg fogadtatást viszonozták, hiszen nem lehet nem észrevenni, hogy a román magas rangú közhivatalnokok, az ország vezetősége legszívesebben tenyerén hordozná az uniós biztost, hogy visszatérve az EU magas köreibe kedvező képet tárjon a döntéshozók elé az országgal kapcsolatban.
Verheugen kegyesen megállapította Bukarestben, hogy igen örvendetes az a tény, miszerint a korábbi, három éven át tartó, folytonos lehangoló gazdasági hanyatlás után tavaly végre némi gazdasági növekedés jelei mutatkoztak, de az eredmények számbavétele után ennél sokkal hosszabb volt a mínuszok sora. A kegyes vállveregetés ostyájába pakolva ugyan, de a román vezetőknek ismét le kellett nyelniük a bírálatok keserű piruláját. Hiszen Günter Verheugen most sem mulasztotta el felsorolni azt, hogy Romániának hatékonyabb gazdasági politikát kell folytatnia, feltétlenül növelnie kell a lakosság életszínvonalát, meg kell fékeznie az inflációt, meg kell teremtenie a makrogazdasági stabilitást. No és még mindig nincs megteremtve az a stabil jogrendszer, a törvényeknek az a világos együttese, mely biztonságot adhat az esetleges külföldi beruházóknak. Az uniós jogharmonizáció terén is sok a tennivaló. A bankrendszer magánosítása terén ugyan történt egy fontos lépés: privatizálták a Banca Agricolát, vagyis a mezőbankot, de ez még kevés ahhoz, hogy kijelenthessük: a bankszektor valóban "egészséges" úton halad. Verheugen azért is aggódik, mert a közhivatalok politikai függetlensége nem látszik biztosítottnak, márpedig az Európai Unió évente 630 millió euróval támogatja a román adminisztrációt, és az EU vezetősége szeretné biztosan tudni azt, hogy az összeg a legmegfelelőbb helyre kerül, valóban haszonnal, ésszerűen kezelik azt, nem a pártérdekek szerint szivárog szerteszét gyanús ügyek támogatására. "Az adminisztráció reformja az egyik próbaköve annak, hogy Románia közelebb kerüljön az uniós csatlakozáshoz", mondotta többek között Verheugen.
Miközben az ország vezetői, felelős személyiségei szeretnének minél kedvezőbb képet mutatni országukról az uniós szakértőknek, azonközben ők nem győzik hangsúlyozni, hogy az ígéretekkel, fogadkozásokkal immár tele van az uniós padlás, tettekre, nyilvánvaló, egyértelmű eredményekre van szükség Románia részéről. A hazai előrejelzések optimisták, de a nemzetközi felméréseket végző intézetek egyáltalán nem jelzik azt, hogy javulna az ország helyzete, megítélése. Az Európa Tanács gazdasági reformra vonatkozó közlönye például 37 százalékos román inflációt saccol erre az évre. Miközben a nemrég jóváhagyott idei költségvetésről szóló törvény mindössze 25 százalékos pénzromlással számolt, a költségvetési mérleghiány nem kellene meghaladja a GDP négy százalékát, és 4,1 százalékos gazdasági növekedés mellett lehetne megvalósítani az idei elképzeléseket.

Máthé Éva-->