Amerika, olaj, háború

Érzékenyen reagált az olaj ára az Amerikát ért terrortámadásra: előbb felszökött az ellátással kapcsolatos háborús félelmek nyomán, majd a mélybe zuhant a várható recesszió okozta keresletkiesés miatt. Nem vitás, hogy a fekete arany kulcsszerepet játszik a mostani eseményekben.
Egyrészt az 1998 decemberében még tíz dollárnál is alacsonyabb jegyzés tavaly már harminc fölé kúszott, ami több száz milliárd dollárral növelte az arab országok exportbevételét. Ebből nyilvánvalóan jutott azoknak a terroristaszervezeteknek is, amelyeket a mostani támadásokkal gyanúsítanak.
Másrészt az öngyilkos akciók egyik feltételezett oka az amerikai katonai, politikai és kulturális jelenlét az Öböl-térségben, elsősorban Szaúd-Arábiában. Az Egyesült Államok azonban olajimportjának egynegyedét innen szerzi be, és számára egyáltalán nem mindegy, hogy a jelenlegi kényes egyensúlyi helyzet Irak, Irán és az Amerika-barát Öböl-államok között fennmarad-e. Jó példa volt erre Kuvait iraki lerohanása 1990-ben, ami nem maradt megtorlás nélkül.
A képlet némileg módosulhatna -- persze nem egy csapásra és alapvetően --, ha a világ legnagyobb gazdasága csökkenteni tudná olajfüggőségét. Ennek egyik módja lehetne például az, ha európai mértékűre emelnék az üzemanyagok adóját, ami körülbelül négyszeresére drágítaná ott a benzint és a gázolajat. A fogyasztás visszafogása azonban nem érdeke az amerikai olajtársaságoknak, amelyek tavaly 33 millió dollárral támogatták az elnökválasztási kampányt, s ebből 78 százalékot a republikánusok kaptak. Bush elnök pedig ismeri a szabályokat, tudja, kiknek köszönheti bársonyszékét és kiknek tartozik elszámolással.