Élénkíts magadon, a büdzsé is megsegít

Furcsának hat, amikor a kormány két képviselője eltérően nyilatkozik az amerikai terrortámadás -- és általában a világgazdasági recesszió -- magyarországi hatásairól. Matolcsy György gazdasági miniszter szerint nincs komoly hatása a tragédiának az országra, Orbán Viktor miniszterelnök szerint viszont új gazdasági csomag összeállítására van szükség, hogy a gazdasági növekedés ne essen 4 százalék alá. Az ellentmondás nehezen oldható fel, hiszen a miniszterelnök további gazdaságélénkítési intézkedéseket ígér, az egyébként is "növekedéspárti" gazdasági miniszter eddigi lépésein túl. Ennek ellenére egy dolog biztos, hogy a kormány végleg elkötelezte magát az úgynevezett anticiklikus gazdaságpolitika mellett.
Kétségtelen, a jelenlegi gazdasági helyzetben a 2001-ben bekövetkezett (bekövetkező) irányváltás nem fenyeget komoly veszéllyel. Kérdés azonban, hogy a gazdaságpolitikai vezetők felismerik-e, hol vannak a mesterséges élénkítés határai. A XXI. századi kis nyitott piacgazdaságok már egyáltalán nem olyanok, amelyeket egy kis költségvetési hiánnyal, eladósodással vagy kamatcsökkentéssel dróton lehet rángatni. Ennél ma már sokkal kiszámíthatatlanabb, önjáróbb a gazdaság, és könnyen reagálhat drasztikus egyensúlyromlással az ilyen lépésekre. Nem véletlen, hogy minden nagy nemzetközi intézmény (az IMF-től a Világbankig) egyértelműen elveti ezt a gazdaságpolitikát. Természetesen néha az ilyen típusú intézkedéssorozatokat sikerül a stabilizációs politika részévé kinevezni, ilyenkor kevesebb kritikát kapnak a kormányok.
Sokkal rosszabb az optikája a miniszterelnök azon kijelentésének, amely szerint a kétéves költségvetéshez nem szabad hozzányúlni (csak azon kívüli eszközök összegyűjtéséről és egybegyúrásáról lehet szó). Egy olyan országban, ahol a költségvetés valóban az államháztartás bevételeit, kiadásait, értsd: pénzügyi tervét jelenti, talán nem is értenék ezt a kijelentést. Mi meg már nem is csodálkozunk rajta.