Feszültségenyhítő lépésre szánta el magát több amerikai légitársaság legfelsőbb vezetése: az év végéig nem veszik fel fizetésüket. Erre mondják azt, hogy gesztusértékű. Ettől még nem lesz könnyebb a cégek helyzete, de legalább tiszta a főnökök lelkiismerete a beosztottak előtt. Sajnálni persze nem kell őket, hiszen jócskán futja évi több száz ezer dolláros jövedelmükből.
Az első sokkon éppen csak túl került légimarsallok (nem a fedélzetre vezényelt fegyveres őrök) most a túlélésen törik a fejüket. Szótárukban a kapacitáscsökkentés, járatleállítás, rendeléslemondás, jegyáremelés és elbocsátás szavaké az elsőség.
Hiába azonban a mély töprengés, a légi közlekedés mint szakma egyelőre mégsem olyan egységes, mint amilyennek lennie kellene ahhoz, hogy átvészelje az Öböl-háború óta legsúlyosabb válságot. A nagyok legfeljebb abban hasonlítanak, hogy egyaránt harcosan (egyúttal sikeresen) esedeztek a kormányoknál. Az érzékeny pontnak számító árpolitikájuk vagy a biztonsági feláruk alma és körte. Természetesen a motivációk okán. A leginkább érintett amerikaiak lefelé, több európai viszont fölfelé módosította árait. Egyes chartercégek pedig azzal operálnak, hogy 4-6 ezer forintnak megfelelő összegért adják a London--Madrid vagy Dublin--Amszterdam jegyet (ez a normális összeg ötöde-hatoda).
Mit mondott minderre a 275 céget tömörítő és a héten csöndben, Budapesten ülésező Nemzetközi Légiforgalmi Szövetség (IATA)? Lesznek, akik elvéreznek, de a többség túléli a sokkot. Csak remélhetjük, hogy az előbbiekről szólva tudatosan nem említette a számunkra legismerősebb nevet.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.