Állam és szerepek

A napokban a magát jobboldalinak valló Fidesz két újabb bizonyítékát adta annak, hogy az állam nagyobb szerepvállalása korántsem idegen gazdaságfilozófiájától. Előbb a kormány jelentette be 200 milliárd forintos élénkítő csomagját, majd a párt választási vitairata irányozta elő a magyarországi vállalkozások és az állami intézmények kapcsolatának megerősítését.
Ami az első bejelentést illeti, annak közgazdasági indokoltságát a jelenlegi környezetben vitatni nem nagyon érdemes (más kérdés a jogi, törvénykezési megvalósítás módja). A kormány úgy ítélte meg, hogy az amerikai gazdaság drámai lassulása (amelynek visszafordítására Washington maga is az ottani GDP 1,1 százalékát kitevő ösztönző csomagot állított össze) a nyitott magyar gazdaságra is gyorsan átterjedhet, és a térségben elsőként lépett is ennek elkerülésére. Tehette, hiszen a magyar költségvetés -- részben az alultervezett infláció miatt -- sokkal jobb helyzetben van, mint a cseh vagy a lengyel. Ráadásul az intézkedések is olyanok (út- és lakásépítés, kisvállalkozások segítése), amelyek a külső egyensúlyt csak mérsékelten ronthatják, viszont valóban az állam aktív közreműködését kívánják.
A második vízió megítélése már korántsem ilyen egyértelmű. Az ugyanis, hogy az állam kevéssé átlátható intézményeken keresztül állami megrendelésekkel gyűjti maga köré lojális holdudvarát, már kevésbé nevezhető piackonformnak. Ez a rendszer korlátozhatja az egészséges versenyt, és tálcán kínálja a korrupció lehetőségét.
Az üzleti szféra joggal számít arra, hogy a nehéz időkben a kormány állami szerepvállalással tompítja a kedvezőtlen folyamatokat. Azt azonban jó lenne mindenkiben tudatosítani, hogy a rendszerváltás óta piacgazdaságot építünk, kár lenne most feléleszteni a régi mechanizmust.