Légi fölény(esség)

Amennyiben Magyarország után a csehek és esetleg Ausztria is Gripenekkel korszerűsítené a légierejét, az amerikai fegyvergyártók többet veszítenének, mint három kis európai ország piacát. A nimbuszt. Azt, hogy az amerikai gépek korlátlan urai a NATO légterének. Vagyis tulajdonképpen inkább az a meglepő, hogy miért így, megkésve dolgozták ki a tengerentúlon -- egy diplomatikus megfogalmazás szerint -- az új "ár- és elérhetőségi tájékoztatót"? Ennyire biztosak lettek volna (ők is) a számukra kedvező döntésben?
Ami, ha így van, azért nemcsak az amerikai helyzetértékelést minősítené, de a magyar kormány döntési mechanizmusát is. A katonai, politikai, gazdasági szempontok bonyolult viszonyrendszerében a mérlegelés néhány hetesre szűkített, nyári szabadságoktól is terhes időszakában az ár-, illetve ellentételezési ajánlatok minden egyéb érvet a háttérbe szorítottak. Igaz, ha eleve nem lehet tudni, hogy a magyar légierő feladatai milyen nemzeti biztonságpolitikai, illetve katonai stratégia keretei közé illeszkednek (mivel ezeket még nem dolgozták ki), valamint hogy a jelenlegi, avagy egy tovább bővülő NATO közös légterével számolhatunk-e, akkor valóban az válik a legfontosabbá: minél olcsóbban nyomják le a torkunkon a tagsággal vállalt kényszerű beszerzést.
Ebből a szempontból talán nem is jön rosszul a kéretlen új ajánlat. Jóllehet Gripen-ügyben nem született még írásos elkötelezettség, a nyilvánosságra hozott döntésből azért aligha lenne egyszerű kihátrálni. A konkrét részletekről folytatott egyezkedés során azonban a magyar tárgyalási pozíciókat erősítheti, hogy az amerikaiak nem adják fel egykönnyen.
Talán nem véletlenül szivárgott most ki, hogy magyar részről az ellentételezésben szeretnék feljebb módosítani a svéd beruházási arányt. Az F--16-osok végkiárusítási szándéka nyomós érv.