Státus és szimbólumok

Rolf Ekeusnak, az EBESZ kisebbségügyi főbiztosának a státustörvényt érintő bírálata váratlanul érte a magyar diplomáciát. Ez az első reagálásokból érzékelhető a leginkább, miszerint a nyilatkozat "nem ránk vonatkozik".
Dehogynem. Románia az EBESZ-en keresztül egyenlített, miután az Európai Parlament és az Európa Tanács velencei bizottsága inkább a magyar álláspontot fogadta el. Így visszatekintve korainak tűnik a múlt heti magyar--magyar csúcsot körüllengő felszabadult megkönnyebbülés, hogy most már semmi sem állhat a törvény végrehajtásának útjába, pláne, ha a határon túli egyes kisebbségi elitek belső presztízscsatáján is sikerül úrrá lenni. És láss csodát, végül ez is háttérbe szorult a Máérten, talán mert az érintettek megértették, hogy a konzuli szervek közbeiktatásával az általuk létrehozandó ajánlótestületek gyakorlati jelentősége amúgy is erodálódik.
Erre jött Ekeus, s a románokkal való megegyezés lehetősége, amiről a hét végén még magabiztosan nyilatkozott minden felelős kormányzati politikus, ismét bizonytalanná vált. Függetlenül ugyanis attól, hogy milyen megfontolásból születhetett a kisebbségi főbiztos állásfoglalása, és mi is a jelentősége, mindenképp arra utal, hogy Bukarest továbbra is nemzetközi fórumokat keres a vita napirenden tartásához. Ez pedig aligha gyorsítja fel a kétoldalú megegyezést.
Közben a határon túliak még mindig nem tudják, milyen igénylést töltsenek ki, és hol álljanak vele sorba januárban, ha majd hozzá akarnak jutni a kedvezményigazolványokhoz. Hiszen a kormányközi vita még nem is a végrehajtásról folyik, csak magáról az elvről. Egyre kevésbé látni a szimbólumoktól a státust.