Választási láz az egészségügyben

A Magyar Kórházszövetség ambivalens a traumatológusok akcióját illetően. Ugyan ők is létkérdésnek tartják az ágazat kritikus forráshiányának megszüntetését, ám a pénzkövetelés eme formája nem az ízlésüknek való. Ennek legfőbb oka az lehet, hogy mivel a biztosító zárt kasszából gazdálkodik, csak akkor kaphatnak több pénzt a baleseti sebészek, ha azt más gyógyítóterületektől elveszik.
A baleseti sebészek oszágos tiltakozását azonban megértően támogatja az orvosi kamara. Elnökük szerint a magyar gazdaság helyzete végre lehetővé tenné a forráshiányos egészségügy rendbetételét, már csak a politikai akarat szükséges hozzá. Ennek híján tartani lehet a tömeges elvándorlástól, hiszen a jól képzett magyar orvosokért és szakdolgozókért kapva kapnak a Lajtán túl.
A traumatológusok kezdeményezésére kiteljesedett forrongás csupán betetézte az egészségügyi törvényjavaslat körül hónapok óta zajló csetepatét. A tervezet az egészségügyi érdekképviseletek többségének és az ellenzéki pártoknak korábban sem nyerte el a tetszését. Bizonyára vannak, akik egyszerűen "csak" megsértődtek, mert a szakminiszter nem kérte ki a véleményüket, s tagadhatatlanul vannak a tiltakozásnak politikai felhangjai is. Nem könnyű a választások előtt alig fél évvel egy ekkora horderejű, minden állampolgárt érintő törvényt megalkotni. Még akkor sem, ha az tökéletesnek ígérkezne.
Mindenesetre a kormánynak s a miniszterelnöknek tetszik a koncepció. Ám mint azt Orbán Viktor a televízióban ország-világ tudtára hozta: csak az átalakítást követően pumpálna tőkét az egészségügyi ágazatba.
Rövid távon tehát nemigen számíthatnak jelentős és kedvező változásra az egészségügyiek, így a traumatológusok sem. Egyelőre csak némileg javulhat a helyzetük, s az is csak akkor, ha az egészségbiztosító múlt évi zárszámadása tárgyalásakor növelik a tb-büdzsét. Erre május óta él a kormány ígérete. Aztán hogy mi lesz jövőre, az -- a két évre szóló költségvetéstől függetlenül -- már az országgyűlési választásoktól is függ. Most mindenesetre a választásra készülő pártok egészségpolitikai vitaanyagaiban röpködnek a milliárdok.
A parlament egészségügyi bizottságának szocialista elnöke például azonnali, legalább 100 milliárdos tőkebevonást tart szükségesnek, az orvosi kamara testülete úgy látja, hogy az egészségügyi reformhoz legalább 400-500 milliárd forintra van szükség.
A miniszterelnök egyébként a már említett televíziós interjúban másként vélekedett a reformról. Orbán Viktor szerint a háziorvoslásban -- a praxisokat egy éve alanyi jogon megkapták az alapellátásban dolgozó orvosok -- megkezdődött, s jelentősnek tartja a népegészségügyi program idei beindulását, valamint a szűrővizsgálatok kiterjesztését. Orbán a kórházak új működési formáinak kialakítását és a szabadfoglalkozású orvoslást a reform további, jelentős folyamatának tartja.
Ez utóbbival kapcsolatban egyébként a törvényjavaslat deklarálja, hogy a szakorvos alanyi jogon szabadfoglalkozású, aminek érdekében a működési nyilvántartásban kell szerepelnie, s tevékenysége ellátására szerződést kell kötnie egy vagy több egészségügyi szolgáltatóval. Az különbözteti meg őt a vállalkozó orvostól, hogy nem neki, hanem a szolgáltató intéményének kell biztosítani a gyógyításhoz szükséges tárgyi feltételeket. A orvosi kamara azonban félti a doktorokat, s az ügyvédekhez hasonlóan önálló törvényben szabályozná az orvosok jogállását.
Az egészségügy átalakításának eddigi tervei -- akár jók, akár kevésbé azok voltak -- sorra-rendre elbuktak, illetve csak kevés valősult meg belőlük. Részben azért, mert a hatalomra kerülő kormányoknak nem az egészségügy átalakítása volt az első dolga. Ennek persze az a természetes és respektálható oka, hogy az emberek életét meghatározó gyógyítóágazattal körültekintően kell bánni. Itt egy elsietett és nem kellően megalapozott változtatásnak nemcsak az anyagi következményei lehetnek negatívak, de csorbulhat a betegellátás is.
Az eltelt évtized több próbálkozása csak csekély eredményt hozott. Az 1990-es évek fordulóján meghirdetett reformhoz a Világbank is csatlakozott, a biztosítási rendszer korszerűsítéséhez 130, a gyógyítóágazatéhoz pedig több mint 90 millió dollár kedvezményes hitelt adott. A magyar kormány pénzügyi hozzájárulásával elsősorban informatikai beruházásokra, a költséghatékony kórházi gazdálkodás megteremtésére, a népegészségügyi programok ösztönzésére, új oktatási módszerek kidolgozására költötték el a pénzt.
Ám mihelyt az ágazat egészét érintő s érdekeket is sértő változtatásokra került volna sor, az elképzelések elbuktak. Így volt ez a kilencvenes évek közepén, amikor az egészségpolitikusok javaslatára a kihasználatlan kórházakat akarták megszünteteni, illetve más célra hasznosítani, például az idősek ápolási otthonaivá alakítani. Az orvosok és a betegek tiltakozása megbuktatta a tervet, csupán a kórházon belüli ágyszámcsökkentésre került sor. Az akkor 100 ezer kórházi ágyból mára 82 ezer maradt. Csak az a bökkenő, hogy az egészségbiztosító nem a fenntartott kórházi ágyak után, hanem a betegek ellátásáért fizet. S a biztosító büdzséje szűk, az idén legalább 50 milliárd forinttal kell kipótolni.
Az is látható, hogy az extenzív egészségügyi fejlesztés mára csődöt mondott. Mivel a tb-költségvetés zárt, a kórházak csak egymás rovására növelhetik a teljesítményeiket, s nem biztos, hogy a biztosító pénze oda kerül, ahol arra valóban szükség is van.
Egyébként a most parlament előtt lévő törvényjavaslat pénzről és konszolidációról is szól. A törvény sorsa a parlamenti képviselőktől függ, elfogadása az országgyűlési választások közelsége miatt kétséges. Kérdés, hogy az egészségügyön végigsöprő tiltakozások szele nem viszi-e el ismét a változtatási szándékot.

A csillagok állása nem éppen kedvező a kórházak új működési formáit és a szabadfoglalkozású orvoslás jogi kereteit szabályozó törvényjavaslat tegnap kezdődött parlamenti vitájának. Forrong a magyar egészségügy. Az ország baleseti sebészei és intenzív terápiás orvosai országos gyűlésen emelték föl szavukat a betegellátást veszélyeztető pénztelenség miatt. NÓGRÁDI TÓTH ERZSÉBET-->