Tartós lehet-e az inflációmérséklődés

Az utóbbi hónapokban az infláció mérséklődése egyértelművé vált, és dinamikája is határozottan gyorsul. Az év utolsó hónapjában minden valószínűség szerint a novemberre jellemző trendek érvényesülnek majd, így a december/december mutató 7 százalékra vagy inkább az alá csökken, éves átlagban pedig 9,2-9,3 százalékos áremelkedés várható.

Hogyan értékelhető a 2001-ben megvalósult inflációs trend, és mi várható 2002-ben? A közgazdasági elemzések egyik gyönyörűsége abban áll, hogy ugyanazon gazdasági mutató nagyon sokféle megközelítésből értékelhető. Az egyik szokásos megközelítés az előző évhez viszonyítva elemzi a bekövetkezett eseményeket. Ebben a vonatkozásban kedvezőnek értékelendő, hogy az infláció csökkenő trendje 2001-ben sem tört meg, a 2000-es 9,8 százalékos áremelkedéssel szemben a 2001-ben várható növekedés 9,2-9,3 százalékra mérséklődik. Ugyanakkor ha az elmúlt három esztendőbeli, az 1999-2001 közötti áralakulást szemléljük, megállapíthatjuk, hogy az infláció mértéke igazából csak nagyon szerény mértékben, 0,7-0,8 százalékponttal mérséklődik. Ha ehhez hozzávesszük, hogy 2001 közepén még 10 százalék fölött volt a ráta, akkor az elért eredményeket és a várható fejleményeket is csak nagyon óvatosan kezelhetjük.

A másik lehetséges megközelítés, hogy a ténylegesen megvalósult áremelkedést a költségvetésben megjelölt mértékéhez viszonyítjuk. Ha valaki azt gondolná, hogy ez az összevetés könnyen elvégezhető, téved, mert nagyon sokféle és tartalmilag is eltérő, időben állandóan változó mutatókról van szó. Az azonban minden túlzás nélkül állítható, hogy a tényleges 9,2-9,3 százalékos 2001. évi infláció 2-3 százalékponttal nagyobb a költségvetésben megjelölt és az év elején a kormányzat által jósolt értéknél.

Nem vitás tehát, hogy a remélt erőteljesebb inflációmérséklődést az elmúlt három évben nem sikerült teljesíteni, a mutató benn ragadt a 9-10 százalék közötti sávban, és jogos kérdés, hogy lesz-e érdemi változás a következő években.

Mindenekelőtt nézzük, mely tényezők alakították az inflációs mutatót 2001-ben. A külső tényezők közül kiemelendő egyrészt a nemzetközi dekonjunktúra felerősödése, ami az exportárakat erőteljesen korlátozta, másrészt a kőolaj világpiaci árának csökkenése. Az időbeni késleltetés miatt az év első felében a kőolaj beszerzési ára a magyar gazdaság számára még tovább növekedett ugyan, de a második fél évben már jelentősen csökkent, és a mostani nagyobb arányú inflációs ütemvesztésben az energiahordozók közvetlen és közvetett hatásai is fontos szerepet játszanak.

A hazai belső gazdasági tényezők közül megemlítendő a forintárfolyam erősödésének az utóbbi hónapokban már a gyakorlatban is érzékelhetővé váló kedvező hatása. További belső tényező az élelmiszerárak eltérő alakulása: az első fél évben az inflációt lényegében az élelmiszerárak igen látványos emelkedése jellemezte, de az utóbbi hónapokban tapasztalható gyengébb áremelkedés javítja a hazai kilátásokat.

A 2001-es inflációnak a tervezettnél és a kívánatosnál kisebb arányú javulását valószínűleg befolyásolta a bruttó és a nettó béreknek a tervezettnél legalább 2-3 százalékponttal nagyobb arányú emelkedése és ennek megfelelően a lakossági fogyasztás 4,5-5 százalék között várható bővülése. Az élénkülő lakossági kereslet önmagában örvendetes fejlemény ugyan, de az árak látványosabb csökkenését nem igazán segíti elő.

A várható gazdasági tényezők mellett a 2002-es inflációt nagymértékben befolyásolja majd az országgyűlési választás. A kormányzat eddig is, de 2002 elején még inkább szerény mértékű hatósági árváltozást engedélyez. A kormányzati szigorú hozzáállás nemcsak a hatósági árak növekedésének mértékét csökkenti, hanem a teljes inflációs folyamatra is komoly hatást gyakorol.

Ami a szűkebben vett külső és belső gazdasági tényezőket illeti, összességében az várható, hogy 2002 első felében az utóbbi hónapokban érvényesülő, az áremelkedés ütemét gyengítő tényezők lesznek a meghatározók. A világgazdasági dekonjunktúra a következő hónapokban - egybehangzó vélekedések szerint - nem változik, de a recesszió mélysége sem erősödik, így a gazdasági növekedés üteme 2002 első felében a 2000. esztendő utolsó negyedében kialakult szint körül alakul. Nincs jel arra sem, hogy a kőolaj-exportálók piaci pozíciója a közeljövőben érdemben változna, nem számítunk a mostani 18 dollár/hordó árszint jelentősebb módosulására. A hazai inflációt alakító külső tényezőkben tehát inkább a további mérséklődését segítő tényezők lesznek túlsúlyban.

A választások előtti hónapokban a dolog természetéből fakadóan a forint további számottevő erősödésére nem számíthatunk ugyan, de az eddigi felértékelődés gazdasági hatásai erősödhetnek. Ugyanez érvényes az agrártermékek áralakulására is: további jelentősebb mérséklődés ugyan nem várható, de az árak ismételt szárnyalása sem valószínű. Mindezek alapján 2002 első felében továbbra is gyengülő inflációs ütemmel számolhatunk, az árak emelkedésének mértéke féléves átlagban 6,5 százalékra vagy inkább az alá csökken. Nehezen megválaszolható kérdés, hogy mi várható 2002 második felében. A világgazdasági hatások alapján 2002 második felében már enyhe élénkülésre lehet számítani, valószínűleg érdemben nem módosuló világpiaci kőolajárak mellett. A választások kimenetelétől is függően a forint erősödése ismét beindulhat, és ez kedvezően hat az infláció alakulására. A bizonytalanság a 2002-es második félévi rátával kapcsolatban abban van, hogy a közelgő EU-csatlakozáshoz és a liberalizációs elképzelésekhez kívánatos árrendezésekre sor kerül-e, illetve hogy a szükséges áremelések milyen mértékben és időben, milyen ütemezésben valósulnak meg. Az elmúlt három esztendő történéseinek egyik rákfenéje, hogy - éppen az infláció féken tartása miatt - a szolgáltatások egy nem jelentéktelen szegmensében (villamos energia, földgáz, közlekedés) a jelenlegi árak nem fedezik a piacgazdaság követelményei alapján adódó ráfordításokat. Ennek a helyzetnek a megszüntetése, enyhítése nem elsősorban a közeledő EU-csatlakozás szempontjából tűnik kívánatosnak, hanem sokkal inkább a piacgazdaság normális működése teszi egyre inkább halaszthatatlanná.

Amennyiben a választásokat követően az említett szolgáltatások árainak rendbetétele beindul, akkor az infláció további mérséklődése 2002 második felében már nem igazán várható, inkább stagnálás vagy esetleg gyenge erősödés is elképzelhető: a 2002. éves átlagos infláció így 6-6,5 százalék közé várható. Ez mintegy 3 százalékpontos mérséklődés a 2001-ben várható inflációhoz képest.

A legutóbb nyilvánosságra került inflációs adatok a várakozásoknál valamivel erőteljesebb mérséklődést jeleznek. Az előző hónaphoz mérten az árak 0,1 százalékkal emelkedtek, a tavalyi novemberi szinthez képest az áremelkedés 7,1 százalékos volt, az első 11 hónap átlagos árnövekedése pedig 9,4 százalékra adódik. Hegedűs Miklós-->