A német nők sem keresnek jól

A német szövetségi statisztikai hivatal, a Destatis nemrég tette közzé a férfiak és nők tavalyi bérezésében tapasztalható különbségeket. A felmérés eredményei szerint még mindig jelentős egyenlőtlenség jellemzi a két nem jövedelemszintjét.

A Destatis tanulmánya szerint 2003-ban a német nők átlagos jövedelme 30 százalékkal volt kevesebb a férfiakénál, azaz a 2002-es adatokkal megegyező eltérést mutatott. Az elmúlt évben Németországban egy teljes munkaidőben foglalkoztatott nő átlagosan havi 2602 eurót keresett (ugyanez a férfiak esetében 29,5 százalékkal volt magasabb, azaz havi 3693 euró). Egy kékgalléros nőnek a feldolgozóiparban havi átlagjövedelme 1885 euró volt, azaz 26 százalékkal kevesebb a férfiak átlagkereseténél (2549 euró). Németország keleti tartományaiban ugyanakkor a nemek közötti bérkülönbség kevésbé volt markáns, mint az ország nyugati felében.

A Destatis szerint az átlagkeresetekben tapasztalható nemek közötti különbséget elsősorban az indokolja, hogy a nőket jóval ritkábban alkalmazzák magasabb beosztásokban. Míg a férfi fehérgalléros munkavállalók 40 százalékát a II. munkahely-kategóriában találták (statisztikailag a második legmagasabb besorolás egy ötös skálán, ahol az első besorolásba tartozó munkahelyek követelik meg a legnagyobb szaktudást és járnak a legtöbb munkaköri felelősséggel), a fehérgalléros női munkavállalóknak már csak 15 százaléka tartozott ugyanebbe a kategóriába. A kékgalléros férfiak mintegy 60 százalékát alkalmazzák szakképzett munkaerőként, míg a kékgalléros nők esetében mindössze 13 százalékukat.

Ami a nők bérét illeti, az adatok szerint az olcsó bér különösen a munkaerőpiac azon területein jellemző, ahol magas a női munkavállalók aránya, így például a magánszektorhoz tartozó szolgáltatóiparban.

A német statisztikai hivatal által közzétett adatok szerint a nőket még mindig kisebb valószínűséggel alkalmazzák a jól fizetett állásokban, és gyakrabban találjuk őket a gazdaság olcsó bérű ágazataiban. Ez az eltérés részben a szakmai életrajzban tapasztalható különbségekkel magyarázható, melyek jól tükrözik a munkahelyi és a családi kötelezettségek összeegyeztetésének nehézségeit. Emellett azonban a vállalatok humánerőforrás-politikájában és a bérezésben megnyilvánuló diszkrimináció szintén felelőssé tehető. (VG)