Javítható a szociális párbeszéd
A hazai szakszervezetek legnagyobb gondja nemcsak a tagság megtartása - esetleg növelése -, hanem egyáltalán a munkahelyek megtartása. A gyár-, üzembezárások, az intézmények megszüntetése vagy "racionalizálása" ellen olykor semmit sem tehetnek, hiszen a gazdasági szempontokat (költségcsökkentés, kereslet-visszaesés stb.) ők sem hagyhatják figyelmen kívül. Marad tehát - ha van - a kollektív szerződés érvényesítése és sok-sok tárgyalás az elbocsátandók továbbképzéséért, magasabb összegű végkielégítéséért, és ha nincs más hátra, a munkaügyi központok közreműködéséért.
Nem igaz azonban az a vád, hogy a szakszervezetek nem érdekeltek a cégek jövedelmezőségében. Dehogyisnem. Hiszen a munkavállalók is jobban járnak, ha nyereséges a munkáltatójuk, tehát képes több bért fizetni, növelni a szociális kiadásokat, esetleg még külön juttatásokat is adni. Így tehát az uniós normák átvétele (pl. HACCP, ISO, minőségi tanúsítvány) sem kizárólag a cégvezetés érdeke, hanem a munkavállalóké és a szakszervezeteké éppen úgy. Minőségi garanciával ellátott, biztonságos, tetszetős termékekkel nagyobb jövedelem érhető el.
Az is nagy gondot okoz a szakszervezeteknek, hogy csekély a munkaadók törvénytisztelete. Leginkább nem a nagy gyártók szegik meg a munkaügyi szabályokat, bár egy-egy külföldi leányvállalat úgy viselkedik magyarországi működése során (pl. nem engedi a szakszervezet működését, szervezését), ahogy anyaországában soha nem tenné, mégis azt kell mondani, hogy a hazai munkáltatók gyakran "gonoszabbak" bármely külföldinél. Az előbbi problémán segíthet az európai üzemi tanácsok működése. Az anyacég szakszervezete "összefogja" a leányvállalatok érdekvédőit, és közösen képviselik az - akár több országban is - dolgozó munkavállalók ügyeit.
A hazai cégek dolgozóin a mostanában létrejövő ágazati párbeszéd bizottságok segíthetnek. Működésüket a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium is támogatja, hiszen a szociális párbeszéd intézményének erősítése szintén uniós elvárás. A cél az, hogy olyan, az egész ágazatra vonatkozó megállapodások jöjjenek létre, amelyeket az adott területen működő, minden egyes cégnek kötelezően be kell tartania. A mezőgazdasági ágazati kollektív szerződés már megszületett, ezt a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége írta alá a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségével tavaly ősszel.
A szociális párbeszéd erősítése tehát alapvető cél. Az Európai Unióban ugyanis az utóbbi időben divatos kifejezéssé vált "szociális dimenzió", ami a munkaerő foglalkoztatásával, fejlesztésével és mobilitásával kapcsolatos kérdéseket tartalmazza. Idetartoznak például a munkavállalói alapjogok, a munkafeltételek, a munkavédelem, a munkaidő, a -bér, a munkavállalói érdekvédelem, egyebek között.
Ugyanakkor éppen a szociális szféra területén hangsúlyosan érvényesül az EU egyik fontos alapelve, miszerint a döntéseket a tagországok állampolgáraihoz a lehető legközelebb kell meghozni.
Ez a szellem - és az unióban már bevett gyakorlat - segíthet a foglalkoztatási gondokon úgy, hogy a térség önkormányzatai, vállalkozásai, oktatási intézményei és szakszervezetei összefognak, és közösen képzik a munkaerőt, együtt segítik elhelyezkedését, és közösen vállalják annak költségeit is. A közös munka minden bizonnyal közös haszonnal is jár. Végül is erről szól az unió. Az uniós tagság mindenképpen - bár elcsépelt a szó - kihívás a szakszervezetek számára is. Nem elsősorban a nemzetközi kapcsolatok építése terén, hiszen ezek a kapcsolatok már évek, évtizedek óta léteznek, segítségüket eddig is kérték, és igénybe vették a hazai szakszervezetek, és a jövőben sem mondhatnak le róluk. Már csak azért sem, mert az európai érdekvédelmi mozgalmak is - sok szempontból - hasonló problémákkal küzdenek.
