Döntés a helyi iparűzési adóról: az álomnak vége

Az első: attól, hogy az iparűzési adó nem ellentétes az EU-joggal, még nem kell szeretnünk ezt az adófajtát, és a jövő évi adóreform egyik központi témája kell legyen ennek az adórendszer versenyképességet leginkább rontó elemének az átalakítása, megszüntetése, csökkentése. A luxembourgi bíróság viszont nem is ebben a kérdésben döntött.

A bíróságnak arra a kérdésre kellett választ adnia, hogy a magyar iparűzési adó megfelel-e mind a négy, az úgynevezett 6-os direktívában rögzített azon feltételnek, amely ahhoz szükséges, hogy egy adónemet forgalmi adónak lehessen minősíteni. Amennyiben a bíróság véleménye alapján mind a négy feltételnek megfelelne az iparűzési adó, akkor azt megsemmisítette volna, mivel a 6-os direktíva alapján a tagországok csak egy forgalmi adót vethetnek ki.

Egy éve, az olasz IRAP kapcsán írtam a következőket: „Mindezek után a Bíróság teljesen egyértelműen és – az egyébként magyarul is azonnal hozzáférhető ítéletében – mintegy két oldalban kristálytisztán, szakmai alapon foglalt állást az IRAP mellett: »Az IRAP nem tekinthető arányosnak az értékesített termékek vagy a szolgáltatások árával.« Egyértelmű, hogy az értékesítési láncban az IRAP nem különíthető el és nem vonható le. Nem jelenthető ki, hogy csak a végső felhasználót terheli. Olyan elvi kijelentéseket tartalmaz az ítélet, amelyek a magyar iparűzési adónál is megkerülhetetlenek lesznek. Jellemző, hogy már van olyan magyar bíróság, amelyik az elmúlt napokban, nyilván a Bíróság döntése alapján, a magyar ügyben deklarálta, hogy rövidesen dönt.” Egy évvel az olasz határozat után a magyar ítélet is pontosan az előző logikát követte.

Azon szakértők számára, akik részletesen kielemezték a hatodik irányelvet és megvizsgálták az ECJ korábbi döntéseit, korábban is egyértelmű volt, hogy az iparűzési adó nem ellentétes az uniós joggal. Az egész zavart az okozta, hogy két főtanácsnok – az egész szakma megdöbbenésére – az olasz IRAP megsemmisítését javasolta tavaly. (Az Európai Unión belül több mint 160 000 adótanácsadót tömörítő szervezet, a CFE akkor – tehát még az olasz döntést megelőzően – valamennyi jelentős uniós intézményhez eljuttatott hivatalos állásfoglalásában bírálta az IRAP-ügyben kiadott főtanácsnoki vélemény szakmai megalapozottságát.) Talán már soha nem fogjuk teljesen megérteni a történet hátterét, de az ECJ, amely korábban milliárdos ügyekben döntött a tagállamok ellen, most szakmai alapon, kristálytiszta logika alapján a magyar kormány mellett foglalt állást. A luxembourgi bíróság hozzáértését és függetlenségét felesleges megkérdőjelezni.

Szakmai értelemben kevés tanulsággal szolgálhat a történet. Azok az álmok elúsztak, hogy az üzleti szféra 1000 milliárd forintos nagyságrendben visszakaphat pénzt az államháztartástól. Bár azt talán utólag is érdemes hangsúlyozni: senki sem hihette, hogy más módon, más jogcímen az állam ne próbálta volna ezt a pénz behajtani, tekintettel a költségvetés mai állapotára.

Az igazi tanulsággal szerintem a tanácsadói szakma hozzáállása szolgálhat. Komoly dilemmákkal kellett szembenézni. Azzal meglátogatni az ügyfeleket, hogy tízmilliókat, százmilliókat perelek vissza nektek, és közben rövid távon már a fix díjat is bekaszálhatom, csábító lehetőség, különösen akkor, amikor évről évre kell a növekedési elvárásoknak megfelelni. A távoli, de annál nagyobb sikerdíjakról már ne is beszéljünk. Az ügyfelek zavartan kérdezgették az összes elérhető tanácsadót, próbáltak eligazodni a különböző vélemények között. Nem volt könnyű dolguk. Most viszont a tanácsadóknak az ügyfelek elé kell állni, és elmagyarázni, miért volt az a legjobb döntés, hogy pereljenek be önkormányzatokat, vállalva a bírósági eljárás költségeit, fizessék a fix díjat (amit természetesen most nem térítenek vissza), és győzzék meg a külföldi tulajdonosokat, hogy ebben az egész ügyben nincs semmilyen kockázat.

Mi végül is az ügyfeleink érdekeit szem előtt tartva döntöttünk. Más területekre koncentráltunk, az ügyfeleknek valódi értéket teremtő megoldásokon dolgoztunk, és így is rendkívül sikeres három év van mögöttünk.

Beperelni az államot nagyon sok cég számára a végsőkig elkerülendő lehetőség. Volt olyan multinacionális ügyfelünk, amely a szinte biztosan megnyerhető több százmilliós nyereségért sem volt hajlandó beperelni az államot. Kár azon csodálkozni, hogy némely önkormányzat megijedt attól a lehetőségtől, hogy elveszítheti legfontosabb saját bevételét.

A csalódott ügyfelek most állnak, néznek ki értetlenül a fejükből, és hallgatják a zavartan magabiztos magyarázkodást, hogy miért is az volt annak idején a legjózanabb és legkörültekintőbb magatartás.

Nagy volt a kísértés, sok pénzről volt szó, de úgy tűnik, az Európai Unió bíróságától nem áll távol a szakmaiság, a függetlenség. Érdemes mindenkinek levonnia a tanulságokat. A valódi kérdésekre kell összpontosítani, és azon gondolkodni, hogy az üzleti szféra és a kormány hogyan készít elő közösen egy a versenyképességet érdemben javító adóreformot. Ehhez a munkához pedig sokat tehetnek hozzá a szakmát ismerő tanácsadók.

(Az Európai Bíróság helyi iparűzési adóra vonatkozó döntéséről korábban, lapunk 2007. október 16-i számában Oszkó Péternek, a Deloitte elnök-vezérigazgatójának a véleményét közöltük – a szerk.)

A szerző a KPMG adópartnere